Két időszaka van az évnek, amikor előszeretettel írunk és közlünk fotókat a Balatonról:
- a szezon közepe, amikor mozdulni nem lehet, a strandok megtelnek gyerekzsivajjal, a büfé hangszóróiból lakossági slágerek szólnak, a pult mögül kiabálnak, hogy „elkészült a hekk duplaburival”, és lehet szörnyűlködni a lángos árán;
- a tél, amikor nem történik semmi, esetleg még be is fagy a tó, és éppen ezért gyönörű; ilyenkor lehet lamentálni nyugalomról, elmúlásról, újratervezésről.
(Illetve ránézünk néha a Balcsira tavasszal, főleg azért, hogy megmutassuk, mi várható például gasztroügyben.)
De mi történik a kettő között? Tudjátok, amikor augusztus 20-a után beköszön az ősz, még csak finoman, a nap még tűz, de a Celsius már 23, az emberek nagyrészt eltűntek, itt-ott már az illatokon is érezni, hogy búcsúzik a nyár.
Valami ilyesmi:
A Balaton augusztus végén
Ezeket az elmúlt hétvégén készítettük a Balaton északi partján, egy olyan strandon, ahol egy-két hete még egy gombostűt alig lehetett leejteni. Illetve nem csak a parton, hanem a vízben, ahova bemerészkedtünk kamerával a kézben.
Fontos látni a Balatont így is, a tó és a táj ugyanis gyönyörű, főleg most, hogy nem takarják el az emberek. Ahogy Bartha Dorka – aki könyvet is írt és fotózott a szezonon kívüli Balatonról – mondta:
A Balaton mindenkinek a lelkében egy nagyon különleges hely. Amire azt mondjuk, hogy Balaton esszenciája, azt mi teremtjük meg. Sok rosszat tudunk mondani róla – drága lángos, vizezett a sör, az apartmanok miatt eltűnnek a régi házak -, de mindig az a konklúzió, hogy ott olyan boldog voltam, vagy úgy várom, hogy lemenjek. Déry Tibor is azt mondta, hogy ez a legszeretettebb magyar táj. És tényleg komoly erő van benne, 150 éve próbáljuk »elrontani«, és még mindig nem jártunk sikerrel.
A mi tippünk tehát az, hogy most menjetek – lehet, hogy óriási strandolások már nem lesznek, de azt a pár nap semmittevést, amit a Balaton még adhat nektek, gyönyörű tájjal, emberek nélkül, megérdemlitek.
A képeket pedig az alábbi galériára kattintva láthatjátok:
