A macskákat a rómaiak hozták Európába Egyiptomból, és hosszú ideig jó hírnévnek örvendtek – elsősorban azért, mert ezek a cuki külsejű, tömegpusztításra teremtett gyilkológépek óriási segítséget jelentettek a mezőgazdaságban az elszaporodó kártevők megfékezésében. Részben alighanem ezért is tisztelték őket isteni lényekként Egyiptomban.
Azonban a macskák és az emberek közötti viszony valamikor az 1230-as évek elején végzetesen megromlott: ugyanis ekkor adta ki IX. Gergely pápa a Vox in Rama című dekrétumát, amelyben a németországi luciferiánus, vagyis ördögimádó eretnek szektákat vette célkeresztbe.
Luciferiánus rituálé
A dokumentum részletesen leírja a kultusz rituáléit. Eszerint a leendő beavatottat először egy kutyaméretű, rejtélyes varangy keresi fel. Röviddel ezután megjelenik egy sovány, sápadt férfi, akit a beavatott megcsókol, és ezáltal megszabadul katolikus hitének minden maradékától. A szekta tagjai utána együtt étkeznek.
Az étkezés befejeztével a szekta tagjai felállnak, majd egy fekete macskát ábrázoló szobor életre kel, és hátrafelé kezd sétálni, felmeredő farokkal. Az új beavatott, majd a szekta mestere is csókkal illeti a macskát a fenekét.
A dekrétum szerint a rituálé befejezése után a szobában lévő gyertyákat eloltják, és a szekta tagjai vad orgiába kezdenek, amelyek néha homoszexuális jellegűek. Miután a gyertyákat újra meggyújtották, a szoba sötét sarkából egy férfi lép elő: a derekától felfelé ragyog, mint a nap, alsó része szőrös és bozontos, mint egy macskáé. A macska és a szekta tagjai közötti rövid, litánia-szerű párbeszéd után a találkozó véget ér.
A pápa háború indított a fekete macskák ellen (Forrás: Colleen Martin)
Háború a macskák ellen
Donald Engels történész az 1999-ben megjelent Macskák régen – a szent macska felemelkedés és bukása című könyvében azt állítja, hogy a Vox in Rama című irat
minden macskát az ördög szimbólumának nyilvánított, és a katolikus papságot és a laikusokat egyaránt arra buzdította, hogy amikor csak lehetséges, öljék meg ezeket az állatokat.
Engels szerint a 13. és 14. században „a szerencsétlen macskák elleni valóságos keresztes hadjárat” folyt, amelynek során a városokban és településeken minden macskát összegyűjtöttek és élve elégettek. Engels továbbá azt állította, hogy a „macskák szisztematikus kiirtása Nyugat-Európa városaiból” a patkányok populációjának jelentős növekedését okozta, ami végképp szabad utat nyitott az egyébként is dühöngő pestisnek, és súlyosbította a fekete halál már eleve katasztrofális következményeit.
A szerző ezen kívül a pápai dekrétumot tette felelőssé azért, hogy a fekete macskákat a boszorkánysággal köti össze az európai néphagyomány.
Egyáltalán mit csinált az inkvizíció?
Végül is logikusan hangzik, és még az is elképzelhető, hogy ez valóban így történt – vagy történt ilyen is. Habár van egy-két apróság, amit érdemes figyelembe venni. Először is, az IX. Gergely által alapított pápai inkvizíció alapvető célja nem az volt, hogy minden bokorban eretnekekre vadásszon, hanem épp ellenkezőleg: hogy rendet és törvényességet teremtsen, mivel a csőcselék hajlamos volt arra, hogy az állítólagos eretnekeket tárgyalás nélkül meglincseljék és máglyán elégessék. 1231-ben IX. Gergely pápa számos pápai inkvizítort nevezett ki, többnyire domonkosokat és ferenceseket, akik Franciaországban, Itáliában és Németországban szolgáltak, feladatuk pedig az volt, hogy az egyházi és világi joghatóságok által üldözött, eretnekséggel vádolt személyek esetében többé-kevésbé tisztességes eljárást és objektív vizsgálatokat folytassanak le.
IX. Gergely pápa (Forrás: http://gallerix.org)
Azért persze korántsem volt mindegyikük makulátlan. 1233-ban egy Konrad von Marburg nevű inkvizítor a pápa vagy az érsek utasítására utazott Mainzba, ahol nyomozni kezdett, majd arról számolt be, hogy felfedezett egy sátáni szektát, amely egy démoni fekete macska formájában imádta az ördögöt. Konrad úgynevezett nyomozása meglehetősen ellentmondásos volt: nem sokkal azután, hogy megérkezett Mainzba, egy Bernard nevű pápai tisztviselő levelet írt Gergely pápának, amelyben azt állította, hogy az inkvizítor ártatlan embereket kényszerített vallomásra azzal, hogy máglyahalállal fenyegette őket. Röviddel ezután Konradot meggyilkolták, valószínűleg II. Henrik, Sayn grófján szolgái, akiket Konrad eretnekség támogatásával vádolt.
Az ominózus pápai dekrétum alapvetően Konrad vádjaira adott válaszként született, és arra szólította fel az egyházi, illetve a világi hatóságokat, hogy keressék meg és pusztítsák el az eretnekeket.
Dominicus van Wijnen: A boszorkányság allegóriája (Forrás: Getty Images)
Történelmi urban legend
Azonban a Vox in Rama szövege nem állítja, hogy minden macska sátáni lenne, és nem tartalmaz semmiféle utasítást a macskák megölésére.
Nincs továbbá semmiféle dokumentum vagy régészeti lelet, amely alátámasztaná, hogy az egyház háborút indított a macskák ellen, valamint azt, hogy az Engels által leírt időpontban és módon végrehajtott széleskörű macska-tömeggyilkosság zajlott volna. A Cambridge-ben feltárt 13. századi macskacsontok elemzése azt mutatja, hogy az összes vizsgált macskát húsáért és préméért vágták le, nem pedig élve égették el. Sőt: a korabeli katolikus vallási előírások megengedték a szerzeteseknek, hogy házi macskákat tartsanak.
Bár előfordult egyszer-kétszer, hogy városi tisztviselők macskák tömeges lemészárlását rendelték el, ez azért történt, mert úgy gyanították, hogy a kóbor állatok pestissel fertőzöttek lehetnek. Ugyanis a macskák nagyon fogékonyak a Yersinia pestis baktériumra, és maguk is a pestis terjesztőivé válnak, ha fertőzött rágcsálókat fogyasztanak.
Az viszont tényleg elképzelhető, hogy a pápai dekrétumnak komoly szerepe volt abban, hogy fekete macskáknak a mai napig sátáni híre van.
