Mivel a Disney számít a hollywoodi stúdiók közül a legnagyobb franchise-királynak, annak nem láttam értelmét, hogy csupa franchise-filmet ajánljak. Tehát a válogatás szabálya az volt, hogy Alien, Predator, Marvel, Star Wars, A majmok bolygója, Reszkessetek, betörők vagy Avatar-filmek nem kerülnek a listába – úgyis mindenki ismeri őket –, illetve elsősorban felnőtteknek szóló mozikra fókuszálok, kihagyva a jól ismert Disney-Pixar családi klasszikusokat. Így is bőven volt miből válogatni.
A mélység titka
Ezt nézd meg, ha: a magasságok helyett mélységekre vágysz.
James Cameron a világ legsikeresebb filmrendezője, emiatt pedig nem létezik olyan kategória, hogy „alig ismert James Cameron-mozi”. Viszont, ha van legkevésbé ismert filmje, az minden bizonnyal A mélység titka lehet, ami a rendező karrierjében szinte páratlan módon nem bizonyult őrületes kasszasikernek. Pedig minden megvan benne, ami egy jó Cameron filmhez kell:
- idegen életformák (Aliens),
- mélytengeri kalandok (Avatar: A víz útja, Titanic),
- trükktechnikai forradalom (Terminátor 2: Az ítélet napja, Avatar),
- határozott, erős női főszereplő (Terminátor 2, Aliens…)
- és pompás akciószcénák (kb. minden Cameron-film).
Az elsüllyedt atomtengeralattjáró után kutató mélytengeri csapat szívét pedig Ed Harris és Mary Elizabeth Mastrantonio szerelme adja.
Egy botrány részletei
Ezt nézd meg, ha: színésznagyságok sziporkázására vágysz.
Már az elején szögezzük le, hogy ez a film nem egyenlő a Natalie Portman és Julianne Moore főszereplésével a hazai streamingen azonos címmel bemutatott drámával. A címhasonlóság már csak azért is szerencsétlen, mert a két film bizonyos szempontból hasonló témákat feszeget, és mindkét mozi két nagy színésznő párharcát állítja középpontba. A 2006-os film főszerepeiben Cate Blanchett és Judi Dench látható, a sztori pedig egy tipikus bulvárbotrányból indul ki: a fiatal tanárnő viszonyt kezd egy fiatalkorú diákjával. A folytatás azonban már nem tipikus: a viszonyról tudomást szerez egy idősebb kollégája, aki azonban biztosítja, hogy senkinek nem fog árulkodni róla. Cserébe azonban kér valamit. Sőt, egyre többet kér… Érzelmes dráma és körömrágós thriller csodás elegye.
Egy botrány részletei (Fotó: Intercom)
Ördög bújt beléd
Ezt nézd meg, ha: ördögi feminista horrorra vágysz sok humorral.
A magyar reklámban is szereplő Megan Fox tehet bármit, jó eséllyel egy életre beskatulyázta magát a Transformers-mozik jó nője szerepkörbe, és valljuk be, úgy igazán sosem küzdött ez ellen. Pedig a karrierjében akad egy igazán jó film is, az eredeti címével sokatmondó Jennifer’s Body, ami okosan és kellő iróniával használja a színésznő nem mindennapi testi adottságait.
A Diablo Cody (Juno) forgatókönyvíró csípős humorával megpakolt sztoriban két legjobb gimis barinővel ismerkedhetünk meg, akik közül a „jó nőt”, Jennifert, megszállja egy succubus, és elkezdi sorra elcsábítani és meggyilkolni a férfi iskolatársait. Gond ebből akkor lesz, amikor a legjobb barátnője (Amanda Seyfried remek) pasijára is szemet vet.
A fülke
Ezt nézd meg, ha: frappáns, feszes és feszült thrillert néznél.
A legenda szerint maga Alfred Hitchcock szeretett volna filmet forgatni egy férfiról, aki nem jöhet ki a telefonfülkéből, különben meghal. A brit rendezőlegenda végül a tervét sosem valósíthatta meg, de jött Joel Schumacher (Összeomlás), aki Hollywood megbízható iparosaként tisztességesen dolgozta fel a témát, ráadásul sztárt csinált az itt még hamvas Colin Farrellből, aki hatásosan pánikolja végig a filmet és válik arrogáns seggfejből egy kicsit jobb emberré. A vonal másik végén Kiefer Sutherland ördögi hangja.
P.S.: Ha fiatalok társaságában nézed a filmet, előtte magyarázd el nekik, mit jelent a telefonfülke fogalma.
A fülke (Fotó: Film+)
Az utolsó párbaj
Ezt nézd meg, ha: szereted, ha egy történetet több szemszögből mesélnek el neked.
A film 2021-es mozipremierjekor A középkor leghíresebb farokméregető versenyén egy nő élete volt a tét címmel írtam róla, és mai szemmel is úgy látom, egész frappánsan fogalmaztam meg a lényeget. A XIV. századi Európában még nem volt szokás nemi erőszak után feljelentést tenni, az meg pláne nem, hogy az ügyben párbajjal „szolgáltassanak igazságot”, ahol az áldozat férje és a megvádolt erőszaktevő küzd meg egymással. Ridley Scott egy valóban megtörtént esetről forgatott trükkösen, több szemszögből elmesélt, tesztoszterontól duzzadó, mégis feminista drámát arról, hogy a férfiegók játszmájában a nőknek csak szenvedés jut. Sztárparádé (Matt Damon, Jodie Comer, Adam Driver, Ben Affleck), kardcsörték és nagy érzelmek.
Nincs, aki megmentsen
Ezt nézd meg, ha: szereted az „egyedül a világ ellen típusú filmeket”.
Egy idegen inváziós, Földet elfoglalós film is lehet intim hangvételű, ha a fókuszát kellően szűkre szabják. A Nincs, aki megmentsenben egy fiatal, a jókora vidéki családi házában egyedül élő Brynn (a Last of Usból is ismert Kaitlyn Dever) kénytelen szembesülni azzal, hogy bolygónkat megtámadták az idegenek, és közülük az egyik épp az ő házánál landolt. Minimalista túlélőfilm, ahol hősünk egyrészt senkitől sem remélhet segítséget, másrészt nem nagyon van kihez szólnia, így a cselekmény jó része szavak nélkül telik.
Nincs, aki megmentsen (Fotó: Disney+)
Jackie Brown
Ezt nézd meg, ha: egy letisztult Tarantino-filmre vágysz
A Disney+ nemrég kapott egy komoly Tarantino-löketet: a mester korai klasszikusai egytől egyig felkerültek a platformra. A Jackie Brown azért lóg kis a sorból – és a teljes életműből – , mert a rendező kivételesen nem eredeti forgatókönyvből dolgozott, hanem könyvet (Elmore Leonard regényét) adaptált. Ettől függetlenül a film kellően magán viseli a rendezői stílusjegyeit, csak éppen visszafogott, líraibb és érzelmesebb, mint a Tarantino-filmek általában.
A címszereplő (Pam Grier visszafogott megformálásában) ábrázolásának érzékenysége egyenesen páratlan az életműben, a komikus csúcspontokért pedig olyan csodás aktorok gondoskodnak, mint Robert De Niro, Bridget Fonda, Samuel L. Jackson, Michael Keaton vagy Robert Forster.
Megbocsátasz valaha?
Ezt nézd meg, ha: nem hiszed el, hogy Melissa McCarthy remek drámai színésznő.
Melissa McCarthy idővel a kissé közönséges humorú komédiák nyers modorú sztárja lett, ám ő maga is érezte, hogy idővel ez a fajta karrier zsákutcává válhat (rád nézek, épp Magyarországon Orbán-haknizó Rob Schneider). Kitörési próbálkozásai közül egyértelműen a Megbocsátasz valaha? volt a legizgalmasabb, még ha nagy közönségsikernek nem is lehet hívni.
