A mobiltelefon, az internet, vagy az autó már évtizedek óta az életünk elválaszthatatlan része, gyakorlatilag meg sem tudnánk lenni nélkülük (hogy ez mennyire jó, az már más kérdés), így pláne különös belegondolni, hogy kezdetben sokan milyen szkeptikusan álltak hozzá ezekhez a találmányokhoz.
Az otromba telefon
1876-ban Alexander Graham Bell megpróbálta eladni izgalmas új találmányát, a telefont a Western Unionnak. Csakhogy William Orton, a Western Union elnöke ahelyett, hogy megragadta volna a lehetőséget, teljesen elutasította az ötletet.
Sőt, egy belső feljegyzés is született a telefonról, amelyben állítólag az állt, hogy
„az ötlet első látásra is ostobaság. Miért akarná bárki is használni ezt az otromba és legkevésbé sem praktikus eszközt, amikor meneszthet egy futárt a távíróhivatalba, és világos írásos üzenetet küldhet az Egyesült Államok bármelyik nagyvárosába?”
Alexander Hraham Bell, a telefon feltalálója (fotó: CORBIS/Corbis via Getty Images)
Az autó mint múló hóbort
1903-ban a Michigan Savings Bank azt tanácsolta Henry Ford ügyvédjének, Horace Rackhamnek, hogy ne fektessen be a Ford Motor Companyba. Úgy vélték, hogy
„a ló itt marad, de az automobil csak egy múló hóbort”.
Rackham – nagy szerencséjére – figyelmen kívül hagyta a bank tanácsát, és első körben 5000 dollárt fektetett Ford-részvényekbe. Ezeket a részvényeket végül 12,5 millió dollárért adta el.
Henry Ford (Fotó: Profimedia)
A tömeggyártásra alkalmatlan számítógép
A programozható számítógép ötlete tulajdonképpen már a 19. században megszületett, de magát a szerkezetet először csak az 1930-as években építették meg. Ezek a korai számítógépek hatalmas monstrumok voltak, amelyeknek kitöltöttek egy komplett szobát.
Így az sem olyan meglepő, hogy 1943-ban Thomas Watson, az IBM elnöke még azt jósolta, hogy „a világpiac talán öt számítógépet bír el”. Igaz, Watson úr, honnan is sejthette volna, hogy hamarosan az akkori gépszörnyeknél összehasonlíthatatlan nagyobb teljesítményű számítógépek férnek majd el a tenyerünkben.
A hosszú távon senkit nem érdeklő televízió
Az 1940-es években a mozi volt a szórakoztatóipar csúcsa. Amikor 1946-ban a Twentieth Century Fox vezetőjét, Darryl Zanuckot megkérdezték, hogy mit szól az akkoriban egyre jobban terjedő, de globális őrületnek még korántsem nevezhető televíziózáshoz, állítólag így válaszolt:
„a televízió az első hat hónap után nem lesz képes megtartani egyetlen piacot sem, amelyet meghódít. Az emberek hamar megunják, hogy minden este egy rétegelt lemezdobozt bámuljanak”.
Televíziókészülék 1946-ból (fotó: Fox Photos/Getty Images)
A felesleges személyi számítógép
1977-ben Ken Olsen, a számítógépipar egyik megkerülhetetlen úttörője azt állította, hogy „nincs semmi ok arra, hogy bárkinek is legyen egy számítógép az otthonában”. Külön pikáns, hogy Olsen később a Digital Equipment Corporation (DEC) alapítója lett, amely miniszámítógépeket gyártott. A vállalat már nagyon közel járt ahhoz, hogy személyi számítógépeket gyártson, de végül elkéstek vele: ugyanis az IBM a kanyarban előzött, és villámgyorsan a PC-piac egyeduralkodójává vált.
Személyi számítógép a nyolcvanas években (fotó: Photo Media/ClassicStock/Getty Images)
A megfizethetetlenül drága mobiltelefon
Martin Coopert a mobiltelefonok egyik feltalálójaként tartják számon, azonban ő volt a készülék egyik legkeményebb és leginkább szkeptikus kritikusa is. 1981-ben így nyilatkozott: „A mobiltelefonok semmiképpen sem fogják helyettesíteni a helyi vezetékes rendszereket. A technológia ugyanis a jövőben is megfizethetetlenül drága lesz”.
Martin nyilvánvalóan tévedett: óvatos becslések szerint ma a bolygón kb. 5 milliárd mobiltelefon van forgalomban.
Az összeomló internet
1995-ben Robert Metcalfe, az ethernet feltalálója és a 3Com Corporation alapítója merész jóslatot tett: azt állította, hogy az újonnan kifejlesztett internet
„hamarosan látványos szupernovává válik, és 1996-ban összeomlik”.
A francia OVHcloud vállalat adatközpontja Roubaix-ban (Fotó: Sameer Al-DOUMY / AFP)
Az Apple bukása
1996 elején a Time magazin azt állította, hogy az Apple, az akkor még csak feltörekvő vállalat egy „stratégiai elképzelés és minden bizonnyal jövő nélküli szervezetlen kupleráj”.
Nem a Time volt az egyetlen cég, amely nem hitt az Apple-ben a 90-es években. Szintén 1996-ban egy elemző, akit a New York Times idézett, azt mondta: „akár önállóan próbálnak boldogulni, akár felvásárolják őket, az Apple-nek, ahogy mi ismerjük, gyakorlatilag vége. Ez annyira tipikus történet. Annyira szomorú”.
