Buddy Valastro
Most 38 éves New Jersey születésű cukrász a Carlo’s Bakery tulajdonosa, amelyet apjától örökölt. Buddy Valastro még csak ötéves volt, amikor már segített az apjának fondant-készítésben, marcipángyúrásban és kenyérformázásban, így mire 11 lett, már bármit el tudott készíteni. Apja meg akarta neki tanítani, mi a kemény munka: csak jutalomból dekorálhatta a tortákat, különben mosogatott, padlót súrolt egész nap a pékségben. Sajnos, az édesapját korán elvesztette, csupán 17 éves volt. Alig húsz évvel később pedig őt nevezi a szakma Cake Bossnak, és a róla elnevezett sorozat (magyarul Tortakirály címen fut a TLC-n) nemcsak őt tette népszerűvé, de egész csapatát – amely nagyrészt a családtagjaiból áll.
“Az egész karrieremet egy visszatérő álom inspirálta, amely apám halála után kezdődött, aki az igazi Tortakirály volt. Tele voltam kétellyel és bánattal, csak azt tudtam, hogy apámnak meg kell szereznem a megérdemelt hírnevet” – mondta Buddy, akinek ezt végül sikerült is elérnie.
24 évesen nősült, és azóta négy gyereke született Lisától, aki a gyereknevelés mellett sokszor besegít a cukrászdában. Persze Buddy négy nővére is kiveszi a részét az üzletből, és mindannyian kincsként vigyáznak Mary Mamára, aki betegsége miatt állandó felügyeletet igényel.
“A boltban a testvéreimmel együtt dolgozunk, ott vannak a sógoraim, unokatestvérek, de sok barát is dolgozik nálunk. Mindenkit egyformán a családomnak tekintek. Néha egymás idegeire megyünk, veszekszünk, kiabálunk, de szeretjük egymást. Így működik egy olasz család. Az apám, a nagyapám, a dédapám is cukrász, pék volt, büszke vagyok, hogy tovább vihetem a hagyományt, amit a fiamnak szeretnék átadni.”
Bár a műsorban bármit képesek felépíteni, kisütni és összeállítani, Buddy azt állítja, hogy nincs művészi vénája, ma is csak azért tud könnyebben tortákat papírra felvázolni, mert a komputerprogramokkal könnyen összeilleszti az elemeket. “Apám álmomban már megtanította a cukrászdánk emblematikus süteményét, a homárfarkat, amelyet soha korábban nem tudtam megcsinálni. Azóta is érzem, hogy apám angyalként ül a vállamon és irányítja a dolgaimat.”
Mary Berry
Idén ünnepli a 80. születésnapját, de nálunk csak az elmúlt években lett ismert Mary Berry. A britek büszkesége 17, főzéssel és sütéssel kapcsolatos könyvet írt, és számtalan televíziós műsort készített már, mindegyik fergeteges siker volt. Persze közel sem akkora, mint a 2010 óta egyre népszerűbb The Great British Bake Off (nálunk Sütimester címen fut a Viasat3-on), amatőr cukrászokat versenyeztető műsor, amelyben Mary Berry az egyik ítész. Őt és zsűribeli társát, valamint a két műsorvezetőt is a legszórakoztatóbb és legigazságosabb zsűrinek és műsorvezető párosnak választották az elmúlt években, mert valóban a szakmaiságot veszik alapul, és közben ők maguk is bizonyítják a tudásukat a témában.
Mary Berry gyakran viccelődik a korával, sokszor elmondja, hogyan lehet modern kütyük nélkül is boldogulni. Igaz, ahogy mondta, rettenetesen hálás a robotgépekért, mivel 13 éves korában gyermekbénulása volt, és a bal keze eldeformálódott, az izmai pedig gyengébbek ezen az oldalon. “Annak idején azt mondták, nem leszek alkalmas semmire, de én bizonyítani akartam a háztartásórán. A tanárnőm volt az egyetlen, aki hitt bennem, és milyen igaza volt! Rajta kívül senki sem gondolta, hogy a francia La Cordon Bleu iskola jeles tanulója leszek.”
