Miyakoji egy aprócska japán falu a fukusimai prefektúrában, mindössze néhány ezer lakossal; ma már önállóan nem is létezik, mert 20 évvel ezelőtt beleolvadt Tamura városába. Ez a csendes, nyugodt és elbűvölően jelentéktelen vidék korábban sem volt túlságosan ismert: leginkább csak szép japáncsereszenyéivel és hatalmas virágmezőivel tudta magára felhívni a figyelmet – na meg azzal, hogy itt történt minden idők – de tényleg minden idők – egyik legfurcsább, legzavarbaejtőbb és legmegmagyarázhatatlanabb halálesete.
1989-et Február 28-át írtuk: Jumi Tanaka, a községben élő és dolgozó, köztiszteletben álló tanárnő a szokásos módon kezdte munkanapját a Dulu Általános Iskolában. A nap feltűnően átlagosan – sőt eseménytelenül telt –, egészen addig, amíg a pedagógus munkája végeztével el nem látogatott a mellékhelyiségbe.
A mosdóba lépve Jumi megdöbbenve látta, hogy egy cipő lóg ki a vécé nyílásából: a cipő nem ringatózott vagy úszott a vízen, hanem épp ellenkezőleg, szilárdan a helyén volt. A vécében talált oda nem illő tárgy alaposabb vizsgálata után a tanárnő rájött, hogy a cipő azért nem mozdul, mert valamihez hozzá van rögzítve. Bár Japán ma már a hi-tech csodavécék Mekkájának számít, ekkoriban, a ‘80-as évek végén az illemhelyek még kevésbé voltak kifinomultak a szigetországban; inkább az ún. guggolós vécék (vagy ázsiai vécék) voltak elterjedtek: és pont egy ilyenben találta meg a rejtélyes cipőt is a tanárnő.
Jumi aztán közelebbről is megnézte a lábbelit, és halálra rémülten konstatálta, hogy az egy emberi lábban végződik, amely a vécé alatti szennyvíztartályhoz vezető csőből lóg kifelé.
Kanno Naoyuki portréja és holtteste az általános iskolai vécében (fotó: historicflix via Indozone Fadami)
Felsikoltott, mire kollégái berohantak a mosdóba. Hamarosan pedig a rendőrséget is kihívták.
Amikor a rendfenntartók megérkeztek, megpróbálták kihúzni a lábat, illetve az ahhoz vélhetően tartozó testet a vizes lyukból, de nem jártak sikerrel. Teljesen elakadt. Ez nem volt meglepő, mivel a csőnyílás alig több mint 30 centiméter széles volt. A rendőrség és a szemtanúk persze rögtön arra gondoltak, hogy egy szörnyű gyilkosság helyszínére bukkantak. Ez érthető, hiszen ki mászna be önként egy szennyvízgyűjtő tartályba, és préselné be magát a csőbe?
A helyszínre érkező tiszteknek nem volt más választásuk, mint hívni a tűzoltókat, hogy segítsenek kiemelni a hullát a tartályból. A tűzoltóknak, egy kotrógéppel kellett leásniuk, hogy ki tudják emelni a csövet a földből. Miután ez megtörtént, szörnyű látvány tárult a szemük elé:
A tartályban egy férfi holtteste hevert. Vagyis inkább görnyedt: a térdei felhúzva, a fejével egyvonalban, mereven álltak. Csak derékig viselt ruhát, bár a kabátja a törzsére volt tekeredve. A feje a piszoár nyílása felé nézett. A testen nem voltak sérülések vagy vérnyomok, amelyek bűncselekményre utaltak volna. A halál okát első pillantásra biztosan nem lehetett megállapítani.
A holttestet szakértői vizsgálatra küldték, bár a patológusnak nem volt könnyű dolga:
a férfit annyi emberi ürülék borította, hogy két alapos tisztításra volt szükség, mielőtt a szakértői csapat elvégezhette volna a vizsgálatot.
Miután megtisztították a ürüléktől, a patológus munkához látott, és megállapította, hogy a halál oka kihűlés volt. Ez logikusnak tűnt, mivel február vége volt, és az időjárás különösen fagyos volt akkoriban. De ez nem adott választ arra, hogy a férfi miért volt a csőben. Semmi sem utalt arra, hogy bekényszerítették volna oda, semmilyen védekezésből eredő seb vagy zúzódás nem mutatta, hogy egy csőbe tömködték erőszakkal.
