Tisztán emlékszem, milyen ellentmondásos érzéseket keltettek bennem gyerekként a nagyapám autóesztergályos műhelyében felragasztgatott pucér nős képek. Képes voltam órákon át bámulni ezeknek a nagy mellű, műszempillájú, testükön fürdőruhamintás barnulást viselő kacér pillantású lányoknak a gépolajfoltos képeit. Borzongással vegyes csodálat és izgalom járt át. Sejtettem, hogy ez valami tiltott, mert egyébként sehol máshol nem láthattam pucér nőket. Csak a jóval később papám szekrényében véletlenül megtalált szex- és pornóújságokban. Egyszerre vonzott és keltett valami megmagyarázhatatlan érzést.
„Nem tudom elképzelni, ahogy többméteres magasságban nagyapám nagy gonddal ragasztja fel a pucér nős naptárképeket, nagyanyám meg lent tartja a létrát és navigál.”
Ezek a képek ugyanis sehogy sem fértek össze azzal az emberrel, akinek a műhelyében voltak. Történetesen az én háromgyerekes, ötunokás, feleségével akkor már több mint negyvenévnyi házasságban élő, megbecsült, szelíd nagyapámmal. Ahogy mai fejemmel sem tudom elképzelni, ahogy többméteres magasságban nagyapám nagy gonddal ragasztja fel a pucér nős naptárképeket, nagyanyám meg lent tartja a létrát és navigál: kicsit jobbra, kicsit balra, nem jó, még nem vízszintes.
Ha visszagondolok, azóta más szerelőnél, gumisnál, garázsban is láttam csupasz pin-up lányokat, ez akkoriban mintegy kötelező eleme volt egy rendes autószerelő műhelynek. Csak mostanában jutott eszembe összekötni ezeket a szálakat. A kétkezi munka eme férfias tereiben a pucér nők teljesen legitimek voltak, még akkor is, hogyha ez a műhely a tisztes családi ház udvarához tartozott, még ha a nagyanyám is gyakran megfordult ott, amikor reggelenként vitte nagyapámnak a kávét, vagy hívta ebédre. Ezeknek a képeknek mintha nem lett volna közük sem a házasságukhoz, sem a szexuális életükhöz, sőt mi több, megkockáztatom, még talán nagyapám szexuális vágyaihoz sem. Szerintem a legnagyobb hatást rám és a többi unokára gyakorolhatta. Az a furcsa, hogy mindeközben a Playboy vagy a pornóújságok a szekrényekben tiltva lapultak. Azoknak volt közük a vágyhoz, volt közük a megélt szexualitáshoz. Két dolog jut erről eszembe. Az egyik, hogy ha nyílt és legitim a pucérság ábrázolása, akkor az mintha egyben el is vesztené eredeti vágykeltő képességét, mintha a vágy eleve a tiltottban lenne kódolt. A másik pedig, hogy ezeknek a képeknek mégsem közvetlenül a vágykeltés volt a célja, hanem a férfiasságnak, a férfi diskurzusnak elengedhetetlen tartozékai voltak, és ezen a szinten valóban nem volt közük az egyes autószerelők, mesteremberek privát szexuális vágyához.
Esküvő, házasság nélkül (Heti gyors, 4. rész)
Hogyan veszítsük el…? (Heti gyors, 3. rész)
