Egy elszalasztott találkozás
Január 19. délután fél 6, Eccles Theater, Park City, Sundance filmfesztivál. Véget ér az A Most Wanted Man című, John Le Carré regényéből készült feszült kémfilm világpremierje, a több mint ezerfős terem közönsége felállva tapsol. Felkapcsolják a fényeket, amikor a fesztivál művészeti igazgatója színpadra szólítja az alkotókat. A legnagyobb taps természetesen a főszereplőt, Philip Seymour Hoffmant fogadja. Ezt már csak a hátam mögé pillantva látom, és maga Hoffman is csak egy apró pont számomra a terem másik végében. Nem várom meg, egy másik filmre rohanok. Ekkor még azt hiszem, a film európai premierjén majd úgyis lesz lehetőségem interjúzni vele, hiszen nem sokkal előtte erről beszélgettem a film forgalmazójának képviselőjével.
Február 2., két héttel később. Megtudom, hogy most már biztosan nem találkozhatok a földkerekség egyik legnagyobb színészével. Philip Seymour Hoffman 46 évesen hagyta itt ezt a világot. Örökké bánni fogom a pillanatot, amikor két hete felálltam a székemből, hogy elrohanjak.
A kisemberek mestere nem volt kisember
Az első hírek szerint injekciós tűvel a vénájában találtak rá New York-i otthonában. Egy korábbi interjújában bevallotta, hogy húszéves kora környékén bármilyen anyagot beszúrt magának, ami csak az útjába került. Huszonhárom éven át tiszta volt, de 2012-ben visszaesett. Esendő volt, ahogy esendők voltak a figurák is, akiket játszott. El tudta hitetni, hogy egy volt közülünk. Ő volt Hollywood kisembere, aki a karrierjében minden volt, csak kisember nem. Egy igazi nagy formátumú színész.
Nem volt szép, nem is tartotta magát annak, de a tehetsége megszépítette. A legtöbb figurája titokzatos volt, és valami sötét titkot rejtegetett. Úgy tűnik, ő maga is. Bizonytalansága, érzékenysége és empátiája minden egyes szerepén érződött, és pont ez az érzékenység, ez a sebezhetőség okozta a vesztét. Játszott a diáklányába beleszerető gimis tanárt (Az utolsó éjjel), gyerekmolesztálási ügybe keveredő papot (Kétely), a kémjátszmáktól meghasonlott kémzsenit (Charlie Wilson háborúja), magányos, bölcs zenekritikust (Majdnem híres) is, de a leghíresebb szerepe egyértelműen Truman Capote megformálásához kötődik, amiért 2006-ban Oscar-díjat kapott.
Az övé volt minden idők egyik legmeghatóbb köszönőbeszéde. Díját elsősorban édesanyjának köszönte meg, kihangsúlyozva, hogy az asszony a három testvérével együtt egyedül nevelte fel őt, és ő volt az, aki beíratta egy színtársulatba. Az édesanyja szenvedélye az ő szenvedélyévé vált, és ez repítette fel őt a szakma csúcsára, ahonnét mindig lenéz majd ránk.
Két félbehagyott forgatás
Philip Seymour Hoffman tegnap feliratkozott azoknak a színészeknek a listájára, akik forgatás közben hagyták itt ezt a világot, akárcsak Heath Ledger vagy Paul Walker. A színész éppen Az éhezők viadala záró duplaepizódját, A kiválasztottat forgatta, és az éjszaka folyamán már meg is érkezett Jennifer Lawrence, Francis Lawrence rendező és a többiek rövid és szomorú megemlékezése: „Philip Seymour Hoffman egyedülálló tehetség volt, a generációja egyik legjobbja. Szerencsések vagyunk, hogy munkájával megtisztelte Az éhezők viadala családot. Elvesztése fájdalmas tragédia, és a legmélyebb részvétünket küldjük a családjának”. Úgy hírlik, még hét napnyi forgatása lett volna hátra a második részből, A kiválasztott első felének összes jelenetével végzett. A premiert nem halasztják el, és állítólag nem kérnek fel helyettesítő színészt sem, így úgy fest, Hoffman ezzel a két filmmel búcsúzhat a nagyvászontól és a nézőktől.
Ennél nagyobb tragédia érte a Showtime új sorozatát, amit Happyish címmel terveztek bemutatni. A pilot már leforgott, amiben Hoffman egy olyan IT cég vezetőjét játszotta volna, ahol minden munkatársa feleannyi idős, mint ő. Aki látta az első részt, odáig volt érte, ám mivel a sorozat nagyrészt a főszereplője személyiségére és kvalitásaira épült, erősen kétséges, hogy lesz-e folytatás. Mert Philip Seymour Hoffmant szinte lehetetlen pótolni.
Még két teljes film
A Sundance filmfesztiválon volt szerencsém látni a két utolsó, teljesen befejezett filmjét, és ahogy korábban is mindig, ezekben is tökéletes volt. A God’s Pocket című fekete komédiában egy simlis fuvarost alakít, aki eljátssza a felesége öccsének temetéspénzét, és valahogy elő kell teremtenie az összeget ahhoz, hogy a neje ne hagyja őt faképnél. Igazi lúzer kisembert játszik, akinek egyszerre kezdi el nyomni a vállát az élet összes terhének súlya. Ahogy Philip Seymour Hoffmanra jellemző, ebben is zseniális.
Magyarországon azonban az A Most Wanted Man című kémfilmjével találkozhatunk legközelebb (március végén várható a premier), amiben a német titkosszolgálat dörzsölt ügynökét alakítja, akinek egy terroristagyanús orosz-csecsen bevándorlót kell megfigyelnie. A film végi összeomlás-jelenete egyike a karrierje legnagyobb pillanatainak. Egy legendás színész méltó búcsúja a mozitól és a nézőktől.
A család üzenete
Philip Seymour Hoffmannak természetesen nemcsak karrierje, hanem magánélete is volt. Élettársa, a jelmeztervező Mimi O’Donnell, tízéves kisfia, Cooper, valamint két kislánya, a hétéves Tallulah és az ötéves Willa is gyászolja őt, akikkel épp találkozója lett volna, de nem érkezett meg, és pont ezért ment fel az egyik barátja a lakására. A család az alábbi közleményt adta ki a nyilvánosságnak: „Mélyen le vagyunk sújtva szeretett Philipünk elvesztése miatt, és értékeljük azt a sok szeretetet, amit ezekben a nehéz időkben kapunk. Tragikus és hirtelen jött a veszteség, kérünk mindenkit, hogy tartsa tiszteletben a magánéletünket a gyász idején. Tartsák meg Philipet jó emlékezetükben és imáikban!” Tegyünk így, és persze nézzük újra meg újra a klasszikusait, valamint ne mulasszuk el az utolsó mozijait, hiszen ilyen formátumú színészt csak elképesztően ritkán ad nekünk Hollywood.
