Feláldozta az exével való barátságát
Az előző párommal nyolc évig voltunk együtt, és nemcsak a szerelmem, hanem a legjobb barátom is volt. Nem váltunk szét csúnyán, és ha a szerelem elmúlt is, a barátság megmaradt. A szakítás után is rendszeresen összefutottunk, ám miután összejöttem a jelenlegi párommal, ő egyszerűen nem nézte ezt jó szemmel. Eleinte csak ritkítottam a találkozóinkat, de később engedtem a nyomásnak – hazudozni nem fogok ezért –, és mára már csak pár havonta írunk egymásra chaten. Biztos vagyok abban, hogy ha nem lenne a mostani párom, még ma is rendszeresen találkozgatnánk. (Csanád, 29)
Nem szólt semmit
Angliában éltünk, és elhatároztuk, hogy kihasználjuk az időt, amit kint szándékoztunk tölteni, tehát minél többet akartunk dolgozni. Nekem ez sikerült is, volt, hogy havi 300 órát melóztam, önként. Még a kedvenc angol csapatom meccsére sem mentem el, mert teljesíteni akartam a kitűzött közös célt. Éjjeleseket vállaltam, és mivel taxiztam, előfordult, hogy a lakásunk közelében volt dolgom. Egy ilyen alkalommal felugrottam este tízkor egy puszira, de nem találtam őt otthon. Miután lementem a kocsimhoz, felhívtam, hogy mi a helyzet, de nem árultam el, hogy most jövök otthonról. Azt állította, hogy otthon fekszik a tévé előtt. Az áldozatom? Az ajkamba haraptam, nem szóltam semmit, és szép csendben hülyét csináltam magamból. Pár hónap múlva időt kért tőlem, és soha többé nem jöttek már rendbe a dolgaink. (Nimród, 35)
Lemondott a hagymaevésről
A feleségemért lemondtam a hagymaevésről. Gyűlöli, még két nap és négy fogmosás után is megérzi a szagát. Én meg olyan Kabos-féle karakter vagyok/voltam. Hagymát hagymával ettem, amíg tehettem… (Bence, 36)
Vállalta, hogy nincs kutyapóz
Nem voltunk régóta együtt, amikor az újdonsült szerelmem előállt a farbával: nála a szexben nincs kutyapóz, mert az nevetséges, hiszen az állatok is ugyanígy csinálják, ő pedig szeretkezés közben nem akar az állatvilágra hasonlítani. Köpni-nyelni nem tudtam, miután ezt levezette nekem, mert a kutyapózt még sehol sem hallottam a perverzitások közé sorolni. Próbáltam ugyan meggyőzni az ellenkezőjéről, de ő hajthatatlan volt, így a kedvenc pozícióm ment is a kukába. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy valamivel később a kedvemért egyszer belement, de mivel láttam az arcán, hogy ezzel csak “szívességet tesz”, inkább hagytuk, nem erőltettem a dolgot. (Feri, 30)
Érzelmi fegyházbüntetésre ítéltetett
Egyszer csak azt vettem észre, hogy “életem szerelme” nem más, mint Hartman őrmester Kubrick Acéllövedék című filmjéből. Pontosabban az ő női manifesztációja. Márpedig ennél kétségbeejtőbb felismerés nem érhet egy írással foglalatoskodó bohém idiótát, aki számára a “pontosság”, a “következetesség” és az “önfegyelem” kifejezések az idegen szavak szótárában keresendők. Ám egy coelhós frázissal élve: a szerelemért mindent, még ha beledöglünk is. Míg korábbi, független életemben szombat este 11-kor általában újszülött zsiráfborjút imitáltam zsúfolt szórakozóhelyeken, most otthon ültem Hartman őrmesterrel, és török művészfilmeket néztünk. Hétköznap pedig egy-egy fékevesztett jazzkoncert is belefért. Nyolc hónap után végül úgy éreztem, leültem érzelmi fegyházbüntetésemet. (Bandi, 33)
Apró kompromisszumok sorozata
