Vannak filmek, amiket bármikor képesek vagyunk megnézni. A legtöbb Bud Spencer-film a mi családunkban ilyen volt. A sokadik ismétlésre sem untam meg a Bűnvadászok, a Nyomás utána, a Nincs kettő négy nélkül, bármelyik Piedone-film, vagy a Különben dühbe jövünk legendás jeleneteit. Bud Spencer volt a szerethető, nagy mackó, akiről tudtuk, hogy bár a filmben osztogatja a pofonokat, azért azokban soha nem halt meg senki, nem folyt a vér, és a jó mindig győzedelmeskedett.
“Gyűlölöm az erőszakot, a mi filmjeinkben nem volt vér… Mindig van, aki nálunk erősebb, így azt gondolom felesleges erőszakot alkalmazni az életünkben. Én nem színész vagyok, hanem személyiség vagyok… Ezért soha nem vágytam komoly, drámai szerepekre. Kitaláltam magamnak ezt a figurát, amelyik élvezi a közönség szeretetét, és addig folytatom, amíg tetszik nekik…” – mondta egy korábbi interjúban a hétfőn elhunyt Bud Spencer.
Bud Spencer 1995-ben járt Magyarországon, akkor Friderikusz Sándor meghívására érkezett hazánkba. Idén aztán intenzíven kezdett “kommunikálni” a magyar rajongóival a Facebookon. Februárban a Saul fia alkotóinak üzent az Oscar-gála után, majd egy magyar kislány rajongójának, májusban pedig egy szintén magyar kisfiú rajongóját éltette a Facebookon.
Bud Spencer három gyermek apja. Volt, hogy magával vitte a gyerekeit a forgatásra, ahová hajnalban érkeztek és estig maradtak, amíg apu osztotta a pofonokat. “A nap végére rájöttek és megtanulták, hogy én ugyanolyan dolgozó apa vagyok, mint bárki.”
A nápolyi születésű Carlo Pedersolinak, vagy ahogy ismerjük, Bud Spencernek szép és gondtalan gyermekkora volt. Legalábbis egy ideig, amíg a család tönkre nem ment. Édesapja kikötői vasgyára egy baleset során felrobbant, így hirtelen egy másik világba csöppent, tizenegy évesen Rómába költöztek. Nem volt több ötévesnél, amikor első osztályba ment, tizenhat évesen már egyetemre járt, és vegyésznek tanult. Mell- és gyorsúszásban is országos bajnok lett Vízilabdázóként az Európa-bajnokságon 4. helyezést ért el csapatával.
Utolsó meccsét Budapesten játszotta 1967-ben. Mivel akkor írta alá első amerikai filmszerződését, megkérte a magyar válogatottat, hogy a mérkőzés alatt ne üssék meg az arcát. A magyar játékosok egyetlen feltétellel teljesítették ezt a kérését, méghozzá azzal, hogy a meccs utáni esti fogadáson elénekel nekik egy dalt. A magyarok nyertek, Pedersoli pedig az alkunak megfelelően énekelt.
Spencer leginkább a Terence Hill-lel alkotott nagy páros egyik tagjaként vonult be a köztudatba. A két színész az Isten megbocsát, én nem című filmben szerepelt először együtt, legalábbis ők ezt hitték. Kiderült azonban, hogy még Olaszországból ismerik egymást, de akkor még csak fel sem figyeltek egymásra. Ők ketten életre szóló barátságot kötöttek. Bud Spencer szerint ennek egyetlen titka volt, méghozzá az, hogy mindig kölcsönösen tisztelték egymást.
“Az élet olyan, mint egy álom, ki szépet, ki rosszat álmodik. Most, hogy az életem végén, az álmom végéhez közeledek, furcsa lehet, hogy ilyen gondolattal jövök elő, hogy »eszem, tehát létezem«, de nekem ez a legfőbb mottóm” – mondta Bud Spencer Hajdú Péternek adott interjújában.