Miután az esetnek híre ment, az áldozat személyazonosságát gyorsan kiderítették. Kanno Naoyukinak hívták, 26 éves volt, és egy atomerőmű-karbantartó vállalatnál dolgozott (a közelben található az ókumai atomerőmű, vagyis az a bizonyos fukusimai atomerőmű, amely 2011-ben katasztrófát okozott). Eltűnése napján, négy nappal a felfedezése előtt elment otthonról; a szüleinek csak annyit mondott hogy el kell intéznie néhány ügyet, de azt nem árulta el, hogy pontosan hol és mit.
Ez persze korántsem volt szokatlan vagy kirívó egy 26 éves, aktív szociális életet élő, önálló keresettel rendelkező fiatalembertől. Azonban olyan soha nem fordult elő, hogy napokra eltűnjön. Miután harmadnapra sem ért haza, szülei elkezdték keresni. Végül megtalálták fiuk elhagyott autóját egy farm közelében. Különös módon a kulcsok még mindig az autóban voltak, és a jármű ajtaja nyitva volt. Másnap Naoyuki holttestét a Dulu Általános Iskola vécéjében találták meg.
Egy klasszikus japán vécé (fotó: Wikimedia Commons)
De hogy kerülhetett oda?
Erre a kérdésre még ma sincs egyértelmű válasz.
Mivel nem voltak egyértelműen arra utaló jelek – vér vagy egyéb sérülések -, hogy Naoyuki gyilkosság áldozata lett volna, a legvalószínűbb, hogy saját akaratából mászott be a csőbe. Felmerült az is, hogy esetleg a dolgukat végző nőket (vagy gyerekeket) akarta kukkolni. Állítólag Jumi ismerte Naoyukit, bizonyos pletykák szerint kettejüknek viszonya is volt, bár ezt a feltételezést soha nem erősítették meg. Más források szerint pedig Naoyuki jóban volt Jumi barátjával – így néhányan azt kezdték pedzegetni, hogy talán valamiféle szerelmi háromszög állhat a dolog hátterében: mondjuk Naoyuki Jumi után akart kémkedni (bár ehhez találhatott volna jobb helyet is a vécétartálynál).
A miyakoji-i közösség azonban nem hitt a pletykáknak: Naoyuki kedves, szerény és megbízható fiatalemberként ismerték. Amikor a rendőrség végül balesetnek minősítette a halálát, és lezárta az esetet, a falu lakosai petíciót írtak, amelyben azt kérték, hogy nyissák újra az ügyet, és vizsgálják ki jóval alaposabban. Ez soha nem történt meg.
Sokan ugyanis úgy érezték, hogy valami jóval baljósabb és sötétebb oka lehet Naoyuki bizarr halálának.
Végül is a cső, amelybe a férfi beszorult, 35 centiméter átmérőjű volt, egy ilyen korú férfi átlagos vállszélessége Japánban pedig 40 centiméter. Vagyis ez sehogyse stimmel.
Sokan tehát azt feltételezték, hogy csak úgy kerülhetett a csőbe, ha valaki más löki be. Ráadásul Naoyuki apja, aki hasonló termetű és testalkatú volt, mint a fia, a haláleset helyszínén a hatóság kérésére megpróbálta magát bepréselni a csőbe, ám nem járt sikerrel. Furcsa az is, hogy Naoyuki csak egy cipőt viselt, amikor megtalálták. A másik cipőjének soha nem akadtak a nyomára. Vagy önként sétált el egyetlen cipővel a Dulu Általános Iskolába, mielőtt leereszkedett volna a csővezetékbe, vagy dulakodás közben vesztette el.
A fukusimai atomerőmű (fotó: Christopher Furlong/Getty Images)
Egy másik elmélet szerint Naoyukit politikai okokból ölték meg. Abban az évben zajlott a városban a polgármesterválasztás, és Naoyuki egy ideig aktívan támogatta a regnáló polgármestert. A választási kampány közepén azonban Naoyuki állítólag visszavonta támogatását, miután megtudta, hogy a polgármester korrupciós ügybe keveredett: pénzért vásárolt szavazatokat. Ezért egyes lakók úgy vélték, hogy a helyi politikus ölette meg Naoyukit.
Van egy harmadik elmélet, amely az atomerőműhöz kapcsolódik: a faluban nagyjából ekkoriban komoly vita folyt a fukusimai atomerőmű bővítésének tervéről. Naoyuki cége kapcsolatban állt az erőművel, és néhány héttel korábban egy kollégájával ellátogatott a helyszínre. Ugyanez a kollégája öngyilkosságot követett el mindössze egy hónappal Naoyuki halála előtt, ami legalábbis gyanús.
De hogy miért és hogyan került Kanno Naoyuki holtteste az álatalános iskola vécéjébe, máig nem derült ki. És talán már soha nem is fog.
