Louis Le Prince 1841-ben született a franciaországi Metzben. Keveset tudunk gyermekkoráról: apja állítólag a francia hadseregben szolgált, és gyakran volt távol az otthonától, így Le Prince máshol keresett magának apafigurákat. Az egyik Louis Daguerre volt, a fotózás egyik úttörője, a dagerrotípia feltalálója és névadója.
Mentorához hasonlóan Le Prince is nagy érdeklődést mutatott a tudományok és a művészetek iránt egyaránt: olyannyira, hogy végül Párzsban festészetet tanult, a lipcsei egyetemen pedig a fizikába és a kémiába ásta bele magát. Röviddel ezután Leedsbe, Angliába költözött, ahol megismerkedett az ugyancsak szenvedélyes művészetrajongó Elizabeth Whitley-vel, akivel hamarosan össze is házasodtak. Közösen alapított egy jól prosperáló művészeti iskolát, a Leeds Technical School of Art-ot. A házaspár ezután New Yorkba ment szerencsét próbálni.
Louis Le Prince, a mozi egyik atyja (fotó: Wikimedia Commons)
Elizabeth tanárként dolgozott, Le Prince feltalálóként, emellett pedig fiatal, tehetséges művészeket menedzseltek és mentoráltak, akik többnyire panorámafestményekre specializálódtak. Talán ezek a képek inspirálták a férfit arra, hogy egy képrögzítő berendezés megalkotásán kezdje törni a fejét valamikor az 1880-as közepén.
Közismert, hogy Thomas Edisonnak több mint 1000 próbálkozásra volt szüksége ahhoz, hogy végül összehozza a tökéletesen működő villanykörtét: Le Prince hasonló nekibuzdulással vetette magát a munkába, és évekig dolgozott tanámányán. Kísérletei során Le Prince egy olyan kamerát épített, amely 16 különböző lencsét használt. Ez az egyedi kialakítás volt az első szabadalmaztatott találmánya, bár nem egészen az a mozgásrögzítő eszköz volt, amilyet elképzelt.
Noha kétségkívül kameraként funkcionált, azért messze nem volt tökéletes. Minden lencse más szögből készítette a pillanatfelvételt a látképről, ami azt jelentette, hogy a mozgás szabálytalanul ugrált képről képre, hiányzott belőle az a simaság, amit Le Prince elképzelt. Még több munka és még több kudarcos próbálkozás után a férfi 1888-ban végre elkészítette a hőn vágyott egylencsés kamerát. Közben visszaköltözött az Államokból Leedsbe, Angliába, és Itt forgatta le az első mozgóképét: pontosabban a történelem első ismert mozgóképét, vagy ha úgy jobban tetszik, első filmjét.
A mű a Roundhay Garden Scene nevet kapta, és pontosan az nyújtotta, amit a címe is ígért: emberek szórakoznak egy kertben 2,11 másodpercen keresztül. Második filmje, a Leeds Bridge sem árult a zsákbamacskát: a leedsi hídon áthaladó gyalogosokat és lovaskocsikat örökített meg.
Mindez – hangsúlyozzuk – körülbelül hat évvel előzte meg a Lumière fivérek első filmjeit, amelyeket 1895. december 28-án mutattak be Párizsban – noha a többnyire ezt az előadást szokás a flm, illetve a mozi megszületése pillanatának tekinteni.
Mindenesetre nem csak Le Prince dolgozott keményen a világ első mozgóképének elkészítésén ebben az időben: Thomas Edison szorosan a nyomában volt, és a már említett Lumière fivérek is a prototípusaikon dolgoztak akkoriban. Mégis úgy tűnt, Le Prince nyerte a versenyt, amikor bejelentette, hogy 1890 szeptemberében New Yorkban kiállítást rendeznek, és ezen fogja bemutatni a világnak az első mozgóképeket.
A mozi elfeledett keresztapja azonban soha nem jutott el a saját filmpremierjére.
A kiállítás előtti napon testvére, Albert kitette őt a vasútállomáson. Le Prince mindent vitt, amire szüksége volt, beleértve a becses szabadalmakat szállító bőröndjét is. Albert szerint az állomáson tette le a testvérét, és integetve búcsúzott tőle, miközben a vonat elrobogott.
Amikor a feltaláló nem jelent meg a saját kiállításán, a rendőrség nyomozni kezdett: kihallgatták a vonat többi utasát, ám egyikük sem emlékezett rá, hogy látta volna az akkor 49 éves feltalálót.
Pedig nem volt könnyű nem észrevenni: 193 centiméter magas volt, jellegzetes arcszőrzetet viselt, és rengeteg különös poggyászt cipelt. Mégsem vette észre senki. Le Prince egyszerűen szőrén-szálán eltűnt.
Természetesen felmerült az a teória is, hogy Le Prince fel sem szállt a vonatra, vagyis Albert hazudott: talán eltette láb alól öccsét, hogy ő lehessen anyjuk örökségének egyetlen kedvezményezettje. Ezt aztán hamar elvetették, mivel Albert és Le Prince nagyon közel álltak egymáshoz. Előbbi még pénzjutalmat is felajánlott annak, aki megtalálja a testvérét. A gyanú később aztán a feltaláló vetélytársaira terelődött: nem kis részben azért, mert Le Prince felesége, Elizabeth is ezt hangoztatta nyilvánosan, habár semmi bizonyítéka nem volt, és a rendőrség sem talált semmi kézzelfoghatót. A nő elsősorban Thomas Edison bűnösségéről volt meggyőződve.
Edison és a fonográf (fotó: Wikimedia Commons)
Végül a család a bíróságon valahogy elérte, hogy Edisont bíróság elé állítsák: elsősorban azt akarták bebizonyítani,
hogy – ellentétben Edison állításával – valjójában Le Prince a mozgóképes kamera atyja; ebből pedig az is következik (legalábbis ők így okoskodtak), hogy Edison a versenytársa halálát akarta, hogy ellophassa a szabadalmát, és magáénak tulajdoníthassa a dicsőséget. .
Le Prince fia, Adolphe, bizonyítékokat mutatott be ennek alátámasztására: a bizonyíték a Roundhay Garden Scene című mozgókép volt. Ezen látható Adolphe nagymamája, amint a kertben ugrándozik – ő viszont 1888-ban meghalt, vagyis Le Prince-nek legkésőbb abban az évben le kellett forgatnia a jelenetet. Edison pedig csak 1891-ben találta fel a kinematoszkópot, így joggal lehetett irigy a rejtélyesen eltűnt francia mozimágusra. Ami valószínűleg igaz is volt, ám ennyi bizonyítékkal a bíróság nemigen tudott mit kezdeni. Edisont végül nem is vádolták meg semmivel.
Azonban a történet itt még nem ért véget. 1901-ben, New Yorkban Le Prince fiát holtan találták; a fejét egy pisztolygolyó járta át. A hivatalos vizsgálat szerint öngyilkos lett. A haláleset nyomán, akárcsak apja eltűnését követően, különös összeesküvés-elméletek és pletykák kaptak szárnyra. Bár holttestét soha nem találták meg, 1897-ben halottnak nyilvánították
Hogy pontosan mi történt vele, azt máig nem tudjuk, egy dolog azonban majdnem biztos: nélküle mozi aligha lenne olyan, mint amilyennek ma ismerjük.
