
Szeretjük? Nem szeretjük? Nem tudjuk! Erősen megosztó műfaj a chippendale-fiúké: míg sokan viszolyognak az erotikus félistenektől, mások egyáltalán nem bánják az élményt. Éppen ezért, mielőtt bárki chippendale-műsor szervezésre adja a fejét, legalább azt derítse ki, hogyan áll a kedves barátnő a témához. De meséljenek erről azok, akik testközelből ismerik az élményt!

Van, aki élvezi…
„Amikor egy romantikus leánykérés után egyértelművé vált, hogy örökre összekötjük életünket a nagy Ő-vel, az esküvő mellett a leánybúcsú szervezését is elkezdtem – meséli Anikó (32). – Hosszas szervezgetést részemről a dolog nem igényelt: a meghívandók nevét és telefonszámát lepasszoltam kedvenc barátnőmnek, és közöltem, hogy nekem márpedig chippendale-fiú kell, a többit kitalálhatják ők. A meglepetés házibuli leánybúcsúba meg is érkezett az alulöltözött táncos lovag, nekem nagyon-nagyon-nagyon tetszett. Alapvetően az egészet viccre vettem, de egy ilyet látnom kellett! A srác pedig annyira magával ragadó hangulatot csinált, hogy cseppet sem esett nehezemre végrehajtani a kiszabott »feladatokat« (pl. banánt kellett ennem az alsónadrágból), és részt venni a műsorban. Nekem nagyon pozitív élmény volt, néhány meghívottnak viszont rém gusztustalan. Utóbb pedig megtudtam, hosszasan keresgélték a tökéletes fellépőt: aki elég magas, értelmesen tud beszélni, jó a teste és szabad az adott estéje, vagyis minden kritériumnak megfelel. Sikerült. Köszönöm.”
Van, aki undorodik…
Van, aki nem érti…
A nagyon bejött és a szánalmas minősítés között valahol félúton van Panni (30), ő egyszerűen nem tudja hova tenni ezt az egészet: „Pár éve egy zártkörű rendezvényre invitáltak, ahol kis hazánk egyik legnevesebb chippendale-fiúja lépett fel egy társával. Rendezvényszervező barátnőm révén az öltözőbe is bementünk a fiúkhoz, ahol volt szerencsém testközelből, a produkció előtt megismerni a srácokat. Mindketten túltengetek az önbizalomtól, megállás nélkül pózoltak, feszegették a testüket, és közben nagyon, de nagyon jópofák akartak lenni. Kár lenne tagadni, a testükön egy darab hibát nem lehetett találni, mégis volt valami taszító ebben a két félistenben. A műsor során aztán tetőzött bennem az undor, de máig nem tudnám eldönteni, hogy a visongó, vonyító, izgalomtól zaklatott női had borított ki, vagy a szórakozóhely közepén lejtő két agyonszolizott meztelencsiga. A műsor mozivászonra illő volt: pasik tenyérnyi farokvédőben riszáltak, miközben a hangulatfelelős chippendale a mikrofonjával gerjesztette a hangulatot, biztatta a libahadat. A hiba szemmel láthatóan az én gépezetemben volt aznap este, rajtam kívül ugyanis mindenki magán kívül volt a látványtól, a tapogatástól. Ám a legnagyobb eksztázis azon a két harmincas nőn uralkodott el, akik a törülköző alá is benézhettek, megérinthették a táncosok farkát, sőt a törülköző mögött egyikük a lány arcához dörzsölte férfiasságát. Akkor sem értettem és most sem értem, mi ebben a jó.”
Van, aki beindul…
Bár Eszter (33) csak külső szemlélő volt, a fiúk műsorát így is nagyon élvezte: „Egy kolléganőm lánybúcsúztatóját olyan helyen tartottuk, ahol tudtuk, hogy lesz chippendale-show. Külön szóltunk a fiúknak, hogy a barátnőnket ragadják el. Így is lett. A barátnőnk amikor felfogta, hogy mibe rángatjuk, sírva fakadt, hisztirohamot kapott, nagyon aggódtunk, mert már nem tudtuk visszacsinálni. A fiúk azonban tudták a dolgukat: odakötözték egy székhez, alsónadrágra vetkőztek előtte, adrenalinnövelő zenére domborították izmaikat, és végül a csaj szemmagasságában dobták le a nadrágjukat, de valahogy úgy, hogy elviekben csak ő láthatott valamit, mert én csak hátulról egy pucér, csokoládébarna feneket. Óriási hangulat lett a végére.”
Van, aki lefagy…
Olvasóink mesélnek! A chippendale-fiúk kapcsán a Nők Lapja Café Megsúgom oldalára is bőven érkeztek hozzászólások. Egy súgónk azok táborát növeli, akik undorítónak tartja a műfajt: „Tegnap a barátnőim chippendale-fiút rendeltek nekem a lánybúcsúmra. Életem egyik legundorítóbb élménye volt.” Egy hozzászóló picit megbocsátóbban nyilatkozik: „Az a baj ezekkel a srácokkal, hogy csak a munkájukat végzik, és valahogy olyan groteszk, ahogy lejtenek egy erotikus táncot hozzád dörgölőzve. Amúgy ha simán csak elvegyülne és szórakoztatna, még kellemes társaság is lehetne egy félpucér pasi. Semmi pajzánkodás, hanem csak a látvány. De ez a tánc, a tapizás és erőlködés tényleg elég lelombozó tud lenni. Ha meg valaki nem vevő rá, annak meg végképp.” Rozy nevű kommentelőnk azonban élvezi az ilyet. Hogy miért? „Nem vagyok egy bombanő, soha nem lesz lehetőségem tökéletes testű férfit megérinteni máshogy. Engem beindít a szép férfi látványa, és igen, fogdosni is jó – és nagyon jó lenne hazavinni egyet.” |