A franciák II. világháborús filmjeinek java az ellenállók hősies tevékenységére fókuszál, akik az elfoglalt országban mindent kockára téve végeztek partizántevékenységet, hogy megszabadítsák hazájukat a betolakodóktól. Csakhogy a francia nép egy jó része nem ezt az utat választotta: ők úgy döntöttek, hogy alkalmazkodnak az új rendszerhez, kiszolgálják annak igényeit, és akár még karriert is csinálnak ebből.
Emmanuel Marre rendező dédapja, Henri Marre pont ilyen fickó volt. A direktor rátalált a dédanyja és dédapja kiterjedt levelezésére a II. világháború éveiből, és a levelekből egy olyan törtető, mások baján élősködő kisember figurája bontakozott ki, hogy úgy döntött, filmet forgat róla. Egy filmet, melynek története lehet, hogy 80 évvel ezelőtt játszódik, de egyértelműen a mának szól, ami nemcsak a mondanivalójából, hanem a stílusából is leszűrhető.
Swann Arlaud a Man of His Time főszerepében (Forrás: KVIFF Press Department)
Life Is Nazi Life
A Korának embere ugyanis sokszor úgy van megvilágítva, mintha telefonnal pásztáznának a 80 évvel ezelőtt élő hivatalnokok között, és mozivászon helyett TikTokra tennék ki a végeredményt, és a szereplői is úgy beszélnek, mintha mai irodisták között lennénk. A film képei gyakran nyersek, és a kontrasztot azzal is fokozzák, hogy időnként évtizedekkel későbbi popslágerekkel festik alá a jeleneteket. Hallhatunk például a betétdalok között Alphaville-t, de a legemlékezetesebb zenehasználat egyértelműen az, amikor a náci kollaboránsok felvonulásának archív felvételeit az Opus gigaslágerével, a Live Is Life-al festik alá.
Marre egyértelműen a mának szánja a filmjét, ami már csak azért is érthető, mert számos európai ország mellett Franciaországban is folyamatosan erősödnek a szélsőjobb eszmék, és a következő években akár az is realitássá válhat, hogy a II. világháború után először szélsőjobboldali párt veheti majd át az ország irányítását.
Nekünk magyaroknak pedig más okból tanulságos ez a mozi: Henri Marre és karrierista társai sorsán keresztül tökéletes mutatja be, mi kellett ahhoz, hogy a Fidesz 16 éven át hatalmon maradjon:
lelkes bürokraták bólogató, a lelkiismeretükkel az ambícióik miatt könnyedén leszámoló tömege, akik gondolkodás nélkül teljesítették még az embertelen parancsokat is, nehogy az ellenkezés esetleg a biztos pozíciójukba kerüljön.
Swann Arlaud (Forrás: KVIFF Press Department)
Hétköznapi nácik
Ahogy a film eleji felirat is tájékoztat róla, 1940 után a németek Franciaországot két részre osztották. Északon a megszállók teljes mértékben átvették az uralmat, délen azonban megtartottak egy úgynevezett „szabad zónát” a nácikkal szimpatizáló Phillippe Pétain marsall látszólagos vezetésével, melynek központja a francia fürdővárosban, Vichyben volt.
Itt próbál magának állást szerezni a középszerű (vagy inkább annál is rosszabb), elszegényedett író, Henri Marre. Beügyeskedi magát a Munkaügyi Minisztériumba, ahol középvezetőjévé válik a munkanélküliek hivatalának.
Irodai meetingek, titkárnőnek diktált levelek és munkahelyi bulik örvényében találjuk magunkat, a Korának embere pedig kényelmes tempóban merül el a hétköznapi szituációk sorában, időnként merész módon már-már sitcom elemeket használva.
Kimondottan vicces jelenet például, amikor titkárnőt választ magának, és az egyik lány messze alkalmatlanabbnak és képzetlenebbnek tűnik a többinél, sőt még a lustaságáról is őszintén vall az interjún, a következő jelenetben mégis azt látjuk, hogy őt vette fel. Az pedig már tényleg egy az egyben A hivatalt juttatta eszembe, amikor Henri egy értekezlet után minden alkalmazottjának ad egy példányt a senkinek sem kellő könyvéből, hogy olvassák el odahaza és tanuljanak belőle, a beosztottjai pedig zavartan teszik el az ajándékot.
A Korának embere néhány jelenete tehát tényleg mulatságos és a maga kényelmetlen hétköznapiságával a saját munkahelyünket juttatja eszünkbe, csakhogy a film időről időre emlékeztet bennünket arra, hogy ezek a jókedélyű, sokszor jópofa emberek
két kávé és cigaretta között unottan papírozták le a zsidók koncentrációs táborokba szállítását
, és ők segítették Németország hatalmas kényszermunkaigényének teljesülését. Amikor pedig lehetőség adódott rá, lelkifurdalás nélkül költöztek be a kilakoltatott zsidó családok üresen maradt otthonaiba.
Jelenetfotó az A Man of His Time című filmből (Forrás: KVIFF Press Department)
Egy szürke kisember, aki hatalomhoz jut
Az Egy zuhanás anatómiája ügyvédjeként megismert Swann Arlaud brillírozik Henri Marre szerepében. Valósággal elbűvöli, hogy hirtelen látszólag hatalmat kap a kezébe, ezért hosszú idő után kénytelenek rá figyelni az emberek, és ez a figyelem elvakítja annyira, hogy bármilyen parancsot gond nélkül teljesítsen. Nem hithű náci ő, egyszerűen csak kihasználja az elé táruló lehetőségeket. Az erkölcsi iránytűjéről pedig sokat elmond a feleségével való levelezése: az asszonyt és a gyerekeket messze hátrahagyta régi otthonukban fagyoskodni és éhezni, ő pedig ugyan már javában élvezi az új pozíciójával járó kényelmet, ám az csak jóval később jut eszébe, hogy magához hívja őket.
Egy kiváló jelenetben az életvonalaiból egy jós elmondja neki, hogy vele az életben soha semmi igazán érdekes nem fog történni, és ezt is rezignáltan fogadja. Egy igazi szürke kisember ő, aki egész életében arra vágyott, hogy figyelmet kapjon. Sok-sok hozzá hasonló emberre volt szükség ahhoz, hogy kiépülhessen a gyilkos rendszer.
Kár, hogy a film nem tudja teljesen kihasználni a benne rejlő kiváló ötleteket: az izgalmas képi és zenei megoldásai alig pár percet tesznek ki belőle, a cselekményvezetése pedig akadozó és nehézkes, valamint egyáltalán nem indokolja a két és félórás játékidőt.
A Korának emberét (Man of His Time) a Karlovy Vary-i Filmfesztivál programjában láttuk. Magyarországi forgalmazásáról egyelőre nincs információnk.
