– 2009. október 20-án megszületett Panna kislányod, és idén március 28-án már színpadra álltál a Coca-Cola Testébresztő Aerobik Napon. Mikor kezdted újra az edzést, a mozgást?
– A szülés után két hónapig nem edzettem, de nem is éreztem szükségét. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem mozogtam, hiszen nagyokat sétáltunk Pannával. Ráadásul a várandósság utolsó napjáig tornáztam. Úgy érzem, ezeknek köszönhető, hogy a szülés utáni depresszió is elkerült.
Órákat tartani viszont három hónap után kezdtem, most három órát tartok egy héten. Furcsa érzés, mert amikor egy oktató színpadra áll, vagy edzést tart, akkor fel kell pörögnie, pezsgő atmoszférát kell teremtenie. Mostanában azonban teljesen más – nyugodt, békés – hangulatban vagyok, de az óráim vendégei tolerálják ezt. Ugyanakkor soha ennyire nem szabadultam fel a mozgásban, mint így az újrakezdés után.
– Ennyire aktív embernek, mint te, mennyire volt nehéz mellőzni a sportot pár hónapig?
– Sokan azt gondolják, minden sportoló hiperaktív, de nekem nem lételemem a mozgás, képes vagyok egész nap csöndben eljátszani Pannával, nem hiányzik a pörgés.
– A szülés előtt azt nyilatkoztad, hogy van benned bizonytalanság a közelgő anyaszerep miatt. Panna már féléves – megmaradt ez az érzés?
– Ez a várandósság alatt valóban erős volt, de most nem érzem magam bizonytalannak. Akkoriban nem tudtam, hogyan hat ki az egész a párkapcsolatunkra, milyen lesz anyukának lenni, meg tudom-e oldani a feladatokat. Alapjáraton is van bennem megfelelési kényszer, úgyhogy féltem attól, hogy a munkában helyt tudok-e állni. De ez elmúlt, kezdek letisztulni, és élvezem ezt az új szerepet.
– A férjed besegít a pelenkázásba?
– Krisztián mindenben segít: fürdeti, pelenkázza Pannát, és reggel ő lopja ki az ágyból. Teljesen odavan érte, azt hiszem, Panna már most az ujja köré csavarta.
– Most még pici a kislányod, de készülsz arra az időszakra, amikor nagyobb lesz, nevelni kell, esetleg terelgetni a sport felé?
– Nem, nem készülök még arra az időszakra. Sokan mondják, milyen aranyos lesz majd, amikor már beszél, de én élvezem, hogy ilyen pici – imádom puszilgatni, ölelgetni, imádom, hogy babaszaga van.
– Miután megszületett Panna, megjelentek hírek arról, hogy tíz nap alatt tizennégy kilót fogytál, és sokan úgy gondolták, ez egészséges módon nem lehetséges. Mi igaz ebből?
– Az igaz, hogy 14 kilóval több lettem, amikor terhes voltam, de ebből 10 kiló tulajdonképpen lement magával a szüléssel. A maradék 4 kilót pedig egy hónap fogytam le, és ez valószínűleg a sportolói előéletemnek köszönhető.
– Mire kell vigyázniuk a nőknek, ha szülés után szeretnének újra sportolni?
– Ilyenkor valóban pánikban vannak a nők, hogy visszanyerjék az alakjukat. Én nem a felületes izmokat, hanem a mélyizmokat mozgattam át először. De megfigyeltem például, hogy a szülés után rossz lett a tartásom, ezen is javítanom kellett.
– Azt lehetett olvasni, hogy a nehéz szülés ellenére nem kértél fájdalomcsillapítót. Miért?
– Valójában kértem, csak abban a stádiumban már nem kaptam. És ezt nem is bánom, ugyanis akkor még nehezebb lett volna a szülés. Másrészt – tudom, különösen hangzik – jó volt érezni a fájdalmat. Úgy gondolom, ez szorosan hozzátartozik a szülés misztériumához, nem mindig voltak fájdalomcsillapítók, és a nők az ősidőkben enélkül szültek. Spirituális élmény volt érezni a fájdalmat. Persze nagyon át tudom érezni azoknak a nőknek a helyzetét is, akiknek szükségük van a fájdalomcsillapításra.
– Gondolkoztok már kis testvérről?
– Nem, még nem, most az új helyzetnek igyekszem megfelelni nap mint nap.
