
Pasik a Városligetben
A fővárosi Városliget kiváló hely, ha pasikat akar meglesni az ember: rengeteg futó, biciklista, kutya- és gyereksétáltató hím fordul itt meg. Csak ajánlani tudom. Első bátortalan nekifutással a Királydomb tövébe telepszem, hímállat-testtartással próbálkozom: terpesz, karok lazán a térden, orr magabiztosan felfelé biggyeszt, majd elkezdem a vizuális vadászatot. Első körben elröhögöm magam, majd komolyságot erőltetek magamra és lazítom a mimikai izomzatom – és hopp!
Elsőként egy negyvenes férfi áll meg tőlem alig 5 méterre, egy zavarodott kutyát igyekszik fegyelmezni – sikertelenül. A pasas teljesen átlagos: mosásra érett farmer, két számmal nagyobb sárga ing, KO-ra taposott adidas cipő, Ray-Ben napszemüveg-utánzat, menőn hátrafésült haj, karikagyűrű az ujjon, és enyhén erőltetett menő járás. Stírölésre kiváló.
Szintén Ray-Ben-utánzatú napszemüvegem letolom az orrom hegyére, és piszkosul magabiztos tekintettel célba veszem. Merev tekintettel addig nézem, míg megérzi, őt vizslatom. Szemkontaktus megvan. (Gyomrom kicsit beremeg, most nem lehet megállni.) Tekintetem lassan, de szisztematikusan végigfuttatom testén, miközben apró mimikai mozdulatokkal nyugtázom: Nem rossz hús! Majd kajánul – éhes tekintettel – rávigyorgok, szemöldököm is finoman fel-felhúzom. Szegény férfiember, szemmel láthatóan zavarba jön, a tálcán felkínált jelekkel nem tud mit kezdeni; gyanítom, élete első nyílt és rámenős stírölésével van dolga. Hamar elhúzza a csíkot.
Fellélegzem.
Túléltem!
Jöhet a következő!
Legbelül azonban azért drukkolok, hogy ne vegye a lapot: Istenem, add, hogy a lábába kapaszkodó göndör hajú kistündér legyen a szeme fénye, szíve szerelme! Imám célt téveszt, a férfi visszanéz, élvezi a pillantások játékát. Szerepére rájátszik, hirtelen példás apává vedlik át, gügyög, puszilgatja kislányát, szeme sarkából pedig óvatosan ellenőrzi, átmegy-e a színdarab. Átjön! Nagyon is! Lelohadok! Hirtelen elfordítom a fejem. Megerősödik bennem: egy pasiról kerek tíz perc alatt le lehetne imádkozni a nadrágot. Dúlok-fúlok, kicsit felcseszi az agyamat stírölésem sikeressége. Minden pasi egyforma! Aztán pár perc erejéig komolyan és elszántan elhatározom: a jövőben csak használni fogom a férfiakat, nem érdemelnek ezek mást. Elképzelem magam, mint femme fatale, aki jót szórakozik, majd érzelmi hullákat hagy maga után. Beleélem magam a szerepbe, lázba jövök, érzem magamban a csít. Jöjjön hát a következő áldozat!
Konklúzió: Miért jó stírölni?
A stírölésben egyetlen jó dolog van: akármennyire jól nevelt az ember, néha kimondottan jó arcátlannak, szemtelennek lenni, a pár perces etikai normasértés határozottan felszabadító – persze csak akkor, ha az egész műveletet nem töri derékba a zavar. Stírölni tulajdonképpen nem is rossz, egy gyors és egyértelmű jelrendszer ahhoz, hogy kommunikáljuk éhségünket. Nő létemre azonban megmaradnék inkább a flörtölésnél.