McCarthy a filmben a pokróc modorú életrajzírót, Lee Israelt alakítja – igaz történet alapján – , akinek már nem futnak a könyvei, de talál magának új mellékest: híres írók leveleit hamisítja, majd eladja őket gyűjtőknek. A film azonban nem heist movie, hanem karakterdráma, ami a hősére, illetve annak fura barátságára fókuszál az életművész Jack-el (Richard E. Grant fergeteges): humora, szíve és szociális érzékenysége is a helyén van.
500 nap nyár
Ezt nézd meg, ha: egy romantikus filmben nem ragaszkodsz a happy endhez.
A legtöbb romantikus filmben a nő a romantikus alkat, és a férfi az, akit meg kell „szelídíteni”. Az 500 nap nyár azonban változtat a formulán: Tom (Joseph Gordon-Levitt) lesz az, aki fülig szerelmes lesz munkatársába, Summerbe (Zooey Deschanel), míg a lány csak egy könnyed barátságra vágyik extrákkal. Ebből a felállásból születik meg egy antiromantikus romantikus film, amiben azt a hosszú folyamatot nézhetjük végig, ahogy Tom ráeszmél a saját tévképzetére, mindezt ragyogóan cseles elbeszélésmód és okos audiovizuális gegek tolmácsolásában. Azt említettem már, hogy a film soundtrackje is egészen parádés?
Kommandó
Ezt nézd meg, ha: hiszel abban, hogy felesleges fenntartani egy hadsereget, és elég, ha velünk van Arnold Schwarzenegger.
Egykor a szuperhősök köpeny helyett terepszínű katonanadrágot és katonabakancsot viseltek, és lassított felvételben nézhettük végig, ahogy harci festéket kennek az arcukra, majd magukra aggatják egy kisebb hadsereg komplett fegyvertárát. Ennek a korszaknak a csúcsteljesítménye egyértelműen Schwarzenegger Kommandója volt, ami gyakorlatilag egyetlen filmben adja vissza a nyolcvanas évek amerikai akciófilmjeinek esszenciáját. A felejthetetlen egysorosoknál („Ne zavarják, halálosan fáradt”) csak Arnold bicepszei gyilkosabbak. Egyszemélyes hadsereg még sosem volt ennyire hatékony.
Az erő krónikája
Ezt nézd meg, ha: meglesnéd a friss Oscar-díjas Michael B. Jordant egy korai szerepében.
A közhiedelemmel ellentétben a Disney+ nemcsak Marveles szuperhősös filmeket kínál, Shyamalan Sebezhetetlenje mellett még itt van Az erő krónikája című gyöngyszem is. Ami első ránézésre olyan, mintha egy elfeledett X-Men mozi volna a sötétebb fajtából, de nem az. Három gimis barát egy véletlennek köszönhetően szuperképességekre tesz szert, a film pedig azt a folyamatot mutatja be, ahogy a frissen jött erejük és hatalmuk lassan, de biztosan megrontja, majd egymás ellen fordítja őket. Michael B. Jordan karizmája már a húszas évei elején is működött, Dane DeHaan meg csípőből hozza a creepy, sebzett lelkű genyát.
Az erő krónikája (Fotó: Disney+)
Friss
Ezt nézd meg, ha: erős a gyomrod, és jól bírod, ha próbára teszik.
Nőként a randiappon ismerkedés egyik legfélelmetesebb része, hogy a megismert pasiról igazából nehéz kideríteni, hogy valóban önmagát adja-e, netán valami elmebeteg, aki online a legjobb formáját mutatja, hogy aztán élőben gyorsan előrukkoljon a legrosszabbal. A Friss főhőse, Noa (Daisy Edgar-Jones) elköveti a hibát, hogy villámgyorsan igent mond a sármos Steve (Sebastian Stan) meghívására, hogy együtt menjenek a férfi hétvégi házába. Távol a világ zajától aztán kiderül, hogy Stevenek fura egy ízlése van: például szereti az emberi húst. Lehetőleg frissen.
