A legnagyobb tabu a párkapcsolatban: a pénz

Károly és Ildikó házassága több mint húsz év után a válás szélére sodródott. Ildikó nem dolgozott, az ő feladata a gyerekek és a család ellátása volt, míg férje jól keresett, ám kevés időt töltött otthon. Gyermekeik már kirepültek, kapcsolatuk látszólag az ő távozásukkal romlott el. Ildikó szerint férje neheztelt rá, amiért nem dolgozik, ez az oka a veszekedéseiknek. Károly viszont úgy érzi, felesége nem becsüli meg a munkáját, és túl sok pénzt költ el lényegtelen dolgokra. Valójában soha nem ültek le, nem szántak rá időt, hogy higgadtan beszéljenek a pénzügyeikről, csak a veszekedés hevében került elő ez a téma.

Károly és Ildikó klasszikus szerepeket vett fel a házasságban, szerény körülmények közül indulva közösen építették fel házukat, majd Ildikó otthon maradt a gyerekekkel. Nemigen beszéltek erről sem, csak „így alakult”, „természetes volt”, hogy így döntöttek. Úgy tűnt, mára elbizonytalanodtak abban, hogy ki nem mondott megállapodásaik vajon érvényben vannak-e még. Tanácsadás keretén belül alkalmuk nyílt végiggondolni és elmondani egymásnak, mit is gondolnak pénzügyeikről, a múltról és a jövőről.

A kapcsolat kezdete: hitele van vagy vagyona?

Ahogy voltak előző kapcsolataink, úgy van pénzügyi múltunk is, amit nem titkolhatunk el egymás elől. A pénzügyi kérdések az első randevú kapcsán is felmerülnek, de igazán az összeköltözés az a pont, ahol nem halogathatjuk tovább, beszélni kell a pénzről. Fontos, hogy teljes őszinteséggel beszéljünk arról, vannak-e felhalmozódott hiteleink, adósságaink, esetleg tartalékaink. Ki mit hoz a kapcsolatba, milyen fontosabb vagyontárgyakkal rendelkezik? Összeköltözés esetén mi történik a lakásunkkal, fenntartunk-e két autót? A lényeg tehát, hogy megtudjuk, milyen erőforrásokkal rendelkezünk a múltból fakadóan.

Érdemes átgondolni azt is, hogy milyen elvárásokat, elképzeléseket örököltünk a családunkból. Szívesen takarékoskodunk, vagy nehezen tartjuk kézben a pénzt? A hitelfelvételt praktikus dolognak gondoljuk, vagy el sem tudjuk képzelni, hogy hosszú távon tartozzunk? Szeretjük a kockázatos befektetéseket, vagy biztonságra törekszünk? Mit tanított a családunk a pénz kezeléséről és a szerepekről a családban?

Komoly önismereti haszna van annak is, ha magunknak tesszük fel ezeket a kérdéseket, mivel általában nem vagyunk tisztában azzal, hogy mi az, amit a szüleinktől lestünk el, mi az, amit a társadalmi szokások miatt teszünk, és mi az, amit a saját személyiségünk határoz meg abban, ahogy a pénzzel bánunk. Kérdezzük meg önmagunktól, hogy mit jelent számunkra a pénz! A biztonság forrása vagy az önmegvalósításé, szükséges rossz, esetleg kreatív játékszer?

A jelen: hol tudjuk megfogni a pénzt?

Ha már tudjuk, mit hoztunk konkrét fizikai és lelki értelemben a múltból, érdemes rászánni legalább két-három hónapot, hogy felmérjük, hogyan állunk a jelenben. Készítsünk nagyon részletes bevétel-kiadás naplót, ahová nap mint nap felírjuk, mire mennyit költöttünk, és milyen bevételekhez jutottunk hozzá.

Nagyon unalmas, komoly kihívást jelentő, de gyorsan megtérülő munka ez, segít letisztázni, hogy pozitív vagy negatív irányba haladunk-e a pénzügyeinkkel. Érdemes ezt a mérleget felállítani akkor is, ha még egyedül élünk, hogy tudjuk, hol lehetne takarékoskodni, életünk melyik területén kell tudatosabban tervezünk, és mit várhatunk rövid és hosszútávon. Az összeköltözés után szintén érdemes elkészíteni ezt a számvetést közös ügyeinkről, hogy tudjuk, úgy alakul-e pénzügyi helyzetünk, ahogy megbeszéltük.

A jövő: több pénzt vagy több magánéletet?

