Egy legendás budapesti történet nyomában – ma 86 éves Bud Spencer

Mielőtt bárki azt mondaná Bud Spencerre, hogy olasz színész, szögezzük le, hogy nem az. Legalábbis ő nem olasznak vallja magát, hanem nápolyinak. Szerinte ugyanis a nápolyi nyelvjárás és életérzés teljesen különbözik az általános olasztól. Ezt a nyelvet tartja anyanyelvének, még az egyik Piedone-filmben is elhangzik, amikor megkérdezik tőle, hogy olasz-e, amire ő azt feleli: “Nem, nápolyi vagyok.”

Tizenhat évesen már egyetemre ment

Nos, a nápolyi születésű Carlo Pedersolinak, vagy ahogy ismerjük, Bud Spencernek szép és gondtalan gyermekkora volt. Legalábbis egy ideig, amíg a család tönkre nem ment. Édesapja kikötői vasgyára egy baleset során felrobbant, így hirtelen egy másik világba csöppent, tizenegy évesen Rómába költöztek. Iskolai és sportteljesítményeivel már kiskorában felhívta magára a figyelmet. Nem volt több ötévesnél, amikor első osztályba ment, majd mivel pillanatok alatt kijárta a következő évfolyamokat, tizenhat már évesen egyetemre ment, és vegyésznek tanult.

Ekkor azonban újabb változás állt be a család életében, Brazíliába költöztek. Amikor évek múltán visszatért Olaszországba, már nem a kémcsövek érdekelték, hanem a jogi kar és a sportolás.

Bud Spencer ma is sportolónak mondja magát

Utóbbi olyannyira, hogy mell- és gyorsúszásban is országos bajnok lett Bud Spencer. Sőt rekordot döntött: ő volt az első úszó hazájában, aki 100 méteres gyorsúszásban egy perc alatti eredményt ért el. Vízilabdázóként az Európa-bajnokság 4. helyezését érte el csapatával. Kiváló sportkarrierjét végül mi másért adta volna fel, mint Hollywoodért. Ennek ellenére magáról a mai napig úgy vélekedik, hogy ő nem igazi színész, hanem nagy nevettető, aki foglalkozását tekintve sportoló.

Budapesten, magyar borral kezdődött az új élete

A profi úszóból, vízilabdázóból lett színész utolsó meccsét Budapesten játszotta 1967-ben, amelynek különleges története van. Mivel akkor írta alá első amerikai filmszerződését, megkérte a magyar válogatottat, hogy vigyázzanak rá a mérkőzés alatt, különösen az arcára, mert összeverve, megdobálva, esetleg fog nélkül nem tud majd kamerák elé állni, és akkor lőttek a filmes karriernek.

A magyar játékosok egyetlen feltétellel teljesítették ezt a kérését, méghozzá azzal, ha a meccs utáni esti fogadáson elénekel nekik egy dalt. A magyar csapat nyert, Bud Spencer, illetve akkor még Pedersoli pedig az alkunak megfelelően énekelt, lezárva addigi életét, és belekezdve egy újba. Legalábbis így mesélték a magyar csapat tagjai, a színész azonban erre már nem emlékszik, csak arra, hogy Kárpáti György nagyon finom magyar bort adott neki.

Az utolsó meccs után Amerikába költözött, szakállat növesztett, és eredeti nevét Bud Spencerre cserélte. Az Ördög jobb és bal keze, a Különben dühbe jövünk, a Kincs, ami nincs, a Nincs kettő négy nélkül című filmjein, vagy a Piedone-epizódokon évtizedek óta mulatnak a tévénézők. A tekintélyt parancsoló test mögött egy kedves, állandóan mosolygós, mindennek gyermekként örülni tudó férfi bújik meg.

Bud Spencer a híresség, aki megbecsüli a rajongóit

Kisugárzásával, humorával és sugárzó emberszeretetével egy világot vett le a lábáról, és csempészett örömet a nézők mindennapjaiba. A rajongói szeretetet Bud Spencer mindig nagyon megbecsülte, évtizedeken át minden levélre válaszolt, amit kapott, bármennyire is hihetetlennek tűnik. Filmjei sikereinek a titka saját bevallása szerint abban rejlik, hogy bár végig verekszik, végül mégsem hal meg soha senki, sőt mindenki talpra áll, és bár bicegve, de saját lábán elvonul. Nincs olyan szintű erőszak, amely a mai filmekben már szinte általános, nincs szenvedés, csak egy kis pofonosztás, persze az is csak humorosan.

