“Mindennél jobban vártam, hogy legyen már vége a szeretet ünnepének!”
“Soha nem felejtem el azt a karácsonyt, 2004-et írtunk, ő pedig felszállt a Budapest-Sopron vonatra, arra, ami hazáig repítette a családjához, és ami elvitte őt tőlem. Emlékszem, feküdtem a padlón, nem láttam ki a könnyeim mögül; lelki szemeim előtt láttam, ahogy 12:05-kor befut a szerelvény az állomásra, a peronon pedig ott várja őt a családja: a felesége és a kisfia. Őket választotta, helyettem. Persze az eszemmel tudtam, hogy ez a dolgok rendje, de a szívem tiltakozott – rettenetesen szenvedtem. Csak zokogtam, hányni lett volna kedvem, majd elaludtam. Aztán reggel kezdődött minden újra… aztán jött a másnap, a harmadnap, végül a szenteste – amit három üveg pezsgő segítségével bájologtam végig – és mindennél jobban vártam, hogy legyen már vége a szeretet ünnepének! Közben persze végig reméltem, hogy megszólal a telefon, hogy kapok egy üzenetet… soha nem érkezett meg.” (Kata, 34)
Karácsonykor az érzelmeink az egekbe hágnak, még a régi szerelmeinknek is meg tudunk bocsátani. Szeretni és szeretve lenni – ez minden ember vágya! A szerető álmodozik, vár, és pontosan az előbb említett érzelmi és lelki szükséglete nem tud kielégülni. Karácsony közeledtével a szeretők is szeretnék magukat biztonságban érezni, érzelmi dédelgetésre, valós jelenlétre és nem ígéretekre áhítoznak. Mellőzöttnek érzik magukat, és óhatatlan, hogy ez az érzés az ünnep magányosan töltött perceiben valahol a kapcsolatot is rangsorolja. Másodiknak vagy sokadiknak lenni, a feleség és gyerekek után kullogni a sorban…
Talán egy fokkal könnyebben elviselhető, ha a szeretői kapcsolatban két házas fél találkozik. Mindenkinek könnyebb, még akkor is, ha álságossá vált érzelmeket mutatnak a saját családjuk előtt. (L)imitált szeretet az év legszebb ünnepén, kényszerű mosolyok, a párkapcsolatban elszenvedett sérelmek takaréklángon tartása vagy éppen vulkánszerű kirobbanása jellemzi ekkor a családi karácsonyt. A lelkiismeret-furdalás választotta ajándék a férjnek vagy feleségnek, mesterkélt jókedv a gyerekeknek. Mégis szerencsésebb, mint magányosan, egyedül agyalni arról, hogy a Kedves hogyan kényezteti feleségét és gyermekeit, vagy mikor kapunk egy üzenetet arról, hogy felülértékelte a család jelentőségét a szeretői kapcsolattal szemben. Ha a szeretői kapcsolat mindkét tagja családos, bár nem az őszinte szeretetről szól az ünnep, de mégis könnyebben átvészelhető, mert legalább a szituáció minősége azonos mindkét fél számára.
| Egy betartandó aranyszabály!
Családos csak családossal, szingli csakis szinglivel, gyermekes csakis gyermekessel létesítsen szeretői kapcsolatot! Tudom, hogy szeretőnek lenni sokszor nem a racionális döntésen múlik, de ha már nem egy teljes értékű kapcsolatba engedjük bele magunkat, akkor legalább törekedjünk arra, hogy a vesztenivalók és esélyek tekintetében egyenlők legyünk. Így kevésbé vagyunk sebezhetők, kevésbé válhatunk becsapottá, kiszolgáltatottá. |
“Soha nem gondoltam volna, hogy egy nős ember szeretője leszek”
 |
“Mutatós, dekoratív nő voltam, de a pasik csak a szemükkel faltak fel, mást soha nem akartak tőlem, mint szexet. Aztán az utolsó szeretőmtől teherbe estem, amikor neki már 2 gyereke volt és felesége. Ez karácsony előtt történt. Előtte váltig állította, hogy elválik. Én, kis hülye, el is hittem. Persze ez soha nem történt meg. Elvetettem a gyereket, egyedül mentem el az abortuszra is. Borzasztó volt, mintha a lelkemet vennék ki belőlem. Szükségem lett volna pár jó szóra, ölelésre, mert nagyon kiszolgáltatottnak éreztem magam. De nem volt ott, még egy telefonhívást sem kaptam. Aztán szakítottam vele, de az érzést nem felejtem el, azóta karácsonykor mindig az elvett gyermekemre gondolok.” (Emma, 36)
Szerető bárkiből lehet, azonban amikor egy nő rádöbben arra, hogy mi minden kimarad az életéből, hogy reménykedéssel telnek a mindennapjai és a várakozással töltött órák nincsenek arányban az együtt töltött idővel, akkor egy idő után rászánja magát a szakításra. Ehhez kellő önértékelésre van szüksége, hiszen ha a nő tisztában van a saját értékével, azzal, hogy a férfiból nem csak egy keskeny szeletkét akar, akkor dönt. Mégpedig a szakítás mellett. Pontosan tudja, hogy ő feleség, társ, barát, szerető, istennő, prostituált, aztán majd anya is akar lenni a párkapcsolatban. Minden női szerepet meg akar élni egyetlen kapcsolatban, ami szeretőként nem lehetséges.
