Talán kevesen tudtuk Bárdos Andrásról, de bizony gyakran kínos helyzetbe kerül, ami miatt sokan bunkónak bélyegzik.
“Arcvak vagyok – szögezte le. – Gyerekkorom óta gyűjtöm a szörnyűbbnél szörnyűbb, kínosabbnál kínosabb élményeket, megalázásokat. Az első kellemetlen élmény, amire már emlékszem, nyolcéves koromban történt. Rám köszönt a szomszédban lakó osztálytársam anyukája a trolin, és nem ismertem meg. Egyszerűen nem tudtam hová tenni, amitől rettenetesen zavarba jöttem.”
“Egyszer olvastam a Facebookon, hogy Görbe Nóra borzasztóan megharagudott rám, mert nem köszöntem neki, pedig ismerjük egymást harminc éve. Nem tudom, hogy ki ő? Persze, hogy tudom, de egyszerűen nem tűnt fel, hogy ő az. Nem ismertem fel. Nem, nem kértem bocsánatot, mert olyan durván bántott, hogy azt akkor sem érdemeltem volna meg, ha bunkó vagyok, és azért nem köszönök” – mondta a Borsnak Bárdos András.
Az arcvakságnak is vannak fokozatai, vannak, akik csak ismerősöket nem ismernek fel, mások családtagokat sem, és a legsúlyosabb fokozatban az illető a saját arcukat sem. A tévés helyzete nem ennyire durva.
“Természetesen az anyukámat, a testvéremet, a családtagjaimat megismerem, de akiket nem láttam évek óta, azokat már nem biztos. Például, ha valakivel együtt dolgoztam tíz évig, de régen nem láttam, akkor nem valószínű, hogy felismerem. Ezért kerülöm az olyan helyeket, ahol sok ismerőssel lehet találkozni, például a színházi bemutatókat. Ha mégis elmegyünk, akkor a feleségem, Krisztina félig mögöttem áll, és feltűnés nélkül súgja a fülembe, hogy ki ő, tegezem vagy magázom. Nincs mit tenni, ezzel együtt kell élnem. Miközben gyakorlom a bocsánatkérést!” – mesélte Bárdos András.
