Eredeti nyelven, angolul kereken húsz éve került boltokba a Harry Potter-sorozat első kötete. Mint azt némi gondolkodás után bizonyára sokan fel tudják idézni, meglehetősen más világban éltünk akkoriban – nem voltak például e-könyv-olvasók, viszont élt még Diana hercegnő, David és a majdani Victoria Beckham épp csak elkezdtek randizni, Brad Pitt pedig éppen csak szakított Gwyneth Paltrow-val –, de ez persze természetes is. Ami igazán érdekes, az az, hogy mekkora szerepe lett az aznap útjára induló könyvsorozatnak abban, milyen világban élünk ma. Az évforduló alkalmából azt vesszük számba, miben írta át biztosan a történelmet és mindennapjainkat J. K. Rowling bestsellere.
Népszerűvé tette az olvasást a fiatalok körében
Ma is sokat lehet arról hallani, hogy a könyveknek leáldozott, de egészen biztos, hogy még ennél is sokkal többet hallanánk róla, ha nem lett volna a Harry Potter-sorozat. J. K. Rowling története legalább két generációt győzött meg arról, hogy olvasni nem nyűg, hanem izgalmas, sőt kalandos élmény – nem véletlen, hogy első helyen kerülnek szóba a könyvei akkor is, ha arról van szó, hogy a magyar kötelező olvasmányok csak elriasztják a gyerekeket az irodalomtól, és le kellene cserélni őket barátságosabb művekre.
Újradefiniálta a tiniirodalmat
Mivel a fiatalok körében újra népszerű lett az olvasás, nyilván minden kiadó (és élelmes író) rávetette magát a piaci szegmensre, aminek meg is lett az eredménye egy szakajtónyi tinifantasytől a vámpírsztorik dömpingjéig, vagy ha a trendek helyett címekben gondolkodunk, az Alkonyat-sorozattól Az éhezők viadala–trilógiáig.
A vastag könyv lett a norma
Az sms, az internet és más civilizációs vívmányok térnyerésével párhuzamosan mindenki egyre biztosabban állította, hogy a modern kor rohanó emberének irodalmi műfaja a rövid, gyorsan fogyasztható novella lesz. Valljuk be, minden ebbe az irányba is mutat a mai napig: már az e-mailt is rövidre kell írni, ha azt akarjuk, hogy biztosan elolvassa és felfogja a címzett, és az újságcikkeknél is egyre csökken az olvasók terjedelmi toleranciája – a tldr fogalom lett. Erre mi történik az irodalomban? Minél vastagabb a könyv, annál népszerűbb. És bár voltak a hosszú sikerkönyveknek előfutárai a 125 éve született J. R. R. Tolkientól a bestsellerírók csapatába meglehetősen rendhagyó módon igazoló Ken Follettig, jócskán benne van a keze a dologban J. K. Rowlingnak is a Harry Potterrel.
Eljött az írónők forradalma
Joanne Rowlingnak azért lett J. K. Rowling az írói neve, mert amikor a Bloomsbury (nyolc elutasítás után) ráállt az első Harry Potter-könyv publikálására, megkérték, hogy válasszon “nemileg semleges” nevet – a kiadó attól tartott, hogy a fiúközönséget nem érdekelné egy női szerző műve. Ehhez képest Rowling sikerét követően egymás sarkára tapostak az újonnan feltűnt írónők Stephenie Meyertől Suzanne Collinson és E. L. Jamesen át Gillian Flynnig és Paula Hawkinsig, a bestsellerpiacon pedig ma már kifejezetten jól cseng, ha a szerző neve helyén egy női név áll.
A filmfeldolgozás is utánzatok tömkelegét vonta maga után
Amikor a Harry Potter-sorozat filmen is sikeres lett, hirtelen mindenki gyerekeknek és tiniknek szóló regényeket akart megfilmesíteni. Moziba ment az Alkonyat, Az éhezők viadala, adaptálták a Narnia krónikáit, és elkészült Az arany iránytű, illetve az Eragon is. A népszerűség persze már nem érte utol mindet, de ez egy másik kérdés.
Megszülettek a modern mozifranchise-ok is
A Star Wars természetesen lényegesen öregebb játékos a műfajban, és rég túl voltunk a klasszikus Alieneken, a Vissza a jövőbe-trilógián, meg jó pár Terminátor– és Jurassic Park-filmen is, mire mozikba került a Harry Potter és a bölcsek köve, de így is tagadhatatlan, hogy Rowling könyveinek adaptációi a szélesvászon játékszabályait is átírták: a jelszó az lett, hogy egy film nem film, a szereplőgárdát egyben kell tartani, és a folytatásoknak viszonylag gyors egymásutánban kell követniük egymást. Sokan mondják – köztük Daniel Radcliffe is –, hogy a Harry Potter-sorozat nélkül nem készülnének még ma is folytatások például A Karib-tenger kalózaihoz, sőt a Mátrix sem bővült volna trilógiává, és a címeket még hosszan sorolhatnánk.
A regénysorozatok utolsó részéből azóta két filmnek kell készülnie
Amikor bejelentették, hogy a Harry Potter és a halál ereklyéiből két film készül, mindenki meglepődött, hiszen ilyen korábban nem történt. Utána viszont annál többször: ketté kellett szedni például az Alkonyat – Hajnalhasadást és Az éhezők viadala – A kiválasztottat is, mintha másképp már el sem lehetett volna képzelni a dolgot.
Egészen új típusú gyereksztárok születtek
A kiskorukban befutó színészek a kezdetek óta jelen vannak a mozi történetében, de olyat nem nagyon láthatott a Harry Potter előtt a nagyérdemű (legfeljebb talán tévésorozatokban), hogy egy csapatnyi gyerek tulajdonképpen a kamerák előtt nő fel. Ha valakinek, hát a manapság politikai szökevénynek készülő Daniel Radcliffe-nek, a könyvmoly dívává érett Emma Watsonnak, a sertésinfluenzát is túlélő Rupert Grintnek és a többieknek biztosan nyilvános gyerekkoruk volt – és érdekes módon ennek ellenére sokkal kevesebben kallódtak el közülük a sokéves átlagnál, viszont többen is megvetették a lábukat az elismert felnőtt színészek között.
A kerek lencséjű szemüveg már több generációnak Harry Potter nevével fonódik egybe
Pedig, ugye, jó ideig John Lennon-szemüvegként élt a köztudatban. Mi több, ma már sokan azok közül is a varázslótanonccal azonosítják, akik korábban a régi nevén emlegették.