“Mit gondol rólam? Azaz én mit gondolok magamról?”
“Szeretője voltam egy jóképű, vezető beosztású férfinak, aki azt ígérte nekem, hogy karácsonyra szakít a feleségével, és az eddig 3,5 évért kárpótlásul elvisz Thaiföldre. Készültem, vásároltam, ő befizette az utat. Minden simának tűnt. Az indulás előtt néhány nappal rosszat sejtető telefonhívást kaptam. Éreztem, a közelgő találkozó nem ígér sok jót. Annyira pofára estem, hogy azt nem lehet elmondani! Átíratta a thaiföldi utazást és a feleségét vitte el! Emlékszem, szennyesnek éreztem magam, kizsigerelt prostiként különb nőnek tartottam volna magam. Akkor elgondolkoztam. Mit gondol rólam? Azaz én mit gondolok magamról?” (Heni, 33)
A párkapcsolatok akkor tudnak működni, ha a két fél egyenrangú. Egy szeretői kapcsolatban mindig az az alárendelt, aki “független”, hiszen kénytelen ő alkalmazkodni a házasságban élő fél lopott szabadidejéhez. Ő vár, ő áll örökösen készenlétben, ő a sérülékenyebb. Ő vigasztalja a lelkiismeret-furdalástól mardosott kedvesét, ő az örökös vívódás szenvedő alanya. Nem utolsó sorban – sok esetben – ő kap stoptáblát családos párjától!
Azok a nők, akik a szeretői kapcsolat mellett horgonyoznak le, általában a külvilág megítélése szerint nagyon kívánatosak, szépek, rengeteg idejük van pompázatos formába kerülni arra néhány órára, amíg együtt vannak szeretőjükkel. Azonban ha a felszín mögé tekintünk, akkor gyenge önértékeléssel rendelkező, döntésképtelen, felelősséget nem vállaló, félelemmel teli nőket láthatunk, akik nem tudnak elköteleződni a családalapítás mellett. A családalapítás mindig komoly döntés eredménye. Hiszen dönteniük kellene egyetlen férfi mellett, ehhez egy visszavonhatatlan bizonyosságra lenne szükségük, amelyben elköteleződnek. Meg kell szerezni a férfit, majd megtartani őt, aztán egy-két gyereket szülni neki, komoly döntés.
A szeretői kapcsolatban a nők minderről csak álmodoznak, és azzal mentegetik magukat, hogy nekik mindig csak nős férfi jut. Az eszükbe sem jut, hogy ha nem is tudatosan, de a választásuk arról szól, hogy nem vállalják a családalapítás terheit, rizikóját. Érdemes azon elgondolkozni, hogy ezek a nők miért elégednek meg a szeretői státusszal? Hiszen majdnem biztos, hogy a férfiak visszatérnek a feleségükhöz. Akkor, amikor a szeretői kapcsolat kezd kínossá, kényelmetlenné, unalmassá válni, amikor a váratlanság, a spontaneitás, a titkosság már megszokottá válik. Otthon pedig vagy elmondják a kalandot, vagy a hazugság útjára lépnek, és addig élnek, míg meg nem halnak. Talán még karácsonykor is boldogan.
A cikk szerzője Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológus, pár- és szexuálterapeuta. A Babes – Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakán végzett, mint pszichológus. A Magyar Családterápiás Egyesület család- és párterápiás képzését követően a Semmelweis Orvostudományi Tudományegyetem posztgraduális képzésén tanult szexuálterápiát. Tagja a Magyar Családterápiás Egyesületnek és a Szexológiai Tudományos társaságnak, valamint a Magyar Szimbólumterápiás Egyesületnek.