A jövő tervezése izgalmas része a párkapcsolatnak, gazdagítja az egymásról szerzett ismereteinket, és megerősíti a kapcsolatot. Szívesen beszélünk a leendő házunkról, gyermekeinkről, nyugdíjas korunkról, de a legritkább esetben tervezzük meg az anyagi fedezetet az álmainkhoz. Pedig lehetne ez másként is, hiszen a boldog párkapcsolatokban élő emberek sokszor említik közösen elért pénzügyi sikereiket mint összekovácsoló tényezőt.

Érdemes egyéni és közös, rövid, közép-, és hosszú távú célokat kitűznünk, és megtervezni, hogyan tudjuk megteremteni hozzá az anyagi forrásokat. Fontos, hogy a közös célokhoz mindkét fél járuljon hozzá, és a célok elég világosak legyenek. Nem világos cél például, hogy „sok pénzünk legyen pár év múlva”, mert nem derül ki, mikor fogjuk elérni, mennyi az a sok, és pontosan mennyi időnk van rá. Ha a cél nem világos, a hozzá vezető út sem lesz az.

A jövővel kapcsolatban jó, ha beszélünk a reményeinkről és a félelmeinkről is. Szeretnénk komoly anyagi biztonságban élni, ami miatt elfogadjuk azt, hogy mindketten sokat dolgozunk? Vagy a pénz kevésbé számít, de szeretnénk sok időt együtt tölteni? Mi lesz, ha valamelyikünk megbetegszik, vagy munkanélkülivé válik? Hajlandóak és képesek vagyunk-e egyedül is megteremteni az anyagi fedezetet közös életünkhöz? Megerősíti a kapcsolatot, ha a felek kölcsönösen biztosítják egymást támogatásukról.

Évente egyszer jó átbeszélni

Számítsunk arra is, hogy a pénzügyekkel kapcsolatos kérdések ellenállást és szorongást váltanak ki belőlünk és a partnerünkből is. Sokat segít, ha előre megbeszélünk egy időpontot, ami mindkettőnknek megfelel, és a témát is, amiről beszélni szeretnénk, hogy mindkét fél átgondolhassa, hogyan is áll ezzel a kérdéssel. Nagy a kísértés, hogy egy óra alatt elintézzük a „pénzkérdést”, mégis inkább azt javaslom, hogy szánjunk rá több alkalmat, és legalább évente egyszer ismételjük meg pénzügyeink közös áttekintését. Természetesen, ha valami váratlan esemény történik, ami érinti anyagi helyzetünket, ez ismét aktuálissá válik.

A témával kapcsolatos ellenállás másik jele, ha túl általánosan közelítjük meg a kérdést. Törekedjünk arra, hogy minél konkrétabban fogalmazzunk, határidőkkel, pontos összegekkel, egyértelmű feladatkijelöléssel. Ettől félünk talán a leginkább, de minél kevésbé félreérthetően beszélünk a pénzről, annál nagyobb biztonságot teremtünk magunknak a jövőre nézve. Ahhoz, hogy anyagilag is jól érezzük magunkat, vállalnunk kell a pillanatnyi kényelmetlenséget.

Ildikó megkönnyebbült

Miután Ildikó és Károly, több órát szánva rá, megbeszélte a lényeges kérdéseket, kiderült, hogy több ponton félreértették egymást. Károly megerősítette, helyesnek érzi, hogy ő dolgozik, míg felesége otthon van. Ildikónak ez komoly megkönnyebbülést jelentett, mert megértette, férje értékeli fáradozásait. Miután közösen áttekintették bevételeiket és kiadásaikat, Károly felismerte, hogy amíg ő hazahozta a pénzt, minden számlabefizetés, utalás és hétköznapi vásárlás Ildikóra maradt, ezért ő nem volt tisztába azzal, hogy mire mennyit költenek.

Ráébredt, hogy Ildikó nem költ felesleges dolgokra, sőt kifejezetten jól kezeli pénzügyeiket. Megállapodtak, hogy Károly nagyobb felelősséget vállal az anyagiak terén, havonta le fognak ülni egy alkalommal megbeszélni a kiadásokat-bevételeket, míg Ildikó részmunkaidős állást keres, mert ez megerősítené önbecsülését. Férje ugyan nem tartotta szükségesnek az elhelyezkedését, de támogatta döntésében. Egymást szövetségesnek tekintve megerősítették kapcsolatuk iránti elkötelezettségüket.