Sztárok

Száz éve született Louis de Funès

Szentimentalizmusra hajlamos, befelé forduló ember volt, aki rózsái között érezte magát a legjobban, mégsem így ismeri a világ. Ő volt az a pici ember, aki százmilliókat nevettetett meg és nevettet ma is ezerarcúságának, gesztusainak és mimikájának köszönhetően. Bár több mint 130 filmben szerepelt, a színpad volt a nagy szerelme.

Csődbe ment első házasság

A franciák legnagyobb komikusát spanyol arisztokratacsaládba dobta le a gólya száz évvel ezelőtt, 1914. július 31-én. Apja Carlos Luis de Funès de Galarza ügyvéd, akiből később gyémántműves lett, anyja, a spanyolországi portugál családból származó Léonor Soto Reguera, háztartásbeli volt. Gyermekkora békésen és viszonylagos gondtalanságban telt, nem volt eminens tanuló, de rossz sem.

A Fufu becenévre hallgató Louis-nak különös érzéke volt a rajzhoz, a zenéhez és a komédiához, és bár több nyelven beszélt, a tanulás kevésbé érdekelte. A sportokban sem jeleskedett, de az iskolai színjátszókörben annál inkább. Itt mutatta meg elsőként a humorát, amivel később bárkit meg tudott nevettetni, a lányokat is. Ezzel ellensúlyozta alacsony termetét, és futottak is utána a nők. Egyik, egy bizonyos Germaine Louise Elodie Carroyer be is lopta magát Funès szívébe, és 1936. április 27-én összeházasodtak Saint-Étienne-ben. Egy év múlva, július 12-én megszületett közös gyermekük, Daniel Charles Louis.

A második világháború borzalmai elkerülték Funès-t, ugyanis súlyos hátfájdalmai miatt nem sorozták be, de ez idő alatt a házassága tönkrement: míg ő Párizsban dolgozott, a felesége odahaza, vidéken nevelte gyermeküket, és túl kevésszer találkoztak ahhoz, hogy együtt maradjanak. Ráadásul Funès szerelmes lett Jeanne Augustine Barthélémybe, az író, Guy de Maupassant unokahúgába. Ebből a házasságból két fia született: Patrick Charles 1944-ben, aki később radiológus, illetve 1949-ben Olivier Pierre, aki pilóta lett.

Jeanne de Maupassant, Luis de Funes és jobb oldalon fia Olivier de Funes
Jeanne de Maupassant, Luis de Funes, és jobb oldalon fia Olivier de Funes

És akkor megismertük Lütyőt

Míg a magánéletben megtalálta a boldogságot, addig szakmai életében nem volt túl sikeres. Egyre-másra bocsátották el állásaiból, leginkább azért, mert állandóan megnevettette a kollégáit, és nem haladt a munka. Végül Párizs vörös lámpás negyedében lett bárzongorista. Mindeközben imádta a mozit, vágyott a vászonra, azonban csak kisebb epizódszerepeket kapott filmekben. Végül abban a bárban figyeltek fel rá, ahol zongorázott, és több kisebb színházi munkára leszerződtették. Ez némi anyagi biztonságot is hozott neki és családjának. 

Az ötvenes években végre beindult a filmes karrierje. Az ötlábú birkában olyan nagy színészekkel dolgozott együtt, mint Fernandel vagy Arnoul. 1958-ban jött az áttörés, a Horgász a pácban. Itt Funès egy szimpatikus vadorzót játszik, akit mindenki szeret. Az igazi sikert a híres Csendőr-sorozat jelentette, melynek első darabját, a Saint Tropez-i csendőrt, 1964-ben forgatta le. Kis idő múlva újabb sikert könyvelhetett el magának a Fantomas Juve felügyelőjeként. Jobbnál jobb filmekben szerepelt, aztán kasszát robbantott az Ez a kis kiruccanás című mozival, mely minden idők legnagyobb francia kasszasikere lett 17 millió nézővel.