Mary Berry nem szokott dicsekedni, pedig lenne mivel, de ő maga csak arra emlékszik, hogy a gyerekkori betegsége miatt a kórházban töltött hónapok alatt megfogadta: bármi is történjen, mindennek a jó oldalát nézi, és kiélvez minden napot.
A brit birodalom érdemrendjét három évvel ezelőtt, születésnapján kapta meg, és ugyanabban az évben az életműdíjat is kiérdemelte a Bath Egyetemtől, ahol háztartástant tanított egykor.
Paul Hollywood
A Sütimester másik zsűritagjaként ismerte meg a magyar közönség, de a britek már régóta rajonganak érte. Egykor szobrásznak tanult, de felhagyott a tanulmányaival, hogy pék lehessen. Először az édesapja pékségében dolgozott, aztán számtalan helyen kipróbálta magát, míg végül már vezető cukrásznak hívták olyan neves hotelekbe, mint a Dorchester vagy a Cliveden. A BBC több műsorában is feltűnt, mígnem 2010, az első Sütimester óta népszerűsége felülmúlja Gordon Ramsayét és Jamie Olivierét, és a nők körében is nagy népszerűségnek örvend. Erre pedig kis híján ráment a házassága is, hiszen az American Baking Competition műsorbeli zsűritársával, Marcela Valladoliddal viszonya volt 2013-ban, és amikor ez napvilágra került, akkor Paul felesége beadta a válókeresetet. Azóta a pár kibékült, és állításuk szerint nemcsak a fiuk érdekében.
“Mélységesen megbántam a viszonyomat, és nem tudok elég hálás lenni, hogy a feleségem 15 év után adott még egy esélyt a kapcsolatunknak. Nagy volt a kísértés, és talán én az a típus vagyok, aki boldogabb lett volna, ha soha nem lesz ismert.”
Ennek ellenére egyetlen dolgot nem bánt meg: hogy az egyik előfutára volt a cukrászat és a sütés népszerűsítésének. “Porosodtak a polcokon a süteményes könyvek, miközben mindenhonnan a szakácsok dőltek és a főzés. Most ez megváltozott, és pár év sütésőrület után majd ez is beáll egy normális szintre, de már nem tud eltűnni a köztudatból, nem lesz lenézett konyhai művelet a főzés mellett.”
Paul szenvedélyessége az, amit a zsűritársa, Mary Berry a legjobban szeret benne. Az asszony fogadott fiaként bánik Hollywooddal, és bár a válása idején is ő volt a legnagyobb támasza, Berry sosem ad neki tanácsokat. “Mary egy igazi csoda, én csak egy vidéki pékfiú vagyok, és ott volt az a sok amatőr a sátorban. Nem is tudom, hogyan lett a műsor ennyire sikeres.”
Lorraine Pascale
Egykor Kate Moss-szal és Robbie Williamsszel dolgozott, de a modellévek után inkább a tévés karrierjét építette mint tévés szakács, és mostanra a könyveiből több mint egymillió fogyott, csak Nagy-Británniában. A BBC csatornán három sorozatot is vezetett, végül pedig a sütés mellett tette le a voksát és saját üzletében árulja finomságait. “Sokszor volt szerencsém, de azért messze nem indultam jól az életben. Nevelőszülőkhöz kerültem, mert a szüleim lemondtak rólam, aztán a nevelőszüleim elváltak, és újra gondozásba kerültem, majd vissza. Ismerem ugyan a szüleimet, tudok a féltestvéreimről és testvéreimről, de nem akarom már azt a kapcsolatot erőltetni.”
A modell karrierje ugyan sikeres volt, de a főzés és sütés tette igazán ismertté. “Sokszor Jamie Oliverhez vagy Nigellához Lawsonhoz hasonlítanak, de voltam az »új minden«, Leszámítva Gordon Ramsayt. Nyilvánvalóan még nem hallottak káromkodni, amikor nem sikerül valami a konyhában” – viccelődött egy Daily Mail adott interjúban Pascale.