Életre szóló barátságot kapott, mert mindig ember tudott maradni

Spencer leginkább a Terence Hill-lel alkotott nagy páros egyik tagjaként vonult be a köztudatba. A két színész az Isten megbocsát, én nem című filmben szerepelt először együtt, legalábbis ők ezt hitték. Kiderült azonban, hogy még Olaszországból ismerik egymást, de akkor még csak fel sem figyeltek egymásra. Mivel Hill profi színész volt, Bud Spencer pedig sportoló, akit macsó karaktere miatt kértek fel, ezért Hill eleinte lenézte őt, azt hitte róla, hogy egy kövér amatőr, aki két mondatot nem tud elmondani. A forgatás alatt azonban Spencer bizonyított, és életre szóló munkakapcsolat és barátság alakult ki köztük. Bud Spencer szerint ennek egyetlen titka van, méghozzá az, hogy mindig kölcsönösen tisztelték egymást. A sikerhez persze az is hozzájárult, hogy soha nem rivalizáltak egymással, és minden konfliktust a humor nyelvén oldottak meg.

Nem a pénzért forgatott

Életfelfogását tükrözi, hogy nem a pénzért forgatott, vagy nem elsősorban amiatt. Bármekkora sztár lett belőle az évek során, az emberségét soha nem hagyta el. Előfordult ugyanis, hogy ő és Terence Hill is ingyen vállalt szerepet, hogy segíthessen egy nehéz helyzetben lévő rendezőnek. Így készült el 1974-ben a Mindent bele, fiúk!. A két színész a mai napig látogatja egymást, és egy-egy jó vacsora mellett anekdotáznak a hajdani, közös emlékekről. 1985-ben ugyanis elváltak az útjaik, ezután egyetlen alkalommal dolgoztak már csak együtt, majdnem tíz év elteltével, a Bunyó karácsonyig című filmben.

Két nő volt hatással rá egész életében

A filmezéssel felhagyva Bud Spencer először légitársaságot, majd textilüzemet, végül étteremláncot nyitott. Tehetsége mellett saját bevallása szerint állandó jókedvének, pozitív életfelfogásának köszönheti, hogy mindig mindenben sikeres volt, amibe csak belekezdett. Na és persze annak a két nőnek, akik a legnagyobb hatással voltak rá egész életében: az édesanyjának és a feleségének.

1960-ban nősült meg, 16 éves ismeretség után vette el barátnőjét, Maria Amatót, azt a nőt, akitől három gyermeke született, és akit a mai napig is szeret és tisztel. Már 56 éve házasok, és a színész úgy véli, hogy nem tudja, hol tartana nélküle, hiszen többek között neki köszönheti, hogy nyugodtan építhette karrierjét, és mindig azzal foglalkozhat, amit szeret csinálni.

Két gyengéje van: az étel és a naivitás

Spencer mottója szerint: “Eszem, tehát létezem.” A filmjeiben oly sokszor látott hagymás bab pedig a valóságban is a kedvence, persze az elmaradhatatlan spagetti mellett. Az étel szeretete mindig is meglátszott a színészen, 86 évesen is jóval száz kiló felett van a súlya, emiatt sokszor szenved egészségügyi panaszoktól. A mostanra idős színész úgy véli, az a lényeg, hogy az ember jól érezze magát a bőrében, szeretetben éljen, és minden apróságnak tudjon örülni. A színész nemrég megpróbálkozott a politikai karrierrel is, de a regionális tanácsnokok választásán alulmaradt vetélytársával szemben. Mint ahogyan semmit az életében, úgy ezt a lépését sem bánta meg, úgy véli, hogy amúgy is túl naiv a politikához. Leállni azonban nem tud, és nem is akar. Manapság életrajzi kötetein túl dalokat ír, énekel. Úgy gondolja, hogy amíg él, addig az élettel foglalkozik.