Kutyákkal és gyerekekkel mindent el lehet adni – így szól a Hollywoodnak tulajdonított örök igazság, s bizonyára igaz ez az archív fotókra is. Jöjjön hát néhány magyar kutya (és persze gazdáik) a 20. század reggeléről!
Idős házaspár kutyával
(Balassagyarmat, 1914-1921, Vámos Aladár felvétele, NM F 28731)
Ahogy a kiállítás képeivel kapcsolatban sűrűn előfordul, a fotó keletkezésének pontos időpontja sajnos most sem ismert – de esélyes, hogy a meghatározott intervallumban a képen látható bűbájos kutyus őrizte a házaspár portáját. A ránézésre keverék blöki olyan professzionálisan pózol, mintha egész életében a kamera előtt kellett volna ülnie.
Mik ezek a képek?
Cikksorozatunk az NLC és a Néprajzi Múzeum közös projektje. A Vágatlanul – Törékeny fényképek valósága című időszaki kiállítás kéttonnányi anyagot kitevő, különleges fényképészeti kincsből válogat – összeállításainkban ebből az izgalmas tárlatból emelünk ki fotókat.
A császári és királyi 13. számú jász-kun huszárezred 1. osztályának tagjai
(Cegléd, 1900 körül, Mózer Aladár felvétele, NM F49764)
Szellemes kép: egyből feltűnik rajta az aranyos fehér kutya, aki minden bizonnyal nagyon fontos lehetett gazdájának – máskülönben aligha kerülhetett volna fel erre a komoly fotográfiára.
Seres Imre családja
(Sarkad, 1910-es évek, Maár Róza felvétele, NM F 61260)
A kutya a legtöbb helyen családtagnak számít – nem volt ez másképpen a XX. század elején sem. Így történhetett meg, hogy a helyes szőrgombóc központi helyen liheghet kedvesen Seresék közös pillanatképén.
Útépítésnél követ fejtő férfiak
(Veszprém vidéke, 1910-es évek, ismeretlen fényképész felvétele, NM F 29273)
Az is lehetne a fotó címe, hogy „Keresd a kutyát”, hiszen esélyes, hogy egy ideig nézegetni kell a képet, mire az ember megtalálja rajta az ölben tartott kiskutyát. Vajon neki milyen feladat jutott a kőfejtés során? Méretei miatt alighanem csak a lelket tartotta a munkásbrigádban – bár az is nagyon fontos feladat!
