Bors Mari, aki mert szeretni

– És milyen kérdések merülnek fel ma leginkább az emberekben?

– Erre nehéz válaszolnom. Hiszen minden csoport más, így minden játék és beszélgetés is nagyon szerteágazó tud lenni. De természetesen, ahogy az életünkben, itt a játékban is mindenféle kérdés előfordul, a lehető legegyszerűbbtől, mint például mit tegyek, hogy elmúljon a fogínyvérzésem, a lehető legbonyolultabbakig, hogy mi a dolgom azzal a múltbeli életemmel, ami folyton előjön az álmaimban, stb. E két véglet között legtöbbször a párkapcsolati, egészséggel és hivatással kapcsolatos kérdéseket teszik fel az emberek. Ezek közül is kiemelkedő a párkapcsolati kérdéskör.

Névjegy: • Kor: 56 év • Családi állapot: elvált, jelenleg független, két lánya van, • Végzettség: ELTE BTK magyar-angol szak,  mentálhigiénés szakember, irodalmi referens • Könyvei: Micsoda különbség!, Fiatal férfit szeretni, Taníts Uram vízen táncolni engem! • Hobbi: tánc, zene, ének, úszás, sétálás, barátkozás, beszélgetés, bulizás • Kedvenc film: Almodovar összes

– Neked volt szerencséd személyesen is átélni és átérezni mindazt, amiről írtál. A szakításotok óta eltelt két és fél év után hogy látod a nagy korkülönbséggel működő viszonyokat?

– Szerencsém? Inkább azt mondanám, az életem tálcán tett elém egy különleges fiatalembert, akivel rengeteg tanulnivalónk és igazi életfeladatunk lett egymással. Eközben döbbenten tapasztaltam, hogy mennyi ilyen kapcsolat van, de azt is, hogy egy bizonyos ponton minden párkapcsolat ugyanazokkal a kérdésekkel kerül szembe féltékenység, kitartás, egy hullámhosszon levés, szenvedély vagy szenvedés, összetartozás, közös vagy külön gyermekek, előző kapcsolatok bekúszása a képbe, stb., miközben persze különös és különleges színt ad az egésznek az, ha korban vagy kultúrában, vagy másban nagyon eltérnek egymástól a felek.

– Ez így is van. Mindig a nőtől függ, hogy akit választ, az az illető mindezen tulajdonságokkal rendelkezni tud-e. Az én párom, aki akkor mindössze 22 éves volt minden tekintetben kiérdemelte azt a címet, hogy ő nagybetűs férfi. Annyira kiegészítettük egymást, hogy fel sem merült a köztünk lévő korkülönbség. Sőt, inkább én hoztam szóba, de csak nagyon viccelődve, játékosan. A lányaim, a barátaim elfogadták a szerelmünket, látták rajtunk milyen boldogok vagyunk.

– Ez nem csak illúzió? Hiszen már nem vagytok együtt.

 – Szerintem a szerelem mindig illúzió, de aztán jönnek a mindennapok, és abban megmérettetik mindkét ember. Ennek semmi köze nincs a korkülönbséghez. Mi ebben a nagy korkülönbségben világosan láttuk, hogy egy tanuló kapcsolatról van szó. Az emberek mindenfélét tanulnak, autót vezetni éppen úgy, mint a számítógépet használni, avagy bármi egyebet, amit később rendesen szeretnének csinálni. A párkapcsolatra, a nővé vagy férfivá válásra ki tanítja meg az embert a szülői mintáin túl? A vak véletlenen múlik, hogy kivel házasodunk, kinek szülünk, vagy nemzünk gyermeket? Őrület! A nagy korkülönbséges kapcsolatokban benne van a tanulás és a tapasztalatszerezés lehetősége minden szinten. Ha nem húsz-harminc évről van szó, akkor együtt is lehet maradni, és együtt fejlődni, hiszen egy igazán jó kapcsolatnak szinte semmi köze ahhoz, hogy ki hány éves valójában.

– Inkább csak a jelenséggel. Ami kettőnk közt történt, és azért mert időközben kiderült, hogy egyáltalán nem szokatlan az ilyen korkülönbség, hogy nem vagyunk egyedül ebben, és hogy sokan szeretnének valami lehetőséget arra, hogy megosszák az érzéseiket és a gondolataikat egymással, mármint azok és azokkal, akik ilyen látszólag fordított korkülönbséges kapcsolatban élnek.

– Ő mit szólt a könyvhöz?

– Eredetileg együtt akartuk megírni, de aztán ő kihátrált a projektből és a kapcsolatunkból is… Később, írtam neki több e-mailt is arról, hogy készülőben van a nagy mű. Ő nem válaszolt, de a Könyvhéten találkoztunk. Majd’ elájultam, amikor megjelent. Kérdeztem tőle: – Adhatok egy könyvet? Adtam. Másnap mosolyogva jött vissza, és azt mondta, ügyesen megírtam és megfogtam a lényeget. Meg azt is mondta, hogy ez az én életem. Igaza van, a könyvet a saját szemszögemből írtam, s mivel azért ez nem csak dokumentum, hanem valamiféle irodalmi alkotás is, ezért sok más történet és szál is keveredik benne, mint a puszta elmesélése kettőnk kapcsolatának.

– Minden történet más. Mégis a gyerekvállalás kérdése majdnem mindegyik történetben szerepel.

– Ez természetes. Hiszen a kor adott. Ha egy középkorú nőnek már van gyermeke nem biztos, hogy vállalna még egyet, de az is gyakori, hogy a nő vágyik rá, viszont a férfi még fiatalnak érzi magát hozzá. Ugyanúgy, mint a „normálisnak” tekinthető viszonyoknál. A gond az, hogy gyakran bizonytalanná válik az egyik fél, a nők elkezdik rondának, túlkorosnak látni magukat. És ahelyett, hogy kivirulnának a szerelemtől, a sok idegeskedés, kételkedés, titkolózás miatt hisztisek, bizalmatlanok lesznek, nem bíznak magukban és a szerelmükben. Pedig gyönyörű élet várna rájuk. Fontos, hogy amit kapunk, azért meg kell küzdenünk, hinnünk kell benne, és élveznünk kell. De ezt minden párnak ajánlani tudom, korkülönbségtől függetlenül.