Hódítás vagy egészség?

E sorok a XX. század elején hangzottak el Tramar grófné minden bizonnyal igényesen kirúzsozott szájából. Ha el is tekintünk attól, ki mennyire ért egyet evvel a felszólítással, bizony elgondolkodtató, hogy alig száz évvel ezelőtt is még ez a fajta gondolkodás mennyire elterjedt volt a nők körében.

Minden eszközt? Undor? Jól hangzanak! És sajnos igaza is volt a grófnénak, hiszen a történelem során tényleg mindent magukra kentek a nők (és a férfiak is, természetesen!), hogy tetsszenek – általában – az ellenkező neműeknek, és megpróbáljanak egészségesnek és fiatalnak látszani minél tovább!

Bizonyára mindenki tudja, hogy az első híres fennmaradt testszépítő anyagok és eljárások az ókori Egyiptomból származnak. Az ősi titkok tudói a papok voltak, ők készítették az anyagokat is. Eredetileg a nagyon erős napsugárzás és a szúnyogok csípése ellen védekeztek a különböző krémekkel, kenőcsökkel, aztán persze a hiúság is beleszólt a dolgokba.

Biztosan mindenki látott már Kleopátráról készült filmet, és emlékszik erős sminkjére is. Csak érdekességképpen: alapozóként okkersárga festékkel kente be magát az aranyló csillogás elérése érdekében, a felső szemhéja mindig tengerkék volt (türkizporból), az alsó kontúr vízzöld (tört malachitból). A szempilláját szénből és zsírból készült kenőccsel festette, szemöldökét a hamu tette feketévé, míg ajkára vörös vasoxidot használt.

A középkorban (bár az egyház ellenezte a sminkelést) megjelentek az erősen mérgező anyagok, illetve a Tramar grófné által említett undor. Az áhított előkelő hófehér arcot például az alábbi anyagok összekeverésével próbálták elérni: arzénszulfid, oltatlan mész, higany, sündisznóhamu, bőregér vére, méhszárny, meztelen csiga nyála. Később megjelenik az ólom, mint fehérítő, és a minium arcpirosítóként. Utána se kell nézni, hogy tudjuk, mennyire mérgezőek.

És ma?

Valójában manapság sem igen tudjuk, mit tartalmaznak azok az anyagok, amiket nap mint nap felkenünk az arcunkra, testünkre. Bár igaz, hogy a gyártók próbálnak az egészségre nem ártalmas anyagokkal dolgozni, de az állományjavítók, színezők, konzerválószerek sokszor allergiát okozhatnak. Szervezetünk persze pontosan jelzi, mi az, ami nem tetszik neki, kis szerencsével csak viszket, súlyosabb esetben bőrkiütés, ekcéma is kialakulhat. Ezért szép lassan a bio élelmiszerekhez hasonlóan egyre nagyobb igény lenne a csak természetes, növényi anyagokból készült biokozmetikai szerekre is. Ilyen krémek, kenőcsök, testápolók már régóta vannak a kozmetikai piacon (lásd pl. Ilcsi néni), de sminkanyagokkal eddig nemigen találkozhattunk.

Magyarországon még egyáltalán nem kaphatóak, de külföldön már megvásárolhatóak azok a garantáltan természetes anyagokból készült sminkek, amik nem tartalmaznak egészségre ártalmas anyagokat. Persze, ha valaki allergiás valamilyen gyógynövényre és a sminkanyag épp azt tartalmazza, ettől is ugyanúgy kiütést kaphat az ember. Nagy előnye ezen sminkanyagok csomagolásának, hogy legkisebb mennyiségű hozzávaló nevét is feltüntetik rajta, így rögtön megtudhatjuk, hogy tartalmaz-e olyan anyagot, amire esetleg allergiásak vagyunk. Ellenkező esetben csak reménykedni tudunk, hogy például a boltban megtetsző szempillaspirál később nem fogja a kukában végezni, mert minden használatakor bepirosodik a szemünk (ilyenkor a színezőanyag lehet a ludas).