Sztárok

Janka néni megtanította, hogyan kell felszedni egy úriembert – ezekért imádtuk a régi szilvesztereket

Hofi, Gálvölgyi, az Uborka és a betelefonálós műsorok uralták húsz-harminc évvel ezelőtt a szilveszteri tévéműsorokat. Miért szerettük őket annyira, és hogyan koptak ki az életünkből? Elmondjuk, és közben egy kicsit nosztalgiázunk.

Nekem hiányoznak azok a szilveszterek, amikor elég volt otthon maradni, minifasírtokat készíteni, áthívni pár ismerőst, bekapcsolni a tévét, amin nem valami Adam Sandler-film volt a kötelező program az év utolsó napján, hanem Hofitól Antal Imréig egy sor ikonikus humorista szórakoztatta a nézőket. Valamikor a nyolcvanas években például a szerencsésebbek nyerhettek is a szilveszteri tévéműsorban, igaz (csak a tréfa kedvéért) a több ezer forintos nyereményt aprópénzben adták oda, gyufásdobozokba csomagolva. Az ember persze így is boldog volt, mert hajnalra már vihette is a pénzt meg a pezsgőt. Hiányzik, hogy Hofi aktuális témákat boncolgasson, pedig mondanivalója lenne, az biztos. Maradt a YouTube és az emlékek.

Teremteni, alkotni akart

Antal Imre megannyi szilveszteri tévéműsor házigazdája volt. Ő maga halála előtt egy interjúban azt mondta, akkor érzi jól magát, ha nyugalom és kényelem van körülötte, na meg a könyvei. Olvasni mindenekfelett imádott, tévét pedig legszívesebben a mosdóban nézett. De éltette az utazás is, ezt az anyai nagyapjától örökölte. Nagy szerelme volt Olaszország: nem válogatott a városok között, csak az volt fontos számára, hogy olaszul beszélhessen. Alapvetően optimista, vicces embernek tartotta magát, ám azt nem szerette, ha mindig azt kérték, hogy mondjon már egy viccet. Profi volt, de akadt az életében néhány tragikus pillanat, amikor sírni lett volna kedve a színpadon, nem pedig viccelődni. Erről így mesélt Sándor Andrisnak adott interjújában: „Amikor édesanyám haldoklott, éppen akkor ment a Ki mit tud?, és ontanom kellett a poénokat… Javában zajlott a műsorfolyam, amikor meghalt. Kimentem a színpadra, és elmondtam, hogy: Megint eltelt egy hét. Van akinek az elmúlt hét kellemes, vidám és szórakoztató volt, van akinek szomorú, netán tragikus… Ennyi volt a rekviem. Nem lehetett többet mondani, mert nem tartozott oda.”

Az egyik Kessler nővér Antal Imrével és Vitray Tamással a Magyar Televízió szilveszteri műsorában (Fotó: Szalay Zoltán/Fortepan)

Kevesen tudják, de remekül barkácsolt is. Könyvespolcrendszert, faliszőnyeget, de még lámpákat is imádott csinálni.

„Tudják, a tévéműsort megcsináljuk, és elszáll, de amiket én készítek a két kezemmel, az megmarad, s úgy szépíti a lakásomat” – vélekedett egy interjúban Antal Imre. Lehet, hogy ő így érezte, de az interneten megtalálható több tucat, népszerű kabarévideó másról árulkodik: arról, hogy nem szálltak a semmibe a poénok, hogy ma is nevetünk, kedvesen megmosolyogjuk azokat a vicceket, amiket tőle hallottunk sok-sok éve, szilveszterkor.

Űrt kell maga után hagynia az embernek

Hofi Géza nélkül elképzelhetetlen volt a szilveszter este, és lássuk be: néhány, például a focival kapcsolatos poénja ma is aktuális. A nevettető a színházban folyamatosan telt ház előtt lépett fel, műsorait milliók nézték. Sikeréről így beszélt: „A pályámon volt, aki haragudott rám, volt, aki szeretett… Ez a sikernek a titka. Ha mindenki szeretne, akkor nem végeztem volna 35 év alatt semmit. Kell, hogy rosszul essen egyeseknek egy-egy poén, mert azt akarom… mert amit az illető csinál, az nekünk esik, vagy esett rosszul. Legalább érezze ő is!”

Halála előtti utolsó interjúban Hofi Vágó Istvánnal beszélgetett. Mintha csak tanácsot adott volna a jövő generációnak abban, hogy min múlik a tehetség, vagy abban, hogy nem a pénz miatt kell szerepelni, hanem azért, mert az embernek van mondanivalója. „Űrt kell maga után hagynia az embernek…” – mondta lezárásképpen, és milyen igaza volt, hiszen ő hagyott!

