A tévében számomra részben ismert, részben ismeretlen emberek jobbára rosszul komponált beállítású jelenetekben élik az életüket. Nem épp könnyű életet. Ki elválik, ki ismeretlen országot választ hazájául a jobb boldogulás reményében, van, aki démonjaival küzd. Van, aki házasságát félti gyermeke érkezése után, van, aki ismert kétgyermekes anyaként próbál második esélyt kapni szerelemből. És van, aki Puzsér Róbert.
Lakásokban, utcán, vendégségben, munkában, itt-ott zajlik a cselekmény. Illetve zajlik az ő életük. Mert az RTLII műsorán látható Szelfi voltaképpen nem tesz mást, mint betekintést enged emberek életébe. Nem, nem úgy, ahogy eddig megszokhattuk. Nem extrovertált alakokat zár bekamerázott dizájnlakásba. Csak azt mondja, éld az életedet, ez meg itt a Rec.-gomb.
Valóságos valóságshow
Mindig is meggyőződésem volt, hogy nincs unalmasabb egy valóságos valóságshownál, ahol az emberek csak úgy vannak: nem bennmaradásért, hanem betevőért küzdenek, és életcéljaik esetleg túlmutatnak egy lakáson vagy 12 hónapig egymillió forinton. És mekkorát tévedtem. A Szelfi közepesen érdekes emberek tipikusságukban is magukkal ragadó történeteivel szegez a képernyők elé. Nézői élményem teljesen más, mint amit az általam egyébként kedvelt ValóVilág előtt tespedve kapok. Nem röhögök, nem bosszankodom, nem sajnálok le senkit. Hiszen ezek a történetek a mi történeteink is lehetnének. Velem is megtörténhet ilyesmi, ha nem is pont ez vagy pont az, de hasonló. Ezért is érdekel, ki hogyan reagál a sorsa által elé állított kihívásokra.
Megilletődve, kissé szemérmesen figyelek egy kisgyerekes nőt, akitől épp most költözött el a férje. Nem, nem afféle két hétig tartó “valóságshow-s élete szerelme”, hanem az, akinek igent mondott fehér ruhában a család és a barátok előtt, és most, alig pár évvel később egyedül tér nyugovóra, és fogalma sincs róla, hogy kisfiának igazi vagy csak vasárnapi apukája lesz. Banális sztori, mondhatnánk, de annak, akivel történik, nem az. És ő ezt osztja meg velünk. Nem eljátssza, nem szimpátiát akar ébreszteni egy középkategóriás szponzorautó reményében, csak ideteszi elém, suta kamerakezeléssel forgatott házi videóját, és képernyőn új értelmet kap a valóságshow-kifejezés.
Belemondják az optikába
Megragad a korábban CD-borítók retusált fotóiról mosolygó Völgyesi Gabi története is, aki nem sablonos pletykalaptól, hanem az élettől kapja a kérdést: össze lehet-e egyeztetni az anyaságot és egy zenekar újraélesztését, miközben megfáradt kapcsolatát próbálja életben tartani. És átszakítja nézői aurámat a hiperkarmás Bérczesi Róbert, aki a környezete segítségével próbálja sokadszor legyőzni a drogot, és igen, a környezetébe mi is beletartozunk már. A párhuzamos történtek útkeresések, botladozások, küzdelmek krónikái, és tényleg igazinak tűnnek. Még a teátrális tombolásairól ismert Puzsér Róbert is belemondja a polcra pakolt optikába, hogy megmondóemberség ide vagy oda, de a lakásához nőnek még soha nem volt kulcsa. És akkor percekig csak ülök kussban, és nézek magam elé.
A Szelfi valósága empátiát ébreszt, gondolkodásra késztet. Ki gondolta volna, hogy a valóság ilyen érdekes is lehet?