Kannibálfilm, amiben az emberhús fogyasztása mellett egy táncjelenet a legemlékezetesebb.
Kidobós: Sok flúg disznót győz
Ezt nézd meg, ha: szereted a kellően infantilis, mégis okos humort.
Minden létező sportág kapott már saját filmet, így igazságtalanság lenne, ha a lenézett, és a tesiórák utolsó öt percére száműzött kidobós ne kapott volna egyet. Mivel minden sportfilm ugyanarról – a lenézett, esélytelen versenyző/csapat összekapja magát, majd egy drámai pillanatban helytáll/győzedelmeskedik – szól, igazából a Kidobós sem szakít a formulával. Lúzerek gyülekezete fog össze, hogy győzzenek a nagy, nemzetközi kidobósbajnokságon. Egy film abból az időből, amikor Ben Stiller még vígjátékokban utazott, Vince Vaughn vicces volt, Chuck Norris pedig poénból elvállalt egy jópofa cameot.
Egy rejtett élet
Ezt nézd meg, ha: vevő vagy a lírai, csendes, elmélkedős drámára.
Az utóbbi években a Röhrig Gézás Jézus-filmjén dolgozó Terrence Malick rendező arról híresült el, hogy ha egy drámai jelenet közepén meglátott egy szép lepkét vagy elrepülő madarat, habozás nélkül vette le a kamerát a színészéről, hogy a természet szépségét filmezze. Olykor ezt alaposan túlzásba vitte, a jobb filmjeiben azonban a történet és a karakterek szolgálatába tudta helyezni. Az osztrák agronómus, Franz Jägerstätter igaz történetének feldolgozása szerencsére a jobb filmjei közé tartozik: az amerikai rendező német színészekkel forgatott munkájában elmeséli egy férfi történetét, aki nem volt hajlandó a nácik szolgálatába állni.
Egy rejtett élet (Fotó: Disney+)
Sehol se otthon
Ezt nézd meg, ha: sosem értetted a Dylan-jelenséget, de mindig is érdekelt.
A magyar mozikból viszonylag gyorsan kikopott a tengerentúlon ünnepelt Bob Dylan-mozi, ami jórészt érthető annak fényében, hogy Dylan művészete annyira amerikai jelenség, hogy Európában csak mértékkel alakult ki rajongás iránta. Ez azonban nem teszi kevésbé érdekessé James Mangold moziját, ami a zenész korai éveire fókuszál, és azt mutatja be, hogyan tör be a folk színtérről a mainstreambe.
Végre egy zenészről szóló életrajzi mozi, ami elsősorban a zenére fókuszál.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne szerelmi szál, ráadásul egyszerre kettő. Timothée Chalamet parádés a főszerepben, de amikor Monica Barbaro-t is mutatja a kamera, nehéz bárki másra figyelni, olyan varázslatos Joan Baez szerepében. Amerika lelke európai nézők számára is fogyasztható tálalásban.
Hivatali patkányok
Ezt nézd meg, ha: épp nagyon rühelled a munkahelyedet, és le szeretnéd vezetni a feszültséget.
Volt idő, amikor az irodai munka közepette még a céges nyomtató és a céges fénymásoló – illetve ezek működésképtelensége – volt az egyik közellenség, amin minden gyűlöletünket levezethettük, amit nem mondhattunk a főnökünk szemébe. Ennek az időszaknak állít pompás és vicces emléket a Hivatali patkányok, melynek leghíresebb jelenetében a három irodai dolgozó egy mező közepén lassított felvételben üti darabokra a lenyúlt nyomtatót. A film remek humorral mutatja be a bürokratikus környezet lélekölő küzdelmeit, bónuszként pedig a még nagyon fiatal Jennifer Aniston is szerepel benne.
