Ami első pillantásra megragad, és egyből szimpatikussá tette a Séparée-t, hogy a címlapon egy felöltözött nő ölel egy meztelen vállú (vagy felsőtestű, ki tudja?) férfit. Végre valakinek sikerült elszakadnia a magát kínálgató, pucér nőt bámuló nyakig begombolkozott férfi sztereotípiájától.
Az mindig különösen fájt, ha a magazinokban a nő vágyát a férfiétől tették függővé, ha azt láttam, hogy a “nekem az a jó, ha neked jó” mentalitás uralkodik. Mintha egy nő nem is akarhatna mást, mint hogy a párját kiszolgálja, kielégítse. Miért lenne baj, hogy nemcsak adni jó, hanem kapni is? Attól még nem vagyunk önző dögök, csak emberi lények, igényekkel. Merészebb cikkekben olykor esetleg fel-felbukkant egy olyan téma, mint hogy milyen vibrátort válassz: rózsaszín nyuszifüleset vagy uszkárformájút? Wow.
Nem hiszem, hogy amiatt lehetne most egy ilyen magazint eladni, mert a nők A szürke ötven árnyalata után felébredtek volna. A rongyosra olvasott, erotikus jelenetekben bővelkedő Tiffany füzetek népszerűsége is annak volt köszönhető, hogy a nőknek van teste, ami, jé, érez, élvez és vágyakozik. Ebben a magazinban pedig fényes papíron, szép képeken, jól megírt cikkekkel bizonyítják, hogy a nők ugyanannyira szeretik az erotikát, mint a férfiak, legfeljebb másként. Nem arról van szó, hogy ezentúl nekünk is szabad meztelen férfiakat nézegetni (eddig sem tilthatta senki), sokkal inkább az eltérő beszéd- és látásmódról. Az után, hogy annyian megmondták, hogyan kell egy nőnek kinéznie, gyantáztatnia, viselkednie ahhoz, hogy femme fatale legyen, végre a nőről magáról van szó.
A szex a téma, de esztétikusan, miközben a dolgokat a nevükön nevezi
Pedig nem lehetett könnyű dolguk a lap készítőinek, Janina Gatzkynak és Ute Gliwának: azt nyújtani, amire a nőknek szükségük van. Mi az, amire valóban vágynak – és nem az, amiről azt hiszik, hogy akarják, csak azért, mert mások elvárják tőlük? Az a minimum, hogy többé nem kérdés, egy nőnek mit illik, mit nem, és ez roppant felszabadító. Az egyensúlyt sem lehetett egyszerű megtalálni, mert ha csak egy kicsit is bármelyik irányba elmozdulna a hangnem, akár túl szépelgő, túl prűd lenne, akár túl harcias és szókimondó, akkor bukik az egész.
Az első két címlapon férfi is szerepel, úgyhogy a magazint nyilván heteróknak szánják, de belül találtam olyan képsorozatot is, ami a női test szépségét és érzékiségét ünnepli, mindenki örömére. A témák amúgy akármelyik női magazinban megjelenhetnének (online randi tapasztalatok, vita a nőknek szánt vágykeltő tablettáról, szexi fehérneműk), de van szó análtágítóról és klisémentes erotikus kalandokról is. A Séparée erotikus magazin, nem pornográf. Vagyis a szex a téma, de esztétikusan, miközben a dolgokat nevükön nevezi.
Amúgy pedig igen, van benne meztelen férfi. Nem agyonszoláriumozott, zsenge huszonéves. Nincs kockahasa, nem csúszkálna rajta a kezünk, mert csöpög a bronzolajtól. Van egy-két ősz hajszála, és inkább úgy vonzó, ahogyan mondjuk a jóképű szomszéd fiú az, nem pedig egy hollywoodi szívtipró. Nem mellesleg, egy ilyen magazin olvastán a férfiaknak sokkal jobb dolguk van, mint a nőknek, akiknek kezükbe akad egy hagyományos szexlap. Nem kell azon filózniuk – mint ahogyan nők teszik –, hogy most szőrtelenítsenek vagy sem, baj-e, hogy lóg a fenekük, vagy így is jó? Ha jót akarnak maguknak, ők is női erotikus magazint olvasnak.
A Séparée-t a női magazinok közé tették. Nem kell kötős-horgolós magazinba rejtve olvasgatni, ott van a helye, ahol a többi női magaziné. A női erotika nem perifériára szorul, nincsen benne szégyellnivaló. De ez olyan nyilvánvaló nem? És mégis… Üdvözlet a 21. században, Európában.
