– Öntől származik az idézet, miszerint „egy zenész nagyszerűsége az alázatán múlik”. Mi volt a legnagyobb áldozat, amit a zenéjéért kellett meghoznia?
– Az életritmus, ami a hivatásommal jár, mind fizikailag, mind szellemileg rendkívül megterhelő, és ez nemcsak most van így, ugyanezt éreztem húsz évvel ezelőtt is. Rengeteg időt töltök utazással, és ilyenkor kénytelen vagyok otthagyni az otthonom és a szeretteim békéjét. Akárhányszor szállok fel a gépre és repülök át az óceán túloldalára, mindig szenvedek az elválástól. Persze tisztában vagyok azzal, milyen csodálatos munkám van, és egyáltalán nem bánom, hogy így alakult.
– Pavarotti fedezte fel önt még a kilencvenes évek elején. Milyen emlékeket őriz róla?
– Ő az a fajta géniusz, amilyenből alig néhány születik egy évszázadban. Nagyszerű tenor és kiváló barát. Pontosan emlékszem az utolsó találkozásunkra. A New York-i otthonában látogattam meg, és ő már nagyon beteg volt. Végig zenéről, előadásokról és hangokról beszélgettünk. Azt hiszem, a legjobb tanácsa technikai volt. Ő tanította meg nekem hogyan használjam könnyedén, erőlködés nélkül a hangomat, ugyanis ha rosszul használja az ember, a korral egyre nagyobb veszélynek tesszük ki.
– Rengeteg duettje volt már híres énekesekkel. Milyen stratégia alapján választja ki, hogy kivel énekeljen?
– Ez egy hosszú folyamat, és leginkább attól függ a dolog, hogy egy adott énekes hangja milyen érzelmeket képes kiváltani belőlem. Persze függ az illető hangszínétől is, hiszen két énekhang összepárosítása nagyjából olyan, mint amikor egy festő a vásznon két színt párosít össze. Imádok duetteket énekelni, a zenei kíváncsiságom ugyanis még mindig erős.
– Az olyan partnerektől, mint Jennifer Lopez, Nelly Furtado vagy Céline Dion tanult valamit?
– Pont három nagyon eltérő személyiségű művészt nevezett meg. Hálás vagyok Jennifer Lopeznek és Nelly Furtadonak azért, hogy a karizmatikus és érzékeny hangjukkal pompás dalok születtek a Passione lemezemen. Céline Dion pedig egy igazi barát, önzetlen, szerény és kedves. Vele mindig hatalmas öröm együtt énekelni, és minden találkozással tanulok tőle valamit.
– Ha nem lehetne énekes, milyen pályát választ?
– Örülök, hogy az vagyok, mert ehhez a hivatáshoz szenvedéllyel tudok hozzáállni. Kisfiúként azonban tisztában voltam vele, hogy kapcsolatok nélkül, vidékről érkezve szinte semmi esélyem sincs arra, hogy befussak ebben a szakmában. Logikusnak tűnt a szüleim tanácsa, hogy iratkozzak be a jogi egyetemre. Meggyőződésem volt, hogy a diploma után meg tudok élni jogászként. Azt a munkát is tudtam volna lelkesen végezni, hiszen a szakma szabályai elsősorban az emberi együttélés szabályait tartalmazzák, és ez engem mindig is érdekelt. Az élet azonban más utat tartogatott számomra.
– Hamarosan Budapesten koncertezik. Mire számíthatunk?
– Azoknak, akik szeretik igazán átélni a zenémet, ez igazi örömünnep lesz. Mindent megtettünk azért, hogy ez egy felemelő, izgalmas este legyen. A koncertjeim nagy része klasszikusokra épül, jellemzően olyan tételekre, amit az ember egy olasz tenortól várna. Az első rész tehát operai – Verdivel, Puccinivel többek között – , amiben számos nagy 19. századi románcot idézek meg. Ezt egy poposabb szakasz követi, amiben lesznek dalok a régi és új lemezeimről is, beleértve az utolsó, Passione című cd-met is.
– Van valamilyen kötelező rituáléja koncert előtt vagy után?
– Nincsenek különösebb trükkjeim. Ha megtettem a szükséges előkészületeket, nincs miért aggódnom. Mondjuk közvetlenül fellépés előtt szeretem a magányt, és ilyenkor jól esik valahol meghúzódni. Legszívesebben egyedül töltöm a koncert előtti teljes napot, mert így lehetőségem van feltöltődni, és lélekben felkészülni a fellépésre. Ilyenkor szívesen írogatok aforizmákat, hogy az agyam ne tompuljon el. Koncert után pedig ott a búcsúzkodás a régi és új barátoktól, és néha részt kell vennem egy formális vacsorán vagy koktélpartin is, ám ilyenkor legszívesebben azonnal visszavonulok a reflektorfényből, és ha van rá mód, megyek a családomhoz.
– Híres borimádóként mit gondol a magyar borokról?
– A híres Tokajit ilyenkor nem lehet nem említeni, hiszen már ősidők óta imádják Európa-szerte. Persze tudom, hogy a magyar borkultúra nemcsak a Tokajiból áll, számos remek bor található önöknél. Viszont amikor turnézom, szigorú diétán vagyok, aminek az is része, hogy nem ihatok alkoholt. Az utolsó koncertem után egy üveg hazai bort azért el szoktam fogyasztani, mert ez már emlékeztet az otthon ízére. Magyarországgal azonban kivételt fogok tenni, és egy jó gulyás mellé rendelek majd egy pohár finom magyar bort is.
– Ha otthon, egyedül zenét hallgat egy pohár jó bor társaságában, milyen zenét választ? Operát mondani nem ér!
– Olyan nemzetközi slágereket mondanék, melyek kiállták az idő és a generációk próbáját, és ahogy húsz-harminc éve, úgy ma is képesek hatni a hallgatóikra. Sok ilyen dalfeldolgozás hallható a Passione lemezemen is.
A szervezőtől kapott információnk szerint Andrea Bocelli budapesti koncertjére már minden jegy elkelt!