Mottója, hogy a siker nem állandó, a hiba pedig nem végzetes, és mindig a kiutat keresi. Ezt a példát mutatja a lányának, Ellának is, akit a 15 évvel ezelőtti válása óta egyedül nevel. Mostanában újra stabil párkapcsolatban él. “A cukrászkodással együtt megtaláltam azt a harmóniát és biztonságot, amit világéletemben kerestem. Ehhez magamon is kellett dolgoznom, de korábban minden elutasítást vagy kudarcot tragédiaként éltem meg. Ma már inkább kalandnak. Ezt a fajta örömet akarom megadni mindenkinek a receptjeimen keresztül. Hajlamosak vagyunk túlkomplikálni az életet.”
Tom Herbert
Az Azok a csodálatos Pékfiúk főzős-sütős műsor (eredeti címén “The Fabulous Baker Brothers”, a TLC-n látható), mely két testvért hozott össze egy konyhában. Egyikük hentes és szakács, a másik pedig cukrász és pék. Ez utóbbi Tom Herbert, aki hat testvér közül a legidősebb, így nemigen alakult ki szoros kapcsolat a testvéreivel a kamaszévekben. “Én már egészen korán a nagyapám pékségében dolgoztam, át akartam venni tőle a boltot, de végül 24 évesen saját üzletet nyitottam. Ekkor a testvérem, Henry még csak 14 volt, de már akkor látszott, hogy a konyhában ugyanolyan szenvedélyes, mint én. Ő a nagymamánktól tanult főzni 12 éves korától. Ez a főzés-sütés szenvedély az, amiért Henry végül a legjobb barátom is lett.”
Tom legkorábbi emléke a sütésről, amikor apjának segített lekvárt tenni a tésztába, és ha jól csinálta, akkor az utolsó fánkot egyedül is megtölthette. “Pár dolog azóta sem hiányozhat a konyhaszekrényemből, például a liszt, egy zacskó zab, és Viatm, ami a német verziója a Marmite-nak.”
Amikor őt kérdezik arról, milyen tanácsokat adna a hobbipékeknek vagy -cukrászoknak, mindig ugyanazt hajtogatja: a legfontosabb a megfelelő dagasztás. “Akik otthon sütnek, nem dagasztják meg rendesen a tésztát, ezért az nem lesz eléggé elasztikus, nem lesznek rugalmasak a szálak, ezért nem tudja majd megtartani a sütés közben keletkező levegőt, végül összeesik. Ettől lesz olyan a kenyér, mint egy darab kő.”
Christine Garratt
Mindenkinek, aki szereti a csokoládét, el kell látogatnia egyszer a Choccywoccydoodah nevű boltba. Az üzletet Christine Garratt álmodta meg, egy italos éjszakán a barátnőjével. “20 évvel ezelőtt Brightonban nyitottuk az első üzletet, de teljesen véletlenül keveredtünk ebbe az egészbe. Miközben józanodtunk, rájöttünk, hogy tényleg vettünk egy boltot.”
Soha nem volt üzleti terv, a tulajdonosok azt állítják, hogy most sincs.Egyszerűen csak keményen dolgoznak mindennap, és az elhivatottságuk megkérdőjelezhetetlen. A csokoládés kreációik az utolsó csokicseppig ehetők, és a megrendelésért is sorba kell állniuk a vevőknek. A népszerűséghez a tévéműsor (magyarul Csodacsokicukrászda) is hozzájárult. “Kinőttük a boltunkat, a nézelődök és bámészkodók csak egy-egy fotóra vagy csokitallérra ugranak be. Közben pedig arról kérdeznek, miért nem sikerül nekik szép fényesre a csoki, vagy hogyan formázhatnának meg valamit csokoládéból.”