Elutasította a humort, mégis az egyik nagyágyúja lett

Gálvölgyi János az 1968-as Ki mit tud?-ban tűnt fel, Hofi Géza a ’68-as szilveszteri rádiókabaréban. Ám Gálvölgyi nem akarta, hogy beskatulyázzák a komikus skatulyába, ahogyan ő fogalmazott: más elképzelései voltak a színészetről. Aztán egyszer jött a televízióban egy lehetőség, és megint újra felfedezték mint parodistát, minek köszönhetően ő is az egyik szilveszteri arca lett a tévének. Olyan időszakról beszélünk, amikor Gálvölgyi a köztévé műsorában parodizálta ki a köztévé műsorait. Megjelentek a Benny Hill-elemek, de a páfrány mögül kikandikáló Juhász Előd, vagyis a Zenebutik is megkapta a maga paródiáját. Aztán, ahogyan a műfaj, úgy a műsor is szépen lassan kikopott, idővel a kereskedelmi csatornára vándorolt, majd megszűnt. Gálvölgyi János tavaly szilveszterkor aztán újra bekopogott hozzánk, amikor az RTL Klub Híradóját vezette.  

A vezetékes telefon aranykora volt

A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején egyre több otthonban lett vezetékes telefon vidéken is. Ezzel együtt nőtt a komputeres játékok népszerűsége is, így nem csoda, hogy már szilveszterkor is nyereményre hajtottak az emberek. Lehetett például az egyik pezsgőgyártó céggel BUMM-ot játszani. Amíg a férfiak ujjbegye alatt szorgosan égtek a nyomógombok, addig a feleségek beleszurkálták a minifasírtot a káposztába, és el is készült a szilveszteri süni. De lehetett torpedózni is Dévényi Tiborral, aki erre a néhány percre szögre akasztotta a Három kívánság ikonikus mikrofonját.

Kevésbé voltak sikeresek a TERC játékban a nézők. Sugár Ágnes betelefonálós műsorában az emberek nem sok pénzt várhattak januárban a postástól.

Uborka

1991-ben indult az Uborka. Néhány rossz minőségű VHS-felvétel most is elérhető az interneten a bábkabaréból. A műsor leginkább a felnőtteket kötötte le, mivel elsősorban politikusokat karikírozott. A szereplőknek népszerű humoristák és színészek adták a hangjukat, de Csurka István figurájának egy időben a testvére kölcsönözte a hangját. Már a pont szilveszterkor debütáló első részben sem fogták vissza magukat a készítők: Kupa Mihály bábuja például kiütötte bokszban az inflációt, de hátulról legyőzte őt az Adó, a fiatal, farmerdzsekis politikusok pedig naranccsal biliárdoztak. Nem feledjük: Torgyán József karaktere vitte el hátán a műsort.

Új szerepben a műsorvezetők

Egy időben a kereskedelmi tévék is próbálkoztak saját, több órás szilveszteri műsorok gyártásával, aztán vagy ők érezték azt, hogy nincs igény erre, és elég a 25. Adam Sandler- vagy Bud Spencer-film ismétlését leadni, vagy az emberek fáradtak bele az adásfolyamba, esetleg az életünk gyorsult fel olyan ütemben, hogy már nem volt igényünk ezekre a produkciókra. Akárhogyan is, régen mindenki részese volt a szilveszteri műsoroknak, a köztévé összes műsorvezetője, bemondónője bevállalta, hogy olyan szerepben tűnjön fel, ami alapvetően nem áll hozzá közel, vagy kívül esik a komfortzónáján. A Van benne valamiben mindig elegáns Vágó István például csíkos trikóban, koszosan ült egy üstben, ahol arról magyarázott, hogy a pokolban is van valami élvezetes, a háborús tudósító pedig az Állami Biztosító életbiztosítását reklámozta, ami akár lehetett volna vicces termékkapcsolás is.

És a bónusz

A talán újra feltámadó Szomszédokban az volt a remek, hogy mindig reagált az aktualitásokra. Így karácsonykor volt karácsonyi epizód, szilveszterkor pedig Bőhm bácsi pattintotta ki a hangfalat a panel ablakába, amíg Julcsika a kaputelefonnal betyárkodott.

De a szingli Janka néni is megtanította nekünk, hogyan kell egy igazi úriembert felszedni szilveszter éjjel.

Az én kedvencem mégis az volt, amikor Hofi Géza becsengetett a Szomszédokba ünnepelni. A jelenet a korszak esszenciája. Hogy is mondta a humorista? Hogy űrt kell hagyni? Hagytak. 

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top