Szeretjük? Nem szeretjük? Nem tudjuk! Erősen megosztó műfaj a chippendale-fiúké: míg sokan viszolyognak az erotikus félistenektől, mások egyáltalán nem bánják az élményt. Éppen ezért, mielőtt bárki chippendale-műsor szervezésre adja a fejét, legalább azt derítse ki, hogyan áll a kedves barátnő a témához. De meséljenek erről azok, akik testközelből ismerik az élményt!
Van, aki élvezi…
„Amikor egy romantikus leánykérés után egyértelművé vált, hogy örökre összekötjük életünket a nagy Ő-vel, az esküvő mellett a leánybúcsú szervezését is elkezdtem – meséli Anikó (32). – Hosszas szervezgetést részemről a dolog nem igényelt: a meghívandók nevét és telefonszámát lepasszoltam kedvenc barátnőmnek, és közöltem, hogy nekem márpedig chippendale-fiú kell, a többit kitalálhatják ők. A meglepetés házibuli leánybúcsúba meg is érkezett az alulöltözött táncos lovag, nekem nagyon-nagyon-nagyon tetszett. Alapvetően az egészet viccre vettem, de egy ilyet látnom kellett! A srác pedig annyira magával ragadó hangulatot csinált, hogy cseppet sem esett nehezemre végrehajtani a kiszabott »feladatokat« (pl. banánt kellett ennem az alsónadrágból), és részt venni a műsorban. Nekem nagyon pozitív élmény volt, néhány meghívottnak viszont rém gusztustalan. Utóbb pedig megtudtam, hosszasan keresgélték a tökéletes fellépőt: aki elég magas, értelmesen tud beszélni, jó a teste és szabad az adott estéje, vagyis minden kritériumnak megfelel. Sikerült. Köszönöm.”
Van, aki undorodik…
Anikóval ellentétben Lilla (22) már kevésbé lelkes e műfajt illetően: „18 éves voltam, amikor a barátnőimmel elmentünk a törzshelyünkre. Éjfélkor kiderült, hogy aznap este táncosfiúk lépnek fel a diszkóban. Szóval megérkezett három 33-35 év körüli, narancssárgára szolizott pasi. Arcukon igazi visszataszító selyemfiúmosoly, mindezt megspékelték bőrnadrággal és V nyakú izomtrikóval. Ez az összkép már 12 évvel ezelőtt is sokkolta a nőket. Szóval a fiúk felmentek a színpadra, és szó szerint kirángattak a tömegből egy lányt, akinek aztán a színpad közepén egy széken ülve kellett végignéznie, ahogy a három bájgúnár vetkőzik. Volt egy pont, amikor az egyik pasi megállt előttem és beledugta a kezemet a nadrágjába. Valahogy engem nem indított be, hogy egy kiöregedett táncos beletuszkolja a kezemet a gatyájába, hogy a frissen borotvált férfiasságát »érezzem«. Számomra nem vonzó, ha egy pasi ezzel keresi a kenyerét. Ettől nem lesz a szememben erős, pont azt veszíti el, amitől egy férfi férfi. Lehet bármennyi izom rajta, felépíthet magának akármilyen macsóimázst, szerintem a vetkőzőfiúk leginkább szánalmasak.”
Van, aki nem érti…
A nagyon bejött és a szánalmas minősítés között valahol félúton van Panni (30), ő egyszerűen nem tudja hova tenni ezt az egészet: „Pár éve egy zártkörű rendezvényre invitáltak, ahol kis hazánk egyik legnevesebb chippendale-fiúja lépett fel egy társával. Rendezvényszervező barátnőm révén az öltözőbe is bementünk a fiúkhoz, ahol volt szerencsém testközelből, a produkció előtt megismerni a srácokat. Mindketten túltengetek az önbizalomtól, megállás nélkül pózoltak, feszegették a testüket, és közben nagyon, de nagyon jópofák akartak lenni. Kár lenne tagadni, a testükön egy darab hibát nem lehetett találni, mégis volt valami taszító ebben a két félistenben. A műsor során aztán tetőzött bennem az undor, de máig nem tudnám eldönteni, hogy a visongó, vonyító, izgalomtól zaklatott női had borított ki, vagy a szórakozóhely közepén lejtő két agyonszolizott meztelencsiga. A műsor mozivászonra illő volt: pasik tenyérnyi farokvédőben riszáltak, miközben a hangulatfelelős chippendale a mikrofonjával gerjesztette a hangulatot, biztatta a libahadat. A hiba szemmel láthatóan az én gépezetemben volt aznap este, rajtam kívül ugyanis mindenki magán kívül volt a látványtól, a tapogatástól. Ám a legnagyobb eksztázis azon a két harmincas nőn uralkodott el, akik a törülköző alá is benézhettek, megérinthették a táncosok farkát, sőt a törülköző mögött egyikük a lány arcához dörzsölte férfiasságát. Akkor sem értettem és most sem értem, mi ebben a jó.”
