Hirtelen feleszmélek és kerekre nyílt szemmel körülnézek, nem tudom eldönteni, csak vízió, vagy tényleg ez a valóság? Kihaltak a férfiak? Csak pasikat látok magam körül. Rémülten révedek magam elé, aztán játszom egyet magamban, leleltározom a megállóban állókat. Aztán befut a várva várt autóbusz, megtelve néhány pasival és néhány hús-vér férfivel a fedélzeten. Megkönnyebbültem és immár megnyugodva, nőiségem tudatában szálltam fel. (Mindig azt éreztem, valami nem működik azokban a helyzetekben, ahol nincs jelen férfi, nincs jelen a szexus, nincsenek szexuális energiák. Mert a nők képtelenek olyat üzenni, ami hat a nőiségemre. Talán azt érezhetem akkor, hogy a női energiáimat nem táplálják, sőt mintha inkább takarékon kellene tartanom azokat.)
Robi
Ő Robi ott, arrébb áll két méterrel. Olyan pasi, aki fogva tartja önmagát. Kínlódik a pasiságától, felemészti a sok külsőség. Szinte belefullad. Rózsaszín ing meg valami iszonyatosan erős illat, sajnos nem tudom beazonosítani. Hegyes orrú, fényes cipője agresszívan szeli a levegőt. Szelné, ha nem kalitkában élne. De ott él szorongva – a saját maga korlátaiból és félelmeiből font kalitkában – a kiszabadításra várva. Azt azonban nem tudja, hogy ő azért fonta maga köré ezt a rácsozatot, mert számára csakis így biztonságos az élet. Biztonságos a bezártság, mert nem tudják az élet mumusai megtámadni. A kalitka arra is jó, hogy nem kell várnia önmagától azt, hogy tegyen valami érdemlegeset. A kalitka mindenre mentség. Biztosan várja a csajt, aki emeli élete fényét, és talán ki is szabadítja majd saját fogságából. Meg is találja Henit, aki a maga kiscsajos cukiságával, ezüst strasszos körmeivel nem akarja kiszabadítani Robit. Cukik ők ketten, de a szex nem működik, mert belefullad a cukiságba. Heni szülinapra álomtelefont kap, érintőképernyőset, érintések nélkül. Kínos, hogy nincsen szex, de igazán egyikőjük sem akarja. A pálmafás tengerparton sem. Jól vannak ők így, Robi bent a kalitkában, Heni meg kívül. Így nem marad más számukra, mint hogy egymás helyett a telefont érintsék.
Zsolt
Ő viszonylag közel áll hozzám a megállóban. Ő lehetett az álompasi valamikor, mostanra azonban már férfivé vált. Férfias, kemény, érzékeny, de ezt valószínűleg nagy igyekezettel titkolta egész életében. Mindig erősnek mutatkozott. Látszik a tartásán és nyúlánk, izmos atletikus alkatán. Sikeres lett, mert okos, és nem sajnálta az energiát arra, hogy megtanulja, hogyan szerezhet tisztességes munkával sok pénzt. Autók, nők, éjszakai élet, tartós kapcsolat és szerető. Átmulatozott éjszakák, minden éjszaka másik harisnyatartó landolt az ülés alatt. Falta a nőket, építette a falat a lelke körül. Olyan pasi lett belőle, aki tudott hatni a nőkre. Ezzel együtt nem figyelt rájuk, mert ha tette volna, akkor elvesztette volna a magáról alkotott képet. Neki nem volt szabad belefeledkeznie a női lélek rejtelmeibe, mert akkor sebezhetőnek érezte volna magát. Elveszett volna az ereje, a macsósága, a megközelíthetetlensége, mindaz, ami eddig a védelmét szolgálta. Aztán jött egy betegség, amiben megtapasztalta a kiszolgáltatottságot és azt, hogy nem ő irányít. Egy betegség, amitől férfivé érett. Megfontolt, erős, a betegséget legyűrő férfivé, aki a szeretőjében meglátta a nőt, és akinek a tekintetében megjelentek az érzelmek. A kemény pasi helyét egy érzékeny, bátor, magáért és másokért felelősséget vállalni tudó férfi váltotta fel, akinek már nem kellettek bizonyítékok, harisnyatartók. A szivart felváltotta a futás, a szeretőt a meghittség, a változatosságot az elköteleződés, a sok csajt az egyetlen nő, Rozi.
