A legjobb sci-fik általában azok, amik ugyan egy jelenleg még nem létező helyzettel szembesítenek bennünket, csakhogy egy olyan helyzettel, amiről simán el tudjuk képzelni, hogy évek, esetleg évtizedek múltán valóban előállhat. Az állam által kontrollált gyerekvállalás elsőre talán sci-fibe illőnek tűnhet, de ha belegondolunk abba, hogy Kínában hosszú éveken át érvényben volt az egykepolitika, és a túlnépesedés problémája valóban mindenkit érint, a dolog már nem is tűnik annyira elképzelhetetlennek.
A hivatal eldönti, lehet-e gyereked
Ha valaki örökbefogadás útján próbál gyerekhez jutni, annak A felmérés című filmben bemutatott helyzet amúgy is ismerős lehet. A hivatal alaposan körbeszaglászik a gyermekre vágyó pár körül, hogy aztán számos szempontot figyelembe véve eldöntsék, alkalmasak-e a gyerekvállalásra. A felmérés című film egy kísértetiesen hasonló helyzetet mutat be, nyilván a jellegéből/műfajából (science fiction) adódóan számos túlzással.
Mivel az elképzelt jövőben játszódó történet nagy része egy tengerparti házban játszódik, arról, hogy milyen a világ odakint, leginkább a főszereplő házaspár, Mia és Aaryan beszélgetéseiből derül fény. Valamiféle környezetvédelmi katasztrófa után le kellett mészárolni az állatvilágot, és ahhoz, hogy maradjon elég levegő, tiszta víz és élelem az embereknek, rendkívül szigorú születésszabályozást kellett bevezetni.
Ennek értelmében tilos a természetes úton történő gyerekvállalás, gyermekhez kizárólag mesterséges megtermékenyítés útján, az állam engedélyével lehet jutni. Márpedig az állam rendkívül szigorú ebben, és nem adja könnyen az engedélyt: a jelentkező pároknak egy szigorú előválasztási procedúra után be kell fogadniuk az otthonukba a hivatal egyik munkatársát, aki hét napon át végez egy felmérést, melynek végén eldönti, alkalmas-e a pár gyerekvállalásra.
Senki sem érti a procedúra lényegét, ahogy azt sem, mi alapján születik meg a végső döntés. Egy azonban biztos: itt nincs ismétlés. Ha egy pár elbukik a teszten, biztosan nem lehet közös gyermekük. Nincs második esély.
A felmérés (Fotó: Profimedia)
Felnőtt testben a gyerek
Mia (Elizabeth Olsen) és Aaryan (Himesh Patel) jómódúak, okosak, szépek és tényleg nagyon szeretnének közös gyereket. A hivatal szerint a társadalom felső 0,1%-ba tartoznak, vagyis úgy gondolják, minden okuk megvan a bizakodásra. Ám amikor megérkezik otthonukba a hivatalból Virginia (Alicia Vikander), fogalmuk sincs, mire számíthatnak. Az eleinte rendkívül szigorú és diplomatikusan kommunikáló nő kérdőíveket töltet ki velük, sperma-, vizelet- és vérmintát kér tőlük, sőt még a szexuális szokásaikról is faggatja őket, és bármennyire furcsa is ez, valójában csupán a bevezető a később elszabaduló pokolhoz.
Ugyanis a harmincas éveiben járó, rendkívül komoly vendégük egy ponton túl hirtelen elkezd úgy tenni, mintha a pár gyereke lenne, és elvárja, hogy úgy is kezeljék őt.
- Rosszalkodik az ebédlőasztalnál,
- elvárja, hogy a partról a házba a hátukon cipeljék be őt,
- éjszaka kioson a szobájából és rányit az éppen szexelő párra,
- sőt egy ponton az egyik érkező vacsoravendég ölébe ül és összepisili magát, miközben a vendég épp egy történetet mesél.
Nem akarok spoilerezni, de Virginia a fent felsoroltaknál idővel jóval tovább megy, és látszólag az a célja, hogy kihozza a pár tagjait a béketűrésből, hogy kiderüljön: stresszhelyzetben is alkalmasak-e szülőnek. De lehet egyáltalán gyerekként bánni egy magát gyereknek mutató felnőttel, aki tudatosan generálja maga körül a konfliktusokat, és az egyetlen célja, hogy kikezdje Mia és Aaryan idegeit? Egyáltalán: milyen felmérés az, ami ennyire szélsőséges? Lehet, hogy Virginia csak a hatalmával visszaélve zaklatja őket, és valójában egyáltalán nem azt teszi, ami a dolga lenne?
Két nő, egy férfi
Fleur Fortune rendező filmjének érdekessége, hogy egy majdhogynem végig egyetlen házban játszódó filmmel milyen izgalmas jövő- és világképet tud építeni. A felmérés lassú, erőteljesen stilizált mozi, ami az abszurd helyzetek és a nehezen érthető motivációk révén teremt feszültséget.
És némi fekete humort is.
Virginia cselekedetei ugyan leginkább zavarba ejtők és sötétek, olykor mégis tagadhatatlanul humorosak, bár ez nem a jóféle, hahotázós humor, hanem az, amit nézve csak zavartan mosolygunk.
A kiszolgáltatott kisemberek kálváriája az állammal, illetve az államot képviselő, és a hatalmával örömmel visszaélő hivatalnokkal szemben magával ragadó, és bár Virginiát és tetteit sokáig nem értjük, a rendező a filmje vége felé őt is emberibbé teszi, a motivációi megismerése által jóval több lesz belőle, mint az államot képviselő, rideg szívű szolga.
A felmérés (Fotó: Profimedia)
Bár A felmérés három szereplőre épül, elsősorban a Mia és Virginia közti feszültség és furcsa, kiszámíthatatlan viszony alakulása tartja egyben: öröm látni, hogy Alicia Vikander hosszú idő után a tehetségéhez méltó komplex szerepet kapott, amiben remekelni tud, a mindig nagyszerű Elizabeth Olsen pedig méltó partnere ebben. A történet kifutása talán némileg kiszámítható, és a dramaturgia olykor nem annyira erős, mint a stílus, de ettől még A felmérés egy jól sikerült, erősen Black Mirror-hatású film, ami jobb, mint szinte bármi, amit az utóbbi pár évben a Black Mirrortól láttunk.
A felmérés a Prime Video kínálatában látható.
