A Kaszás figurájának gyökerei a 14. századi Európába vezetnek vissza, felbukkanása pedig leginkább a kontinenst sújtó bubópestis-járványhoz, vagyis a Fekete Halálhoz köthető, habár a jellegzetes, ma is ismert megjelenése – csuklyás köpönyeget viselő, jókora kaszával felszerelkezett csontvázfigura – viszonylag modern találmány.
Bár nem könnyű visszafejteni, az valószínűsíthető, hogy a Kaszás alakjában több hagyomány is egyesül:
- egyrészt a középkori művészetben igen kedvelt haláltánc motívuma, amelynek során a csontváz formájában megszemélyesített halál vezényletével, ill. zenéjére minden rendű-rangú és korú (halott) ember táncol, és amellyel az elkerülhetetlen. ám mindenkit egyenlő mércével mérő halál hatalmát igyekeztek allegorikusan érzékeltetni;
- másrészt benne van a Bibliából, illetve azon belül is a Jelenések könyvéből ismert angyal (vagy maga Jézus Krisztus), aki a végítélet idején sarlóval végzi a földön a véres aratást; meg persze ugyancsak a Jelenések könyvéből az Apokalipszis negyedik lovasa, aki fakó lovon vágtat, a neve a Halál, és a pokol követi vala azt;
- a görög-római mitológiából meg alighanem Kronosz és Szaturnusz lehetett az inspiráció: mindkettejüket előszeretettel ábrázolták sarlóval, és gyakran összefüggésbe hozták őket a könyörtelenül múló idővel.
Galériánkban bemutatjuk, hogyan változott-formálódott az évszázadok alatt a Kaszás ábrázolásmódja az európai művészetben.
12 fotó
kiemelt kép: (Peter Steffen/Getty Images) illusztrációk: Wikimedia Commons