Apám a komikus

Első házasságából született fia, Daniel, aki maga is színész lett, így fogalmazott apjával kapcsolatban: “Sokszor kérdezem magamban, hogy mi a magyarázata apám hihetetlenül nagy és állandó sikerének. Részben feltétlenül az, hogy a nézőket mindig meg tudta nevettetni. Másrészt az ember, mint olyan, mindig a látósugarában maradt. A nap minden egyes szakában, bárhol járt is, noteszlapokra jegyezte fel azoknak az embereknek a viselkedését, mozdulatait és allűrjeit, akiket látott, őket utánozta.”

“Apánk mellett az élet kiszámíthatatlan volt, és elragadó”

Ő maga azonban nem érezte jól magát szupersztárként. “Sokáig vártam, hogy a piramis csúcsára fölülhessek, de most, hogy a tetején ülök, meg kell mondjam, nem túl jó itt, mert a piramis vége hegyes és szúr” – mondta pályája csúcsán. Pedig egy világ rajongott a filmjeiért és érte, a fiai is imádták. Patrick és Olivier így írtak a könyvükben apjukról: “Apánk mellett az élet kiszámíthatatlan volt, és elragadó. Nem mondható sem szokványosnak, sem szomorúnak. Azt a mítoszt, hogy a komikus színész hazajövet elveszti humorát, és magára ölti a nyomasztó mélabú maszkját, a mi otthonunkban soha nem tapasztaltuk. Louis de Funès az életben éppoly mulatságos volt, mint a filmvásznon, még ha nem is ugyanazokat az eszközöket használta. Apám egyébként mindenekelőtt a hivatásának élt, és egész pályafutása alatt folyamatosan csiszolta színészi játékát.”

Száz éve született Louis de Funès

“Az volt a legnagyobb vágya, hogy ebben a túlságosan is szomorú világban olyan filmeket készítsen, amelyeken együtt tudnak nevetni a gyerekek és szüleik”

A hetvenes években inkább színpadon szerepelt, mint kamerák előtt, de azért forgatott, például a híres Jákob rabbi kalandjait, amely nemzetközi sikert hozott neki. Még Hollywood is a lábai előtt hevert, de neki esze ágában sem volt otthagyni Franciaországot. Miért is tette volna? Magánélete szépen alakult, fiai sikereket értek el szakmájukban, ő maga pedig szabadidejében kertészkedett felesége Loire környéki kastélyának parkjában. Louis de Funès a valóságban ugyanis egyre inkább kifinomult lélekké és szentimentalizmusra hajlamos emberé vált. Szenvedélye a rózsakertje volt, egy szép piros-sárga rózsa 30 éve az ő nevét viseli…

Ekkortájt egy rádiós beszélgetéssorozat készült barátaival és vele. Kiderült róla, hogy már nem csak a munka utáni hajsza kötötte le minden idejét, hanem egyre több időt és figyelmet fordított a rászorulókra. A clermont-i plébános, Maurice atya így beszélt jó barátjáról a rádióban: “Gyakran beszélt nekem a szakmájáról és a munkatársairól. Azt mondta, színészként az volt a legnagyobb vágya, hogy ebben a túlságosan is szomorú világban olyan filmeket készítsen, amelyeken együtt tudnak nevetni a gyerekek és szüleik. Azt hiszem, ez az ő ars poeticája.”

Funès bármennyire is szerette a kertjét, szívesen szentelte idejét másik nagy szerelmének, a teátrumnak. 1975 márciusában a sok-sok színházi munka miatt szívinfarktust kapott, és már nem tudott színpadra állni, szervezete nem bírta az előadásokkal járó fizikai megerőltetést. Filmes pályafutása szintén veszélybe került, mivel a biztosítók nem voltak hajlandók vállalni egy újabb forgatás költségeit. Aztán mégis… Állandó orvosi felügyelet mellett még leforgatta a Szárnyát vagy a combját, majd a Csendőr-sorozat utolsó részét 1982-ben. 1983. január 27-én újabb szívrohamot kapott, és ezúttal nem élte túl.

Forrás
Jean-Jacques Jelot-Blanc: Louis de Funès, a színészlegenda
Olivier De Funès – Patrick De Funès:  Louis De Funès – Ne beszéljetek túl sokat rólam, gyerekek!
MTI
Wikipédia

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése