A közös költség kiegészítése a fizetős lift
Bármennyire furcsán hangzik, a fizetős társasházi lift nem városi legenda. Grúziában még ma is találkozni érmebedobós rendszerekkel, Nápoly régi házaiban is fennmaradt néhány ilyen felvonó, Kínában pedig több lakóparkban próbálkoztak utazásonkénti díjazással. Az alapötlet mindenütt hasonló: aki használja a liftet, járuljon hozzá közvetlenül az áramhoz és a karbantartáshoz.
Csakhogy ami elsőre igazságos költségmegosztásnak tűnik, nagyon gyorsan felvet egy másik kérdést. Mi történik az idős, mozgáskorlátozott vagy egyszerűen aprópénz nélkül hazaérő lakóval?
Grúziában ma is akad olyan lift, amelybe pénzt kell dobni
A grúziai fizetős liftek története részben a szovjet korszak után leromló lakótelepi infrastruktúrához kötődik. Az Architectural Review korábbi riportja szerint sok felvonó már jóval túllépte tervezett élettartamát, miközben a fenntartásukhoz és az áramfogyasztásukhoz szükséges pénzt valahonnan elő kellett teremteni. Így jelentek meg az egyszerű, fémből készült érmebedobó szerkezetek.
Egyes tbiliszi épületekben egy utazásért 5-10 tetrit, vagyis mai árfolyamon nagyjából 6-12 forintot kell fizetni. Egy 2026-os grúz ingatlanpiaci útmutató például külön figyelmezteti a régi batumi lakások vásárlóit, hogy érdemes megkérdezniük, milyen rendszerrel működik a ház liftje, mert több régi épületben továbbra is érmével vagy speciális kártyával használható.
Sőt, egy grúz ingatlancég 2026 nyarán éppen azzal reklámozta egyik korszerűsítését, hogy az érmebedobós lifteket chipes beléptetőrendszerre cserélik.
Nápolyban ma 20 centet is kérhetnek egy liftezésért
Az olaszországi Nápolyban szintén régi hagyománya van az érmével működő lifteknek. Egyes régebbi társasházakban 20 eurócentet, vagyis körülbelül 72 forintot kell bedobni ahhoz, hogy a felvonó elinduljon.
A rendszer ma már korántsem általános, de nem is tűnt el teljesen. Friss szállásértékelésekben még 2026-ban is találni olyan nápolyi épületet, ahol a lift a nap bizonyos időszakaiban csak 20 centes érme bedobása után működik.
A helyiek többféleképpen oldják meg a problémát. Vannak házak, ahol a lakók elektronikus kulcsot vagy távirányítót kapnak, és rendszeres hozzájárulást fizetnek, míg a kívülállók továbbra is érmével használhatják a felvonót. Egy 2018-as nápolyi társasházi fórumon például egy olyan házról írtak, ahol a tulajdonosok elektronikus hozzáférést kaptak, a többiek pedig 20 centért liftezhettek.
Kínában 1400 forintból 600 liftezést lehetett venni
Kínában ennél modernebb változattal is próbálkoztak. 2020-ban a Santung tartománybeli Csinan egyik lakóparkjában a lakóknak kártyát kellett vásárolniuk és feltölteniük, mielőtt használhatták volna a liftet. 30 jüanért, vagyis körülbelül 1390 forintért 600 utazást kaptak, így egyetlen liftezés ára 0,05 jüan, azaz mindössze 2-3 forint volt.
Az összeg nevetségesen alacsonynak tűnhet. Ha valaki naponta kétszer használta a liftet, egy hónapban mindössze 3 jüant, vagyis körülbelül 140 forintot fizetett. Mégis sokan tiltakoztak.
A lakók egyik kifogása az volt, hogy már eleve fizetnek közös költséget, ezért nem értették, miért kell külön díjat szedni a liftért is. Mások azt kérdezték, mi történik akkor, ha valaki elveszíti vagy otthon felejti a kártyáját, esetleg sürgős helyzetben kell feljutnia egy emeletre. A helyi hatóság végül leállíttatta a díj beszedését, a korábban kifizetett összegeket pedig beszámították a későbbi közös költségbe.
Egy sanghaji társasházban közben utazásonként 0,15 jüant, vagyis nagyjából 7 forintot kértek a liftért, ami szintén vitát váltott ki.
Elsőre igazságosnak hangzik: aki többet használja, fizessen többet
A fizetős lift mellett szóló érv meglehetősen egyszerű. Egy felvonó áramot fogyaszt, rendszeresen karban kell tartani, és idővel komoly javításokra is szükség van.
Miért fizessen ugyanannyit az első emeleten lakó, aki szinte mindig gyalog jár, mint az, aki naponta tízszer liftezik a tizedikre?
Ez tulajdonképpen ugyanaz a logika, mint amikor a fogyasztás alapján fizetünk a vízért vagy a gázért. A kínai vitákban is megjelent az az álláspont, hogy a rendszer azért lehet igazságos, mert aki többet használja a liftet, többet fizet, aki pedig egyáltalán nem használja, annak nem kerül pénzébe. Csakhogy a lift nem egészen olyan, mint egy streaming-előfizetés, amelyről bármikor lemondhatunk.
És ha egy idős embernél nincs aprópénz?
A probléma akkor válik igazán látványossá, amikor a lift nem kényelmi szolgáltatás, hanem gyakorlatilag az egyetlen életszerű mód arra, hogy valaki eljusson az otthonába. Egy egészséges fiatal könnyen felsétálhat néhány emeletet, egy idős ember, egy kerekesszéket használó lakó, egy sérült, egy babakocsit toló szülő vagy valaki, aki éppen súlyos csomagokat cipel, már egészen más helyzetben van.
Kínában a lakók biztonsági aggályokat is felvetettek. Mi történik például akkor, ha valaki rosszul lesz, de a segítségére siető embernek nincs megfelelő liftkártyája? És mit csinál a futár, az orvos vagy a mentésben segítő személy?
Éppen ezért a fizetős felvonókról szóló vita valójában nem arról szól, hogy sok vagy kevés-e néhány forint egy utazásért, hanem sokkal inkább arról, hogy a saját lakásunk megközelítéséhez szükséges lift extra kényelmi szolgáltatásnak számít-e, vagy ugyanolyan alapvető része egy sokemeletes háznak, mint a lépcső, a világítás vagy a bejárati ajtó.
Fotó: illusztráció, Unsplash
