Az otthona egyelőre szalonként is üzemel: egyik szegletében “körmös sarok” van kialakítva. Rögtön szemet szúr, hogy a kis asztalon mindkét oldalon áll egy-egy UV-lámpa. “Így kényelmes a vendégnek, és gyorsabb nekem” – mondja István. Az asztalban Isti által kivitelezett porelszívó üzemel, ami a köröm csiszolása során a levegőt szűri a munkaasztal felett. “Saját fejlesztés, kicsit hangos, de nagyon hasznos” – mondja, miközben előkészíti a terepet a munkához.
Alaposan a körmére néz
Itt nemcsak a porelszívó házi készítésű. A nappali közepén raklapokból kialakított ülőgarnitúra, a szoba falán bájos hintázó macik mosolyognak. “Mindig mindent megoldok, ha tehetem. Utánajárok, utánaolvasok, neten, Youtube-on, ismerősöktől kérdezek, ha van, aki látott már olyat, ami nekem kell, és megcsinálom. Csak akkor hívok szakembert, ha feltétlenül muszáj” – mondja Isti. Büszkeségnek, fennhéjázásnak a hangjában nyoma sincs. Számára ez az alap.
A fiatal férfiben három évvel ezelőtt merült fel a gondolat, hogy kitanulja a műkörmös mesterséget, bár eredetileg csak hobbiszinten szerette volna űzni. “Mindig szerettem, ha egy nőnek ápolt a keze és szép a körme” – mondja. Ez indította el őt a szakma felé. Először csak autodidakta módon képezte magát, internetről, videókból, majd körmös ismerősei mutatták meg neki az alapokat.
Később jelentkezett egy tanfolyamra, ahol már a díszítés rejtelmeibe is beavatást nyert. Azóta is folyamatosan fejleszti magát. Igyekszik olyan szakembereket felkutatni, akik elismertek a szakmában. “Ha valamit csinálok, akkor azt igyekszem jól csinálni. Különben mi értelme?” – mondja. Soha nem gyakorolt műkézen, az első Youtube-videó megtekintése után három héttel bevásárolt, és nekilátott a kedvese, Eszter körmét elkészíteni. Azt mondja, mai szemmel botrányos lett az eredmény, de ez nem szegte kedvét.
Szenvedély és előítélet
Miközben beszélgetünk, Zsuzsi keze szépül. Francia épített műköröm készül, Isti számára a legkedvesebb, de egyben, mint mondja, a legnehezebb is. “Tulajdonképpen a francia épített műköröm miatt kezdtem el ezt a szakmát. Az a gyengém” – vallja be. Lassan testet ölt a köröm végleges mérete és formája, a porelszívót Isti ki is kapcsolja. Immáron csak a tévé halk moraja töri meg a beszélgetést.
Mivel ez tipikusan női szakma, a távolabbi ismerősök eleinte gúnyolódtak, összesúgtak Isti háta mögött, mondván, hogy bizonyára meleg. Isti ezen csak nevet. A közelebbi barátok, rokonok azonnal elfogadták és támogatták a döntésében már csak azért is, mert tisztában voltak a fiú kézügyességével és művészi hajlamával. Azok közül, akik a fényképeket látják a világhálón, a legtöbben a mai napig azt hiszik, hogy a körmöket Isti barátnője, Eszter készíti, és csak a netre való feltöltés az ő feladata.
Felmerül a kérdés, nem érzi-e hátránynak, hogy férfiként végez ilyen munkát. “Csak előnyét érzem – vágja rá gondolkodás nélkül. – Amikor egy-két körmös ismerősnél vagyok, miközben dolgoznak, tapasztalom, hogy mennyire más a hangulat náluk munka közben. Nem rosszabb, csak más.” A nők épp úgy a bizalmukba fogadják, mintha nő lenne. Sőt. “Van, amikor túlzottan is!” – mondja Isti nevetve. A vendégek jó része egészen személyes dolgokba is beavatja a fiatal férfit, már-már intim szinten is. A párkapcsolati problémáktól elkezdve a személyes gondokig mindent megosztanak vele, ami persze egyrészt pozitív visszajelzés, másrészt tudni kell kezelni. Ugyanakkor, nevetve hozzáteszi, hogy előnye is van ennek: “ha baráti társaságból jön a vendég, tíz perc alatt tudok mindenkiről mindent”.
