II. Erzsébet szinte még gyerek volt, amikor 1934-ben beleszeretett a nála öt évvel idősebb Fülöp hercegbe, akihez végül 1947-ben férjhez ment. Arról nincsenek hosszas feljegyzések, mennyi időbe telt, mire elfogadták annak idején, vagy hogy mit szóltak az emberek a herceg sajátos humorához.
Mindenesetre az biztos: a családja rajong érte, az unokái és a dédunokái is odáig vannak a vicceiért.
Pedig az aztán biztos, bármennyire is szeret tréfálkozni Fülöp herceg, azért meg kell szokni a a beszólásait. Mindenesetre teljesen érthető, ha az olykor meglehetősen vaskalapos kékvérűek közül kitűnik a ma 95 éves herceg, akinek a rangjánál fogva nehéz válaszolni, amikor saját humorát megvillogtatja. (Sok közülük ódivatúan bigott és rasszista, amit sokak számára nehéz fanyar humorként értelmezni.)
Igaz, például egy Afganisztánból hazatért veterán, aki mindkét lábát elvesztette, kifejezetten üdítőnek találta a herceg beszólását, aki azt javasolta neki: tegyen fel kerekeket a műlábára, mert akkor legalább gyorsabban tud haladni. “Ő a hősöm, és igazi komédiás. Tudja, hogy a legnehezebb pillanatokban a humor segít.”
1999-ben Cardiffban a Brit Süketek és Nagyothallók Egyesületének rendezvényén éppen egy karibi együttes zenélt, amikor azzal kezdte a mondandóját: “Ha gyakorta ilyen közel vagy ehhez a zenekarhoz, nem csoda, ha megsüketülsz” – és furcsa módon a megjegyzésen sokan nevettek. Hogy ez Fülöp herceg humorának vagy rangjának szólt, azt nehéz megmondani.
1965-ben Etiópiában egy művészeti kiállításon járt, ahol primitív alkotásokat mutattak be. “Valójában ezek éppen úgy néznek ki, mintha a lányom hozta volna haza őket valamelyik rajzórájáról.”
1976-ben a kanadai körútjuk során tett megjegyzése sokáig feledhetetlen volt. “Értem, amiket mondd, de nem az egészségünk miatt utaztunk ide. Rengeteg más dolog eszembe jutna, ha csak élvezni akarnám az életet.”
Nem csak a süketeket, a kanadaiakat is megsértette már, de tulajdonképpen a világ összes népcsoportját. A kínaiakat például akkor, amikor 1986-ban egy vadvédelmi alapítvány nevében meghívták, Fülöp a beszédében pedig ennyit mondott: “Ha valaminek négy lába van, de nem szék, két szárnya van, de nem repülő, úszik, de nem hajó vagy tengeralattjáró, akkor tuti, hogy a kínaiak azt megeszik.”
1967-ben legalább érthető volt a herceg válasza, miután megkérdezték, ellátogatna-e a Szovjetunióba. “Nagyon szeretnék elmenni Oroszországba, még ha azok a mocskok meg is ölték a fél családomat.”
1984-ben Kenyában egy szobrocskát adtak neki ajándékba, mielőtt megköszönte, odahajolt a vendéglátóhoz: “Ön nő, ugye?”
1998-ban, Pápua Új-Guineában megkérdezte az ott tanuló brit diáktól: “Ezek szerint neked sikerült megúsznod, hogy megegyenek, mi?”
1995-ben a skótoknak lopta be magát a szívébe, amikor egy skót autóvezetés-oktatótól annyit kérdezett: “Hogyan tartja távol a bennszülötteket az italtól, hogy át tudjanak menni a vizsgán?”
Tegyük hozzá, hogy Edinburgh hercegéről beszélünk, tehát a történet több szempontból is érdekes. Amikor a skót város egyetemének kancellárja címet kapta, akkor beszédében elhangzott: “Csakis a skót emberek képesek túlélni a skót oktatási rendszert.”
2002-ban, egy bangladesi ifjúsági házban: “Na, ki drogozik itt?… Ő éppen úgy néz ki, mintha be lenne drogozva.”
1999-ben Lord Taylor of Warwick fekete politikus kapta a kérdést: “És a világ melyik egzotikus helyéről került ide?”
1992-ben, amikor Ausztráliában felajánlották neki, hogy megölelhet egy koalát, a herceg hátrálni kezdett: “Ó, nem, nem nem! A végén elkapok valami kórságot!”
1965-ben Anguillán járt, ahol éppen a vadgerlék védelméről volt szó: “A macskák sokkal több madarat ölnek meg, mint az emberek. Miért nem az a szlogenjük, hogy »Ölj meg egy macskát, ments meg egy madarat?«”
Madonnának sem nagy rajongója. Amikor az énekesnő 2002-ben fellépett, hogy elénekelje az Halj meg máskor James Bond-film betétdalát, a herceg inkább füldugót kért.
Végezetül pedig a magyarokat sem kímélte. Amikor 1993-ban Budapesten járt, odalépett egy turistához: “Maga még nem lehet itt sok ideje, mert nincs még sörhasa.”