Úgy gondolom, hogy minden egyes párkapcsolat maga a nagybetűs kompromisszum. Ezen belül a legnagyobb változásokat tudattalanul hozzuk, már csak azzal, hogy a partner kedvében akarunk járni. Előbb megyünk haza a kocsmázásból, főzünk vacsorát, ad absurdum (optimális esetben) figyelünk arra, hogy mikor és hogyan szellentünk. Az együttélés a mindennapjainkat változtatja meg, ezen belül kicsit a habitusunkat, és természetesen a személyiségünkre is kihat. Az, hogy konkrétan direkt áldozatot hoztam-e? Láthatatlanul rengeteget, bevallottan egyet sem. (Tamás, 40)
Elment táncolni
A csajom a hosszú kapcsolatunk alkonyán kitalálta, hogy ő szereti a latin táncokat, és próbált engem is bevonni az új hobbijába. Hosszas ellenállás után, a kapcsolatunk megmentése érdekében bevállaltam, pedig ennél távolabb maximum a Mein Kampf áll tőlem. Aztán egyszer egy haverral összefutottunk a táncház környékén, aki kérdezte, hogy “hát ti meg hova mentek?” Én megpróbáltam volna valamit kamuzni, de a volt csajom azonnal rávágta, hogy “salsára!” A haver pedig akkora röhögőgörcsöt kapott, hogy majdnem ki kellett hívni hozzá a mentőket, és azóta is fenyeget, hogy egyszer a nyilvánosság előtt felfedi rólam ezt a titkot. Még úgy is, hogy ennek a párkapcsolatnak már jó régen vége, én azóta táncház közelébe nem mentem, bár tudom, hogy ha majd egyszer az Úr színe elé kerülök, lesz miért elszámolnom. (Krisztián, 41)
Abbahagyta a sportolást
A napi 8-10 órás munka után választhattam, hogy inkább a párommal töltöm az estéket, vagy elmegyek rendszeresen edzeni, ahonnan csak este tíz körül érek haza. Nekem elég egyértelmű volt a választás.” (Endre, 30)
Feladta a függetlenségét
Hogy mit adtam fel egy kapcsolatért? A függetlenségemet. Tudom, ez egyszerre lekicsinylő és nagyzoló kijelentés. Sokan félnek attól, hogy megszűnik a magánéletük, de ez csak azért van, mert a függetlenség hamis illúziójában élünk. Gondoljunk csak bele, hogy amikor éppen nem vagyunk kapcsolatban, hányszor csináljuk azt, amit a szülők, a barátok, vagy éppen a főnökünk erőltet ránk. Túlóra, közös kocsmázás, családi ebéd? Egyik sem a mi ötletünk. Ha van egy társunk, akkor közösen tervezünk, közösen oldjuk meg a problémákat, közösen éljük meg az élményeket. Igen, itt is alkalmazkodni kell, de ezt önként vállaltuk, és a másiktól is elvárjuk. Hogy mit adtam fel? A komolytalanságot, a drága hobbikat és azt, hogy csak úgy lógtam a levegőben. (Balázs, 39)
Még a hitgyülibe is elment
Az ember kanyargós utat jár be, míg megpihen egy harmonikus, fifti-fifti kapcsolatban. Korábban egy szerelmem miatt még a hitgyülibe is tettem egy nagyon rapid kirándulást, de volt, hogy parázson is futottam egy hippi lánnyal. Rá konkrétan két hónapot vártam, míg megjött thaiföldi önkereséséről, és segített elmélyülni akkortájt az ezotéria színes labirintusokkal teli világában. Tanultam színésznővel szöveget a meghallgatásaira, sőt az egyik barátnőm kórboncnok apukájával rendszeresen tatárbifsztek-ebédekre kellett járnom. Áldom a helyzetem, hogy jelenlegi párkapcsolatomban már a Barca meccseiről sem kell lemondanom, mert addig kedvesem előszeretettel kísérletezget a konyhában. (Sándor, 34)
Már nem a tévé előtt alszik el
A feleségem kedvéért leszoktam a tévén vagy rádión való elalvásról, ami hasznos volt, úgyhogy ma már nem látom áldozatnak. Egyébként sok másról nem tudok beszámolni, mert csodálatos ember vagyok, az áldozataimat se látom áldozatnak, hanem tiszta szívemből jönnek. 😀 (Misi, 36)
.
