James L. Brooks (Becéző szavak) eredetileg nem azért vette meg Mark Andrus forgatókönyvét – ami akkor még Old Friends (Öreg barátok) címre hallgatott –, hogy filmet rendezzen belőle. Egyszerűen csak hallott a történetről, amit mindenki dicsért Hollywoodban, de senki sem akart megfilmesíteni, mert kockázatosnak tartotta az utálatos főszereplő miatt. Végül megvette a szkriptet, de mielőtt rendezőt keresett volna hozzá, úgy döntött, itt-ott még finomít picit a történeten és a karaktereken, ugyanis a főszereplő Melvin Udallt leszámítva mindenkit túlzottan jó embernek tartott a sztoriban, ami nem tetszett neki annyira.
Jim Carrey Jack Nicholson helyett?
A finomítgatásba és a hangsúlyok eltologatásába végül annyira belejött, hogy egy teljes éven át dolgozott Andrus forgatókönyvén, ami a végére annyira hozzánőtt, hogy el se tudta képzelni, hogy másnak adja a rendezést. Ráadásul fejben megvolt a tökéletes főszereplő is Jack Nicholson képében – korábban egy pillanatig Jim Carreynek szánta a szerepet, de rájött, hogy Carrey főszereplésével nagyon megváltozna a sztori –, akit nemcsak a korábbi közös munkájuk miatt ismert, hanem kifejezetten baráti viszonyban álltak egymással, így a sztár rögtön nyitott az ajánlatra.
A film, amiről senki sem tudta, miről szól
A nagy vásznon régóta nem látható Jack Nicholson beismerte, hogy amikor először olvasta a forgatókönyvet, maga is megijedt kicsit Melvin figurájától. Tudta, hogy óriási kihívás lesz úgy játszani ezt a született bunkót, hogy a nézők ne gyűlöljék meg teljesen, és amikor kell, azért be tudják őt fogadni a szívükbe.
Nicholson annyira nehezen állt rá a figurára, hogy a forgatás első hetében konkrétan azzal kereste meg a rendezőt, hogy ha akarja, nyugodtan rúgja ki őt, ő nem fog megsértődni,
mert egyszerűen képtelen ráérezni a karakterre. Aztán letelt az első hét, és már minden flottul ment, bár James L. Brooksnak még mindig görcsben állt a gyomra, de akkor már nem Nicholson miatt. Amikor a sztár aláírt, a Sony pikk-pakk összedobta a film ötvenmillió dolláros költségvetését, és olyan hirtelen állt össze a projekt, hogy a rendező még magának sem merte bevallani, de valójában még nem állt rá készen. Ma már a Lesz ez még így se című filmre egyértelműen romantikus vígjátékként gondolunk, de amikor a film készült, még egyáltalán nem volt biztos, hogy Melvin és a Helen Hunt által játszott pincérnő, Carol kapcsolata kerül a középpontba, egyszerűen a vágás során alakult így. Brooks gyakorlatilag úgy állt neki a filmforgatásnak, hogy nem tudta, pontosan mit akar kihozni belőle. Ilyen helyzetekből ritkán születik jó mozi, ám a Lesz ez még így se jó csillagzat alatt született, és a szerencsés kivételek közé tartozik.
A Lesz ez még így se szereposztása nehéz volt
A többi szereplő megtalálása már korántsem ment annyira flottul. Simon szerepére például a legesélyesebb Woody Harrelson volt, csakhogy a színész annyira ideges volt attól, hogy kedvencével, Jack Nicholsonnal játszhat együtt, hogy teljesen elrontotta a meghallgatást, így nem ő kapta a szerepet, hanem a teljesen más adottságokkal rendelkező, és akkoriban még teljesen ismeretlen Greg Kinnear. A színész később úgy nyilatkozott, hogy Jack Nicholsonnal együtt játszani igazi adrenalinbomba, ugyanis a sztár előszeretettel változtat a szövegén, és dob be valami váratlant, így mellette mindig készen kell állni bármire.
