Történelmi tény: ha valaki nagy hatású zenész szeretne lenni, akkor jár a legjobban, ha szeptember 23-án születik. Na jó, a hülyeségből ennyi is elég, valószínűleg semmi nincs a csillagok állásában ilyenkor, de az mindenesetre igaz, hogy a huszadik század három zenészóriásának is ma ünnepeljük a születésnapját: míg minden idők legjobb jazz-szaxofonosa, John Coltrane 90, a soul, a rhythm and blues és még egy tucat műfaj legendája, Ray Charles 86 éves lenne, a rock legnagyobbjai közé tartozó Bruce Springsteen pedig a 67-et tölti be ma. Azért ez így egyáltalán nem akármilyen trió, úgyhogy félre a dührohamokat kapó Justin Bieberrel, a Szigetre 1 millió dollárért konzervkoncertet hozó Rihannával, de még a tőlük igen távol álló, többmilliós ajánlatokat is simán visszautasító Adele-lel is – ahogy a klasszikus mondja, véreim, jönnek a klasszikusok! Négyféle hangulatra is kínálunk dalokat mindhárom ünnepelttől.
Ray Charles, John Coltrane és Bruce Springsteen (Fotó: Getty Images)
Szerelmes vagy?
Már szólhat is a My One and Only Love című sláger egyik legszebb interpretációja John Coltrane szaxofonjátékával és Johnny Hartman énekével 1963-ból. Ó, a melankólia!
Vagy inkább tudjuk le a dolgot két és fél percben, amolyan fílgúd-jelleggel? Melegen ajánljuk Ray Charles bemutatkozó dalát, a Hallelujah I Love Her Sót 1956-ból.
De persze nyomhatunk valami erősebbet is. Hangerő fel, play gomb, és már bömböl is Bruce Springsteen eredetileg Patti Smith által rögzített (és átszövegezett) 1978-as himnusza, a Because the Night.
Mondja azt valaki, hogy fel a fejjel?
A mélyen vallásos John Coltrane 1965-ös klasszikusát, a spiritualitással alaposan átitatott A Love Supreme-et kifejezetten azzal a meggyőződéssel írta, hogy zenéje olyan eszköz, amellyel pozitív gondolatokat ébreszthet a hallgatókban. Ez itt a nyitótétel, az Acknowledgement.
Aki lényegre törőbb megoldásra vágyik, annak ismét Ray Charlest, és Louis Jordan dalát, a Let the Good Time Rollt tudjuk javasolni. Ha ez a szegénysorból származó, látását még kiskorában elveszítő ember ilyen pozitív tudott lenni, talán nekünk sem ártana összeszedni magunkat, nem?
Ha gyülekeznek a felhők az ember feje felett, az egyik legjobb recept nélkül kapható gyógyszer a Bruce Springsteen legpozitívabb számai közé tartozó Waitin’ On a Sunny Day 2002-ből. Kevesen tudják ilyen meggyőzően mondani, hogy minden rendben lesz.
Pokolba a jókedvvel?
John Coltrane az Alabamát annak a négy lánynak az emlékére írta, akik életüket vesztették, amikor a Ku-Klux Klán bombákat robbantott 1963-ban egy alabamai templomban. Ez nemcsak a szaxofonista egyik legmegrendítőbb szerzeménye, hanem a jazztörténet egyik legszomorúbb dala is.
Élettel teli dalait hallgatva el sem lehet képzelni Ray Charlesról, hogy volt néha szomorú is. Aztán megszólal a The Sun Died, és rájövünk, hogy ez az ember a fájdalomról is legalább annyit tudott, mint a boldogságról.
Bruce Springsteen első, később tönkrement házassága még el sem kezdődött 1980-ban, amikor ez a dal megjelent, de a zenész már akkor is hallhatóan tudott mindent arról, milyen érzés, ha férj és feleség visszafordíthatatlanul eltávolodik egymástól.
Már a kávé sem segít?
Hát akkor élénküljünk! John Coltrane 1963-as Impressionsének hatását talán egy jófajta teához lehetne hasonlítani: nem öklel, de nagyon is felvillanyoz.
Ahmet Ertegün szerzeménye, a Mess Around üzenete meglehetősen egyszerű: “tessék rázni”, Ray Charles pedig igen hitelesen közvetíti. A dal nyugodtan hasznosítható a táncparkettől távol is.
Ha már tánc, a végére nem maradhatunk adósak Bruce Springsteen egyik legnagyobb slágerével, a Dancing in the Darkkal sem, amelynek klipjében a nemrég egy 91 éves nagyival helyettesített Courteney Cox is feltűnik. Hatásfokáról csak annyit, hogy edzéshez, futáshoz is nyugodtan ajánlható.
