Elképesztő egyéniség volt Psota Irén, és az a generáció, amelyik nem ismerte, sokat veszített. Az élethez való hozzáállásáról sokat elárul ez az idézet is: “Most olyan vagyok, mint ez a fogas. Más kopáran születik, és egy életen keresztül díszíti, ékesíti, rakosgatja tele magát. Én úgy születtem, mint egy gyönyörű karácsonyfa. Díszekkel, gyertyákkal, csillagszórókkal.”
Szerette a titokzatosságot, és szerette, ha nem tudják róla, pontosan mi hogyan történt az életében. Akárcsak az egyik legemlékezetesebb szerepében, a Csárdáskirálynőben:
Az életet kiélvezte, mert azt mondta, hogy minden perc egy kincs. Psota Irén szerelmei jobbára a szakmabeliek közül kerültek ki. Seregi László koreográfussal még szinte gyerekként találkozott, és a férfi őrülten féltékeny volt a színésznőre. “Egyszer csak beállított egy lány. Nem volt szép, de megállt a levegő, amikor megjelent ott. Gyönyörű dióbarna szemei voltak, kevés hajacskája és gyönyörű magas homloka” – emlékezett vissza Seregi arra a pillanatra, amikor Psota Irén megjelent a Fogaskerékgyár színjátszóinál.
Hogy miről is beszélt Seregi, azt a galériára kattintva is megnézheted:
Makk Károly rendezővel viszont viharos volt a kapcsolatuk, Psota Irén gyereket is akart szülni a rendezőnek, aki még túl fiatalnak érezte magát a családalapításhoz. A tiltott terhességmegszakítások viszont nem múltak el nyom nélkül: a színésznőnek később nem lehetett gyereke.
“Amikor először megláttam, olyan hihetetlen elegancia áradt belőle, hogy az hihetetlen” – emlékezett vissza a rendező.
Psota Irén szeretett kitűnni a tömegből, szeretett másképpen öltözködni, mint mások. A házasságban sem volt éppen vaskalapos: első férjéhez azért ment hozzá, mert unatkozott, de nem szerette soha. Néhány hónap házasság után ismerte meg a belsőépítészt, Joe Molnárt, vagyis Molnár Jóskát. Az első találkozás után a színésznő napokig kereste, mire kiderítette, hol van az üzlete. Amikor bekopogott hozzá, pezsgő, friss szendvicsek és virág várták a férfi asztalán, mert ő ennyire biztosra vette, hogy Psota Irén meglátogatja őt.
A kapcsolatuk később is ilyen volt, a férfi bármit megadott Psota Irénnek, amire csak vágyott: cipőket, ruhákat, etette, és vásárolt neki sanzonokat, hogy a színésznő énekelhessen, mert azt nagyon szeretett.
A férfit azonban letartóztatták, és a körülmények homályosak, de Psota Irén ekkor újra egyedül maradt, ám a munkáján ez a magánéleti tragédia nem látszott. A haláláig 127 darabot mutattak be vele, és ha kellett, akkor megrázó tragika, vagy éppen frenetikus komika volt.
Ungvári Tamást kritikust egy bemutató után mutatták be neki, aki már régóta meg akarta ismerni Psota Irént. “Mi az első pillanattól nagyon egy húron voltunk” – mondja a kritikus, aki saját maga is elismeri, hogy a kapcsolatuk részleteire nem, de az érzésre emlékszik.
Öt év után Psota Irén elvált a börtönben ülő férjétől, és Ungvári Tamáshoz ment hozzá. “Minden könyvében elmondja, hogy én olyan pótférj voltam, mert neki egyetlen férje volt, Jóska.”
Ahogy a XXI. századból is kiderült: Psota Irén nem érezte soha szomorúnak az életét, mert benne lenni mindig jobb egy történetben, mint utólag visszanézni azt.
További cikkeink Psota Irénről:
- Meghalt Psota Irén, életének 86. évében
- Az életének utolsó éveiben nemcsak a kamerát kerülte, de Psota Irén a barátait sem igen engedte be
- Nyolcvanadik születésnapja után ritkán adott interjút, de Psota Irén tett kivételt is