Carol szerepére eredetileg ismertebb nevet akartak szerződtetni, de sem Uma Thurmannel, sem pedig Holly Hunterrel nem tudtak megállapodni, Courtney Love pedig azért utasította vissza, mert túl fiatalnak tartotta magát a szerepre, és amúgy is a bandája új lemezét akarta felvenni.
Helen Huntot végül annak ellenére választotta ki James L. Brooks, hogy pont tíz évvel volt fiatalabb a forgatókönyvben leírt, 44 éves Carolnál. A választást Nicholsonnak is le kellett okéznia, aki áthívta magához a színésznőt vacsorázni,
és rögtön megtetszett neki benne, hogy Hunt közvetlen volt, nem kezelte őt legendaként, ahogy sokan szokták, és egyáltalán nem illetődött meg a társaságában. Megegyeztek, hogy Nicholsont kicsit fiatalítják, Huntot pedig öregítik a szerephez, hogy jobb legyen az összhang, amihez később tartották is magukat.
Kutyák és kényszeresség
A Lesz ez még így se egyik fontos alkotóeleme volt Verdell, a kis brüsszeli griffon kutyus, de ezzel akadtak azért gondok. A kutya gazdáját játszó Kinnear ugyanis nem találta meg a hangot a Verdellt játszó hat kutyus egyikével sem, viszont Jack Nicholson annál inkább. Persze Nicholson tett is a jó viszonyért: a Verdellt a legtöbb esetben játszó kis Jill kutyus például a forgatás idején vele lakott, és minden este hazavitte magával. A kutya már csak azért is jól jött a történetben, mert általa lehetett először megmutatni Melvin szerethetőbb oldalát. Az már Jack Nicholson ötlete volt, hogy a karaktere az obszesszív-kompulzív betegségben, vagyis kényszerességben szenvedjen, hogy ez által is könnyebben lehessen azonosulni vele és a rigolyáival.
Helen Hunt számára a forgatás során nem derült ki, hogy egy romantikus filmben szerepel, és számára Carol figurája arról szólt, hogy ő egy olyan nő, aki szeretne maga mellé egy olyan pasit találni, aki képes legalább annyira férfiként viselkedni, mint ő. A színésznő nagyon komolyan vette a munkát Jack Nicholson mellett. Amikor a gyereke orvosi kezelése után a köszönőlevelet felolvassa Melvinnek, a színésznő egy alkalommal a teljes tizennyolc oldalas (!) levelet egyben olvasta fel a kamerák és Nicholson előtt.
A stáb ugyan kissé tanácstalanul, de leforgatta a filmet a New York-i helyszíneken, és James L. Brooks számos változatot vágott össze belőle.
Az egyik tesztvetítésnél a közönség például végigröhögte a filmet, de mivel a rendező nem akart színtiszta vígjátékot, ezért kivett pár poént, és berakott pár érzelmesebb pillanatot, hogy komolyabbá tegye,
pedig a stúdió kifejezetten örült volna egy színtiszta vígjátéknak. Bár ez esetben valószínűleg búcsút inthettek volna annak a két Oscar-díjnak (Nicholson és Hunt játékáért), amit a film végül megkapott, méghozzá a Titanic évében, amikor a süllyedő hajó mellett nem volt egyszerű labdába rúgni.
A Lesz ez még így se legjobb pillanatai
A bemutatás
Melvin nem a finom udvariaskodás híve…
A nők nagy ismerője
Amikor a recepciós megkérdezi Melvint, hogy honnan ismeri ennyire a nőket, ő csak annyit felel, hogy olyanok, mint a férfiak, csak ész és józanság nélkül. A sértés kemény, de nem a filmesek találták ki. A híres író, John Updike válaszolta ezt ugyanerre a kérdésre.
A szerelmi vallomás
“Miattad akarok jobb ember lenni”. Még mindig összeszorul a szívünk, ha halljuk.
A csók
Eredetileg nem szerepelt a forgatókönyvben. A rendező a forgatáson találta ki, és bekiabálta Nicholsonnak, hogy “Csókold már meg!”
