Ma lenne 89 éves Hofi Géza, aki…
Ezt a mondatot teljesen felesleges lenne folytatnunk, úgyis mindenki pontosan tudja, ki volt ő. Például az az ember, akiről mindenkinek eszébe jut valami – és mindenkinek teljesen más. Például ezért is volt zseniális. Maradjunk abban, hogy a hatvanas évektől egészen haláláig ő volt maga a Magyar Humor, akire azóta is hivatkozik minden előadó Bödőcs Tibortól a nevét is részben tőle (részben meg a korszak legerősebb munkáscigijéről) kölcsönző Beton.Hofiig.
Akadnak azonban Hofi életének is olyan mozzanatai, amiről kevesen tudnak, főleg azok, akik elolvasták a róla megjelent könyveket és beleásták magukat a Hofi-kutatók publikációiba. Íme tehát négy dolog, amit rajongással szeretett a minden létező díjjal, gyűrűvel és nemesfémből elkészített albummal kitüntetett előadó… és két olyan, amit utált.
Forrás: Fortepan/Szalay Zoltán
Vadászat
Mai szemmel teljes joggal nézünk sandán a hobbivadászokra (főleg, ha azok egyben politikusok is), Hofi idején azonban elfogadott úri huncutság volt az ilyesmi. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ő sem verte nagydobra ezt a szenvedélyét, sosem kérkedett társaságban azzal, hogy
több, mint 1500 nagyvadat ejtett el élete során.
Ahhoz, hogy az ember vadászengedélyt kapjon az „átkosban”, az is kellett, hogy társadalmi munkát vállaljon mellé, de Hofinak erre nem volt ideje, inkább pluszpénzt fizetett ezért a privilégiumért. A nyolcvanas években sem adta fel, pedig ekkor már szemműtét követett szemműtétet, Hofi jobb szeme pedig annyira megromlott, hogy a fegyver távcsövében sem látott semmit. Sebaj: átalakíttatta úgy a puskát, hogy a bal szemével is használni tudja, miközben stabilan tartja. Hofi egyébként főleg azért szeretett vadászni, mert így legalább a természetben lehetett – tehát kirándult, csak közben fegyver is volt nála.
Pezsgő
Hofi, ha jól értjük az életrajzokat, egy magát extrovertáltnak tettető introvertált volt, aki, ha éppen nem adott elő, kerülte a társaságot. Amikor pedig előadáson kívül is társaságba kellett mennie, akkor is inkább előadott: már első színházában, a Csokonaiban is alig várták a színészek, hogy az előadások után beüljenek a büfébe, ahol Hofi rögtönzött stand-up esteket tartott, úgy is, hogy ez a szó még nem létezett Magyarországon. Ebben már akkor is a legjobb barátja a pezsgő volt, amit élete végéig használt kenőolajként társas helyzetekben.
Annyira szerette, hogy még a gyógyszereit is ezzel vette be, aminél hofisabb dolgot elképzelni sem tudunk.
A pezsgős dugókat ráadásul következetesen a visegrádi vár felé lőtte – miután betájolta magát, és kitalálta, hogy az merre van –, és mindig azt kiáltotta: „a királyok üdvözlik a királyokat!”. Amikor Ausztráliába utazott fellépni, a repülőn neki és a társaságának hála el is fogyott a pezsgő az út végére.
Nézd meg a képeket Hofi Géza életének legfontosabb mozzanatairól:
Mercedes
Hofi, bár szeretünk rá a nép egyszerű gyermekeként gondolni – teljes joggal, hiszen saját erejéből, gyári munkásként küzdötte fel magát a színpadra –, pártkörökben is bennfentes volt, annyir,a hogy még egy Mercedest is „intézett”. Az első ilyen autója egy leselejtezett minisztériumi szolgálati darab volt, maga Kádár „szólt le”, hogy adják oda neki, sőt, még azt is elintézte, hogy a párt műhelyében javítsák meg az autót. Hofi, amikor csak tehette, Mercivel járt mindenhova, ez az autó „még a fának is másképpen megy”, mondta mindig.
Pizsama
Írtuk már, hogy introvertált volt, de hogy mennyire, azt csak a közvetlen környezete érezte. Azóta tudjuk: nagyon. Még boltba sem járt le, ha tehette, egész nap otthon gubbasztott, atlétatrikóban, mezítláb mászkált, sokszor egész nap rajta maradt a pizsama. Nem érdekelték az ünnepek, még szilveszterkor is otthon maradt, ha nem volt fellépése. (A televízió szilveszteri műsorait korábban vették fel.) A társasház tetején, ahol élt, saját motoros antennája volt, bőven a rendszerváltás előtt nézhette a nyugati csatornákat is, a bokszközvetítések voltak a kedvencei. Volt egy szoba a lakásban, ahova csak ő és felesége léphettek be, még a velük együtt élő anyósának is tiltott övezet volt.
Amit pedig utált…
A rendszerváltás utáni televíziós kultúra
A kilencvenes években már annyira népszerű volt, hogy az akkor megújuló állami és az éledező kereskedelmi tévék vezetői bármennyi pénzt megadtak volna azért, hogy Hofi az „övék” legyen. A művész bölcsen távol maradt ettől a világtól. Egyszer hárommilliót kínáltak neki – ez a kilencvenes évek elején felfoghatatlanul nagy összeg volt – egy show-szereplésért, amire ő csak annyit mondott:
Aki ilyen okos ember, mint te vagy, az hogy képes ilyen szar műsort csinálni?
Amikor erre megjegyezték, hogy ne vicceljen már, ebből a pénzből egy egész focicsapatot összehozhatna, azt mondta, „akkor hívd meg őket!”. Később, már egy kereskedelmi csatornán tízmilliót ajánlottak neki egyetlen (!) szilveszteri fellépésért, azt is visszautasította, mire küldtek neki egy olyan szerződést, amire ő írhatta rá az összeget. Nem írt rá semmit és sosem küldte vissza.
Porszívó
Erről második felesége, Ildikó mesélt, aki ugyan csak pár évig élt együtt a művésszel – eleve nem sokkal a halála előtt házasodtak össze, később pedig el is váltak –, de így is megtapasztalta az összes hákliját. 2016-ban a Hot! magazinnak elmondta, hogy Hofi gyűlölte a porszívó hangját, annyira, hogy amikor takarítani kezdett vele, mindig odasétált és durrogva kikapcsolta a gépet. Így aztán (és persze a patriarchátus miatt) arról végképp szó sem lehetett, hogy maga Hofi porszívózzon, és a feleségének is meg kellett várnia, amíg elindul színházba, mielőtt nekilát. A szomszédokat a jelek szerint legalább nem zavarta a késő esti porszívóhang.