István
A szemeteshez indulok, kidobok egy papír zsebkendőt. Ó, itt van István, dohányzik. Ő azt hiszi magáról, hogy ő a megtestesült Férfi. Talán közel is járna hozzá, de még nincs készen. Még csak most bábozódik. De nem ez zavar, hanem az, hogy amit sugároz, és ahogyan viseli magát, az nincs harmóniában. István egy jóképű nőbutító. Mondhatnám, karizmatikus, átható kék szemű szélhámos. Tud hatni, ezt jól megtanulta már. Pillanatokon belül leveszi a nőket a lábukról. Folyamatosan beszél, mélyen a nő szemébe néz, és úgy forgatja a szavakat, hogy a nőkről leesik a bugyi. Intellektuálisan spirituális, sekélyesen mélyülő, édeskésen maníros. István azt hiszi, uralja az univerzum energiáit, és ez a felfokozott öntudat hat a nőkre. Nincs Henije meg Rozija, mert a világ összes nője az övé, hiszen a csillagok állása is ezt mutatja. A szex holdállásfüggő, a Bak a Skorpióval csak bizonyos pózban párzik. De a Nyilas eltéríti az Ikrek vágyát, ezért kötelező az önmegtartóztatás, mint ahogy a remizbe induló villamos sem szállít utasokat. A Nő attól nő, hogy szolgálja a Férfit, természetesen a szexben is. Az előjáték meditáció, a szexuális energiákat nem pazarolja el. A szex mozdulatlan, a csend és visszafogottság spirituális energiái adják az univerzum ősrobbanását. István tudja, mitől döglik a légy. Mármint a nőnemű.
Mihály
Mihálynak neveztem el. Eszembe jut Erzsi férje, Mihály az Utas és holdvilágban. Nem, az én Mihályomnak nincs felesége. Még nincs. Ő nem másik vonatra szállt, ő a 20-as buszon áll. Szabad és erős lélek. Nem lóg a füléből madzag, éber-finom tekintete nagyon is él, értő figyelemmel beszélgetünk. Hang nélkül, a Hősök terét szemlélve. Végre férfienergiákat érzek. Szabadon áramló férfienergiákat. Igen, Mihály szabad. A szabadság stabilitás, mosolygós egyben levés, meghatározó bizonyosság. A kopott farmert, gyűrött dzsekit talán a szekrény mélyéről kotorta elő kis garzonjában. A kis mosoly a szája sarkán mindent visz. Nagy erő sugárzik belőle és a feltétel nélküli elfogadás, a saját határainak ismerete, a komfortzóna rendszeres feszegetése által megszerzett bizonyosság. Tudja, hogy erős férfisugárzása van, de nem csábít. Csak tisztán, erősen sugárzik. Mihály szereti a nőket, a szó nemes értelmében. Minden információt begyűjt róluk, a lényüket issza a világ legtermészetesebb módján. Nincs jobb szó erre, nagyon is jelen van. Nem a harisnyatartók adják a szexuális örömét, hanem a nő lágy, természetes bőrének illata, az ujjbegyek által megszerzett érzések, a nő élvezetének látványa. Magát adja a szexben is, a lényét, és a nőt is a lényéért szereti. Mihály gyengéje a női haj. Tobzódik, ha egy selymes női hajat érez ujjai között. A nő nyakának hajlata, a pici pihék töve érzékien hatnak rá. A szakadó eső muzsikája arra ösztönzi, hogy kicsiholja a nőből a legszebb hangokat, egybefonódva a paplan alatt, meghitten. Sok kincset őriz lelkében, sok fájdalmat is, de ezek a tapasztalások megadják az élethez szükséges tartást.
Mihálynak vannak hibái. Nem pakol el maga után, lazán széthagyja a zokniját. A barnát különösen. A tusfürdő kupakját nyitva hagyja és vasalni sem szokta az ingeit, mert nem zavarja, hogy gyűrött. Szexisen borostás, mert nem borotválkozik, csak ritkán, és nem használ aftershave-et, na és BMW-je sincs. Viszont a hátizsákjában mindig van bicska és madzag. Bármikor kész arra, hogy gyalog átszelje a várost, netán a világot, vagy csak sprinteljen a busz után. Szinte látom, ahogy az ablak előtt állva kortyolja reggelente a hideg tejet, majd hatalmasat harap az üres kiflibe, belenéz a napba, mosolyog a világra, és készen áll a világ kihívásaival szembeszállni.
A cikk szerzője Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológus, pár- és szexuálterapeuta. A Babes – Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakán végzett, mint pszichológus. A Magyar Családterápiás Egyesület család- és párterápiás képzését követően a Semmelweis Orvostudományi Tudományegyetem posztgraduális képzésén tanult szexuálterápiát. Tagja a Magyar Családterápiás Egyesületnek és a Szexológiai Tudományos társaságnak, valamint a Magyar Szimbólumterápiás Egyesületnek.
És ha már az erősebbik nemnél tartunk, jöjjön egy rég letűnt fiúcsapat, aminek tagjai is pont olyan különbözőek, mint a buszmegálló pasijai:
