Szex

Miért szeretnénk férjhez menni?

Nincs az a határozott szingli csaj, akit egy lánykéréssel kenyérre ne lehetne kenni. Bár ebben a században nem létkérdés a házasság, mi azért szeretünk férjhez menni, csábító a fehér ruha, az idilli család víziója, és ezért sok békát le is nyelünk.

Életrevalóbbnak tűnik az az ember, aki elvált, mint aki mindig is egyedül tengette életét, tegye is azt bármilyen stílusosan és elegánsan. Kicsit divat, kicsit a kényszerhelyzet elfogadása a szingliség. Anyáink, nagyanyáink, dédanyáink vére csörgedez ereinkben, mintha génjeinkkel együtt kaptuk volna meg az üzenetet, hogy a dolgok helyes menete, ha egy lány férjhez megy, gyereket szül, gondoskodik a család harmóniájáról, majd nagymama, dédi lesz belőle. Bár jogilag és társadalmilag is elfogadott az együttélés, a legtöbb nő azt gondolja, hogy az igazi akkor is a házasság.






A szerelem sötét verem

A kilátásba helyezett házassággal egy nőt hosszabb-rövidebb ideig le lehet venni a lábáról. Néha már a házasság reményszikrája is elég, hogy elnézőbb legyen a férfival, és a megbocsáthatatlan bűnök is megbocsáthatóvá válnak. A szerelmes nő furcsán van összerakva, elhisz mindent. Nem válogat. Nem mérlegel. Vagy ha mégis, akkor képes meggyőzni magát arról, hogy ez a férfi tökéletes számára.





Számtalan hazugság és féligazság után is hinni fog a férfinak, és a házasságba, mint egy mentőkötélbe kapaszkodik. Logikusan végiggondolva a helyzetet – persze ki gondolkozik logikusan ilyenkor? – látszik, hogy sok helyen lyukas a vak hit. Barátként nehéz nem szólni, de szólni is ugyanilyen nehéz. A fal figyelmesebben hallgat ránk, mint a házassággal megbűvölt nő, amikor arról beszélünk neki, hogy a házasságtól alapjaiban nem fog változni a kapcsolat. Az esküvő után a férfi viselkedése nem fog megváltozni csak azért, mert megnősült. A házasság nem hozza meg a szerelemet és az összetartozást, inkább fordítva kell keresgélnünk. Először meg kell találnunk a szerelmet és a másik felünket, és akkor a házasság már nem a magányosság elleni kétségbeesett lépés lesz, hanem egy ünnepélyes ígéret.






Lenyelni a békát?

Nem hiszem, hogy lennének „büdös disznó” férfiak. Na jó, lehet, hogy vannak, bár én az Al Bundy figurákon mindig nevetek. Azt gondolom, hogy egy férfi annyit enged meg magának, amennyit a nő elvisel (ez fordítva is igaz.) Ha a nő mindent elvisel, akkor még rátesz egy lapáttal, és ugyanúgy, mint egy rossz kölyök, a határait próbálgatja. Nehéz megtalálni a megértés és az akaratunk érvényesítése közötti egyensúlyt. Mert mondják, hogy egy nő legyen megértő, majd máskor azt mondják, hogy legyen határozott, és csak magát hibáztathatja, amikor a férfi kihasználja. Egy nő leginkább okos legyen, tudja, hogyan tud együttműködni a férfival, hogy érdekeik ne sérüljenek.

A legtöbbször azonban mégis futóbolondként viselkedik, amikor nem mer kiállni az érdekeiért, nehogy a férfi meggondolja magát, mert akkor ugrik az esküvő. Elnéz szinte mindent, de az esküvő után már terhessé válnak ezek a megértések, és előbújik az akaratos amazon. A férfit ez váratlanul érinti, és egyre kedvetlenebbül megy haza. Mindenhol híresztelni fogja, hogy a házasság szörnyű módon hat a nőkre. Az érzéki, kedves nőből az asszonyi lét házisárkányt varázsol. Ebből azután egyenesen következik, hogy a férfiak egyre kevésbé szeretnének nősülni, a nők viszont nagyjából ugyanolyan lelkesedéssel szeretnének férjhez menni.






Egy nős férfi ígérete


Sajnos nincs pontos statisztika, de biztos, hogy rémisztő adat lenne, hány nős férfi ígéri szeretőjének – mind -, hogy „ ha majd úgy alakul”, elhagyja a családját, és feleségül veszi őt. A nő pedig vár. Reménykedik, hiszen azt hallja, hogy ott(hon) minden rossz, sokat veszekednek, tulajdonképpen a férfi mennyire boldogtalan, és egyetlen vigasza szeretője szerelme. (Ki az az idióta, aki ha megkaphatja mindkettőt, lemondana az egyikről?) A józanító pofon csak évek után csattan el: a boldogtalan házaspárnak gyermeke lesz, vagy kiderül, hogy az a boldogtalan családi légkör nem is annyira boldogtalan.

A hoppon maradt, vagy az eddig túlságosan válogatós magányos nő általában már benne van a korban és gyereket szeretne, ezért gyors férjszerző stratégiát épít fel. Lecsap az első férfira, aki egy árnyalatnyival szebb az ördögnél. A horogra akadt első férfit mindenképpen megtartja, körömszakadtáig ragaszkodik hozzá, hiszen biológiai órája hangosan és idegesítően ketyeg. Nagyon sokszor nem is a férj a lényeg, hanem a gyermekvállalás lehetősége, a család illúziója, viszont a nőnek először lelkileg kell felkészülnie a házasságra.






Készülj fel!

Az esküvőn különös gondot fordítunk külsőnkre, szép ruhát választunk, és életünkben a legszebbek szeretnénk lenni. Az esküvő viszont csak néhány óra, és utána a házasság hosszú évekig tart. Ne kétségbeesés vagy elkeseredés taszítson minket a házasságba, inkább készüljünk fel új szerepeinkre. Öltöztessük fel lelkünket is az új feladatra, adjunk magunknak időt, hogy felfedezhessük, miért is fontos számunkra a házasság, hogyan változik majd életünk, hiszen feleségek, társak leszünk, majd anyák, és ezek nagyon fontos szerepek a nő életében.

Kapcsolódó fórum: Miért jó összeházasodni? »

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top