Csillagközi invázió
Ezt nézd meg, ha: látni szeretnéd, merre fejlődhet még a propaganda.
Felszínesen nézve Paul Verhoeven rendező (Elemi ösztön) 1997-es mozija egy szappanoperai elemekkel is tűzdelt inváziós sci-fi akciófilm, ami valamiért tudatosan használja a Harmadik Birodalom esztétikáját és propagandaeszközeit a háborús története elmesélése közben. Egy kicsit jobban belegondolva azonban az idegen invázió valójában csak ürügy a rendezőnek, hogy megmutassa:
hogyan mossa ki az agyunkat a háborús propaganda, és hogyan vezeti a – majdnem – biztos halálba a hazafiasan mellüket döngető fiatalokat.
Egészen hihetetlen, hogy Verhoeven az okos, de egyáltalán nem szájbarágós háborús szatírájához egy rakat pénzt kapott egy nagy hollywoodi stúdiótól, de ne feledjük: A függetlenség napja után készülhetett el, ami 1996 legnagyobb sikere volt (és mellesleg szintén fent van a Disney+-on).
Mind idegenek vagyunk
Ezt nézd meg, ha: a romantika és a szellemek megférnek nálad egy filmben.
Az utóbbi évek egyik legszomorúbb filmjének megtekintése után legszívesebben azonnal autóba ülnél, hogy meglátogasd a szüleidet, de minimum megfogadod, hogy ezentúl tényleg legalább hetente kétszer felhívod az édesanyádat. A Mind idegenek vagyunk című film főhőse a magányos író, Adam (Andrew Scott), aki egy szinte üres épületben lakik, amikor váratlanul megismerkedik egy új szomszédjával, a sármos Harryvel (Paul Mescal). A zárkózott férfi szeretne nyitni új ismeretsége felé, de ehhez változtatnia kéne, közben pedig a múltja is kísérti. A film után a Frankie Goes to Hollywood The Power of Love című slágere garantáltan hatással lesz a könnycsatornáidra, ahányszor meghallod.
A kárhozat útja
Ezt nézd meg, ha: imádod a klasszikus gengsztermozikat.
Az ezredforduló környékén a fél világ azt szerette volna, ha Tom Hanks örökbe fogadja, így elég merész vállalásnak tűnt, hogy emberünk egy véreskezű gengszter bőrébe bújt. Azért tegyük gyorsan hozzá, hogy Sam Mendes (Amerikai szépség) történetében a bűnöző érzékeny oldala kerül előtérbe édesapaként, akinek meg kell védenie kisfiát az őket üldözőktől.
Elegáns kalapemelés ez egy gazdag múltú műfaj előtt, amiben még Paul Newman is vendégszerepel, Jude Law félelmetes bérgyilkost, Daniel Craig pedig mohó nepo babyt alakít. Thomas Newman filmzenéje andalító, Conrad L. Hall pedig itt mutatta meg utoljára, hogy a világ egyik legjobb operatőre.
A kárhozat útja (Fotó: Intercom)
A rettenthetetlen
Ezt nézd meg, ha: szeretnéd teli torokból Gibsonnal kiáltani, hogy „Szabadsáááág!”
Volt idő, amikor a Mel Gibson név hallatán még nem egy kissé flepnis, antiszemita öregember jutott eszünkbe, hanem Hollywood egyik legnagyobb csillaga, aki a kilencvenes években uralta a mozipénztárakat, és nemcsak színészként, hanem rendezőként is bizonyította jó ízlését. Gibson volt az, aki A rettenthetetlennel utat mutatott Ridley Scott Gladiátorjának, ráadásul elérte, hogy annyira menő legyen, hogy senkinek se jusson eszébe számonkérni rajta a történelmi hűséget. (na jó, néhány skótnak azért igen) Rákay Philip egyik kedvenc filmjében egymást váltják a monumentális csatajelenetek, a hazafias momentumok és a nagy érzelmek. Csoda, hogy Oscar-bácsi nagyon szerette?