Van, aki beindul…
Bár Eszter (33) csak külső szemlélő volt, a fiúk műsorát így is nagyon élvezte: „Egy kolléganőm lánybúcsúztatóját olyan helyen tartottuk, ahol tudtuk, hogy lesz chippendale-show. Külön szóltunk a fiúknak, hogy a barátnőnket ragadják el. Így is lett. A barátnőnk amikor felfogta, hogy mibe rángatjuk, sírva fakadt, hisztirohamot kapott, nagyon aggódtunk, mert már nem tudtuk visszacsinálni. A fiúk azonban tudták a dolgukat: odakötözték egy székhez, alsónadrágra vetkőztek előtte, adrenalinnövelő zenére domborították izmaikat, és végül a csaj szemmagasságában dobták le a nadrágjukat, de valahogy úgy, hogy elviekben csak ő láthatott valamit, mert én csak hátulról egy pucér, csokoládébarna feneket. Óriási hangulat lett a végére.”
Van, aki lefagy…
A műfajt illetően egy dolog már biztos: a helyszín és a társaság az élmény meghatározó részei. Tudja ezt Ági (34) is: „Az egyik gyerekkori barátnőm csajbúcsúztatójára készültünk, ahol a meghívott lányok többsége az esemény előtt egy közösségi oldalon keresztül a buliról egyeztetve ismerte meg egymást. A kószának nem nevezhető ötletet, hogy egy vetkőzős srácot is beszerzünk az estére, több lány egyöntetűen támogatta. Aztán eljött az este, a bulit az egyik lány lakásában tartottuk. Mindenki tisztességesen poharazgatott, a kilincset egymásnak adták át Adri érkező barátnői, kolléganői, jöttek a nővérei, közös ismerőseink is beléptek a lakásba, már egész sokan voltunk, amikor az utolsó lány lekapcsolta a villanyt. Hirtelen megjelent a szobaajtóban két srác, meztelen felsőtesttel, vakondnadrágban. Adrit finoman kiszakították a lánykoszorúból, és a szoba közepére egy székre ültették. Gyakorlatilag minden forgatókönyvszerűen történt. A fiúk minden oldalról szeretgették, bár egy ujjal sem értek hozzá, trükkösen kivetkőztek kertészgatyájukból, majd jött a banánhámozás, a kötelező szembekötés, és a találgatás kívülről, hogy mit láthat/érezhet Adri a közös törölköző mögött, amikor az egyik srác a tangáját dobta felénk. Adri szegény feszengett a széken, amit zavart nevetéssel palástolt. Sok időt nem filóztunk, mert mindezalatt a másik srác, akin még volt valamennyi textil, kiválasztotta Adri egyik volt főnöknőjét, mellé ültette, és az ő ölében kezdett el táncolni. Adri ekkor már láthatóan megkönnyebbült, kezeit már nem húzta ki zavartan a táncos fiú kezei alól, a körben álló csajok egy részének sikerült az élménybe belehelyezkedni, fütyültek, sikítoztak, a srácok néha előttük is riszálták magukat, majd kb. 15 perc után a zene hirtelen leállt, a srácok meghajoltak, a két szereplő lánynak kezet csókoltak, majd gyorsan összeszedték a ruhájukat, még a banán héját is a földről, és amilyen hirtelen érkeztek, azzal a lendülettel távoztak. Hazudnék, ha azt mondanám, egy ideig még beleragadtunk az élménybe, mert tényleg nem. Adri a végén bevallotta, hogy hetek óta tartott attól, hogy majd egy ilyet szervezünk neki, azt mondta köszöni, egyszeri élménynek megvolt, és hogy ígéri, nem tervez újabb esküvőt, majd tovább ittunk önvédelemből.”
|
Olvasóink mesélnek! A chippendale-fiúk kapcsán a Nők Lapja Café Megsúgom oldalára is bőven érkeztek hozzászólások. Egy súgónk azok táborát növeli, akik undorítónak tartja a műfajt: „Tegnap a barátnőim chippendale-fiút rendeltek nekem a lánybúcsúmra. Életem egyik legundorítóbb élménye volt.” Egy hozzászóló picit megbocsátóbban nyilatkozik: „Az a baj ezekkel a srácokkal, hogy csak a munkájukat végzik, és valahogy olyan groteszk, ahogy lejtenek egy erotikus táncot hozzád dörgölőzve. Amúgy ha simán csak elvegyülne és szórakoztatna, még kellemes társaság is lehetne egy félpucér pasi. Semmi pajzánkodás, hanem csak a látvány. De ez a tánc, a tapizás és erőlködés tényleg elég lelombozó tud lenni. Ha meg valaki nem vevő rá, annak meg végképp.” Rozy nevű kommentelőnk azonban élvezi az ilyet. Hogy miért? „Nem vagyok egy bombanő, soha nem lesz lehetőségem tökéletes testű férfit megérinteni máshogy. Engem beindít a szép férfi látványa, és igen, fogdosni is jó – és nagyon jó lenne hazavinni egyet.” |
