98 éves korában elhunyt Edith Eva Eger magyar származású klinikai pszichológus, író, holokauszt-túlélő, A döntés és Az ajándék című sikerkönyvek szerzője. A tragikus hírről a magyar kiadója, az Open Books számolt be a Facebook-oldalán. „Edie nem csupán egy szemtanú volt a történelem legsötétebb óráiból, hanem egy fényes világítótorony, aki Auschwitz sarában, édesanyja elvesztése és a felfoghatatlan borzalmak után is képes volt a belső szabadságról táncolni. Élete és munkássága nem csupán egy életrajz, hanem egy egyetemes gyógyulási folyamat krónikája” – olvasható a megemlékezésükben.
„Még ma is előfordul velem, hogy olykor felriadok az éjszaka közepén, és azon gondolkodom, hogy juthattam ki élve Auschwitzból. Abból a táborból, ahol annyian meghaltak…” – fogalmazott Edith Eva Eger egy korábbi, 2023-as videóban. Önmagára mindvégig túlélőként tekintett, nem pedig áldozatként.
Gyógyulása évtizedeken át tartó belső munkával járt. És bár fátylat nem borított a múltra, végül megértette és elfogadta, hogy a vele történtek olyan sebek, melyek örökre vele is maradnak.
Edith Eva Eger, akit tizenhat évesen zártak gettóba
Edith Eva Eger Kassán született 1927. szeptember 29-én, magyar származású zsidók legfiatalabb gyermekeként, Elefánt Edit Éva néven.
Gimnazistaként balettozni és gimnasztikázni tanult, a Magyar Olimpiai Csapatnak is tagja volt míg 1942-ben, a zsidóellenes törvények bevezetése következtében el nem távolították a csapatból.
Edith fiatalon (Fotó: Dr. Edith Eger)
Mint korábbi interjújában elmondta, már egészen kicsi korától rengeteg olyan élettapasztalatra tett szert, mely úgy véli, hogy később hozzásegítette őt a szörnyűségek túléléséhez. Sok időt töltött egymagában, mert csenevész, vézna és kancsal kislány volt. Apja pedig bohém életet élt, így hétvégenként, amíg ő a cimboráival ivott és kártyázott, a kis Edith gondoskodott édesanyjáról.
1944 márciusában szüleivel és egyik nővérével együtt a kassai gettóba zárták, ahol egy hónapon át 12 ezer társukkal éltek, majd májusban Auschwitzba kerültek át. Az estén, amikor édesanyját gázkamrában ölték meg, őt Josef Mengele kényszerítette táncra a túlélésért. Fizetségként egy egész kenyeret kapott, amelyet fogolytársaival osztott meg.
A halottak közt találtak rá még mozgó testére
Több koncentrációs tábort is megjárt nővérével együtt, beleértve Mathausent is. Amikor az amerikai és orosz hadseregek közeledtével a nácik evakuálták Mathausent, a két lányt a többiekkel halálmenetre küldték Gunskirchenbe. A túlélés szinte lehetetlennek tűnt: Edith füvet evett az életben maradásért, mások kannibalizmusra kényszerültek, 1945 májusában, az amerikai hadsereg felszabadításakor a fiatal lányt az egyik katona már a holttestek közt vette észre, amint megmozdult. Ekkor súlya már csak 32 kiló volt, tífuszos láz és tüdő-, illetve mellhártyagyulladás gyötörte a törött hátú Edithet.
A két nővért amerikai hadikórházban kezelték, felépülésük után tértek vissza Kassára, ahol újra találkoztak Klára testvérükkel. A háború után ismerkedett meg Edith leendő férjével, Éger Bélával, majd vele és közös kislányukkal, a kommunista hatalomátvétel után, 1949-ben költöztek ki az Egyesült Államokba, ahol Texasban telepedtek le.
Fotó: Dr. Edith Eger
Edith Eva Eger hosszú éveken át hallgatott
Edith Eva Eger hosszú időn át nem akart a vele történtekről beszélni. Nem akarta, hogy sajnálják őt, és gyermekeinek sem beszélt mindarról, ami vele történt. Súlyos traumái feldolgozásáért hosszú küzdelmet folytatott, terápiára járt, ő maga pedig 1978-ban szerzett klinikai pszichológus diplomát. Magánklinikát nyitott és a Kaliforniai Egyetem tanára lett.
1980-ban tért vissza Auschwitzba, hogy szembenézzen emlékeivel és érzelmeivel. Első könyvét, A döntés című művet Philip Zimbardo pszichológus ösztönzésére írta meg és publikálta 2017-ben. Műveiben saját élettörténetét ötvözte olyan esettanulmányokkal, amelyekkel központi kérdéssé tette a poszttraumás gyógyulás és a megbocsátás megrázó kérdéseit és lehetőségeit.
„Sokan sok éven keresztül mondták, hogy könyvet kellene írnom, amire én mindig azt feleltem, nincs semmi mondanivalóm. Aztán végül Philip Zimbardo – aki A döntés című könyvemhez az előszót is írta – hívta fel a figyelmemet, hogy a haláltáborok túlélői, akik ma világszerte ismertek, mind férfiak, és hogy szükség lenne egy női hangra” – osztotta meg Edith Eva Eger egy korábban, a Nők Lapja által készített interjúban.
Fotó: Howard Lipin/The San Diego Union-Tribune via Getty Images
„Tisztázzunk egy dolgot! Nekem nincs isteni hatalmam, hogy megbocsássam a bűnöket. A megbocsátás olyan ajándék, amivel magamnak kedveskedem. Hogy nem cipelem tovább a nácikat. Hogy nem a múltban élek” – fogalmazott a megbocsátás kapcsán.
Alkotásait a világ számos nyelvére fordították le, magyarul is nagy példányszámban fogytak, különösen a 2017-ben megjelent, A döntés című könyv, amelyben a haláltábor borzalmaival és a belső szabadsághoz vezető út megtalálásával foglalkozik, több évtizedes lelki munka és folyamat leírásával. Ezután még két kötete jelent meg a témában, Az ajándék – 12 életmentő lecke (2020) és A balerina (2024).
„Kedves barátaink! Ma a mi drága Edie-nk elhagyta földi testét. Ugyanolyan kegyelemmel távozott, ahogyan élt – mint egy angyal, aki hazatér. Szerettei és elhivatott segítői gyengéd gondoskodása közepette ment el. Mindannyiunkat mélyen megérintett élete, és emlékét tetteinken keresztül fogjuk tovább őrizni. Kérjük, osszátok meg bátran a vele kapcsolatos emlékeiteket vagy egy pillanatot, amikor hatással volt életetekre. Családunk nevében köszönjük azt a szeretetet és támogatást, mellyel életét és munkásságát kísértétek. Edie, angyalszárnyakon indítunk utadra a következő utazásodra. Szeretünk. Nagyon fogsz hiányozni. És mérhetetlenül hálásak vagyunk, hogy részesei lehettünk a csodálatos életednek” – írta halála után Edith Eva Eger családja, a búcsúzás sorai közösségi oldalukon olvasható.
