| “Bádogember vagyok, maholnap 40 leszek. Imádom a nőket és az életemet. Jó egzisztenciával, kitűnő párkapcsolatban, boldogan élek. Több évtizeden át szerettem, figyeltem és próbáltam megfejteni a nőket. Itt és most arra szövetkezem, hogy mesélek, hogy láthassátok, mit gondol, hogyan él legbelül, a páncél alatt a férfi, akire fel- vagy lenéztek, akit szerettek vagy megvettek, akit magasra emeltek vagy a mélybe taszítotok…” |
Évivel azt a bizonyos hetet éltük meg, amit minden férfi katasztrófaként él meg, a poklok poklát, az apokalipszist, a harmadik világháború összes fájdalmát: a menstruációt. Pontosan tudom, ilyenkor egy nőnek nem arra van szüksége, hogy állandóan nyüszítsenek a fülébe: nem bírom nélküled, megőrülök – és pláne nem azokra a jól bevált szövegekre, hogy: Engem nem érdekel a tampon! Nem zavar a vér! Valahol az anális szex is előkerül mint lehetőség. Ráadásul a nőknél ilyenkor nagyon könnyű lelkiismeret-furdalást elérni, és egy tuti sz..pást sem nehéz észrevétlenül kierőszakolni. Pedig nem nekünk rossz, csak szemét stricik vagyunk, és megjátsszuk a hattyú halálát. Senki ne dőljön be ennek!
Ami engem illet, ezeken a napokon türelmesen figyelő üzemmódba kapcsolok át, megbeszéltem vele még a kezdetek kezdetén, hogy jelezze, ha kellek, mert itt vagyok. Szeretem őt, és nem akarom olyan helyzetbe hozni, hogy görcsösen akarjon örömöt okozni nekem.
Szeretem ilyenkor úgy tölteni az estéket, hogy valamelyik romkocsmában poharazgatunk, vagy csak sétálunk a belvárosban és ölelem őt. Van, hogy mozizunk, ahol elvonja a figyelmét valami romantikus film, amit ugyan utálok, de érte megteszem, hogy szerelmes szálakat bogozgatok két órában. Ilyenkor kivétel nélkül kiskifli-nagykifli pózban alszunk el, odateszem a pocakjára a kezemet, tiszteletteljes távolságra a puncijától, és édesdeden alszunk el mindketten.
A férfi egyik álma: amikor a nő kezdeményez
Moziba ritkán járunk, ezért gondoltam, hogy megnézünk egy mindkettőnk számára érdekes filmet. Sajnos ilyen ritkán van, mert a nők a romantikus, a férfiak meg az 1000 lövés/perc-megmentjük-a-világot kategóriát kedvelik. De ezúttal megtaláltam az arany középutat, a megfelelő filmet. Zsigerből jött, hogy a kis nézőterű művészmozi leghátsó sorát válasszam, annak is a közepét. A késő esti időpontban csak nyolcan voltunk az egész teremben, előttünk öt sorral ült egy pár, előttük sok sorral a többiek. Évi hozzám bújt, szorosan ölelt. Azt gondoltam, már csak a film témája miatt is, így maradunk a film végéig. Aztán olyan meglepetésben volt részem, amiről álmodni sem mertem.
Évi keze elkalandozott a nadrágom cipzárja felé, és a textilen keresztül dörzsölni kezdett. Nem kellett sok, rögtön felállt, a pulzusom emelkedett. Óvatosan kigombolta a nadrágomat és a keményen álló farkamat a kezébe vette. A tőle megszokott, érzéki mozdulatokkal kezdte el masszírozni, amitől az teljesen megfeszült, szinte szétrobbant. Aztán rám nézett, a fülembe súgta, hogy szeret, majd lehajolt és a szájába vett. A csípőm azonnal beindult, szinte követelte a testem, hogy mélyebbre hatoljak a szájában.
Teljesen beindultam. Éreztem, hogy elkezdett gyorsabban levegőt venni, és a már jól ismert nyögdécselésével rám tekeredett, mint egy kígyó, ami egyre szorosabban, határozottabban szorít. El akart ejteni. Lassan felemelkedtem a székből, megkapaszkodtam a karfában. Éreztem az extrém helyszín és a váratlan élmény miatt is, hogy közel vagyok az orgazmushoz. A csúcs cunami módjára tört rám, beleremegtem, ahogyan a torkára engedett engem. Óvatosan felemelkedett az ölemből, belecsókolt a nyakamba, illedelmesen visszaült a helyére és nézte tovább az akkora értelmezhetetlenné váló filmet. Visszabújt mellém, megölelt, és éreztem azt a hatalmas szeretetet és odaadást, ami felőle érkezett nap mint nap. Magamban elmormoltam azt, amit már sokszor: istentelenül szerencsés flótás vagyok.