Zsuzsival régóta ismerik egymást, közös a baráti társaság is. “Általában zavaró, ha egy férfi olyan helyzetben lát, aminek inkább csak az eredményét kellene látnia, de Istinél nincs ilyen” – meséli a fiatal nő. “Nyilván azért is, mert régóta ismerem, de ha nem így lenne, idővel feloldódnék, mert Isti annyira közvetlen és barátságos, hogy eltereli a figyelmet beszélgetés közben” – mondja.
Egymásnak adják a kilincset
Isti eredetileg csak egy egyszemélyes számítástechnikai boltot üzemeltetett. Azt mondja, imádja csinálni, de ha így halad, választania kell a kettő között, és nehéz a döntés. Mindkettőt szereti, a boltnak ő a hajtómotorja. “A bolt azért megy úgy, ahogyan megy, mert én ott vagyok. El tudna tartani egy alkalmazottat, de ő már nem úgy csinálná, ahogyan én, hiszen nem a sajátja, és az üzlet kárát szenvedné ennek.”
Elmondása szerint már így is nehéz a kettőt összeegyeztetni, nemegyszer kellett már visszamondania körmös vendéget a bolt miatt. Hívták már szalonokba is dolgozni, ő azonban úgy gondolja, sokat kell még tanulnia addig. “Folyamatosan fejlesztem magam, a porcelán a következő, amit ki szeretnék tanulni. A zselés köröm is szép, de a porcelán egészen új távlatokat nyit az ember előtt” – mondja lelkesen.
Isti a mai napig lesi a nők kezét jártában-keltében, persze már egészen más szemmel, mint korábban. Mint mondja, a szakma eléggé felhígult, sem az ár, sem a helyszín nem biztosíték a szép munkára. Lehet, hogy valaki gyönyörűen dolgozik, de olyan helyen, ahol nem szabhat magas árakat, ugyanakkor egy-egy puccos szalonban vagyonokat kérnek silány munkáért cserébe. Azt mondja, a végzettség megszerzése még nem jelent semmit, mert a követelmény nem elég szigorú. “Az OKJ-s tanfolyamokon megtanítják az anatómiát, a kereskedelem alapjait, sőt, számítástechnikai alapismereteket is, de az már nem követelmény, hogy a diák a körmöt meg tudja szépen csinálni, és ez látszik is a munkákon” – mondja.
Ráadásul Isti szerint az emberek hozzáállásával is baj van. A többség megelégszik az OKJ-s papír megszerzésével, és nincs igénye arra, hogy tovább képezze magát. Csak az elmúlt néhány hónapban három tanfolyamról tud, amely nem indult el, mert nem gyűlt össze hozzá a minimálisan szükséges hat ember.
A fiatal férfi eltökéltsége és maximalizmusa szembeötlő, mégis felmerül, volt-e már mélypont? “Hajaj!” – néz az ég felé, miközben az utolsó simításokat végzi Zsuzsi körmein. “Alapjáraton nem jellemző, de előfordult, hogy a saját hibámból valamit elrontottam, és azt mondtam, hogy most kidobom az egész felszerelést a fenébe – meséli Isti. – Volt, hogy két hétig nem csináltam, mert besokalltam, türelmetlen voltam.”
István kedvese szintén gyakorlott műkörömviselő, de a másik oldallal nincs tisztában, ennek ellenére sokszor bírálja Isti munkáját. “Eszter elméletben nagyon profi, a legveszélyesebb neki körmöt készíteni – meséli a fiú nevetve. – Előfordult, hogy két hétig nem szóltunk egymáshoz, úgy összevesztünk a körmözésen.”
A kérdésre, hogy rokonoknak dolgozott-e már, azt mondja, az édesanyjának egyszer készített műkörmöt. “Nagyon tetszett neki, de kikészült a reszeléstől, ráadásul igen nagy csalódás volt számára, hogy ezt tölteni is kell, mert bizony le tud nőni – meséli Isti nevetve – Matyóhímzés mintájú körmöt szeretne majd egyszer. Talán születésnapjára megkapja.”
