A nyár sablonkérdései közé tartozik, hogy hova mentek idén, amire nagyjából ilyen válaszokat szoktak adni, hogy:
- Ááá, idén mi nem megyünk sehova!
- Csak ide, a telekre, Balatonra, nagyszülőkhöz, tóhoz stb.
- Leugrunk a horvátokhoz, olaszokhoz, görögökhöz, spanyolokhoz.
- Egy mesés szigetre, Amerikába stb.
Bármelyiket is válaszoltam a fentiek közül, legfeljebb egy “de jó nektek” vagy egy “érezzétek jól magatokat” választ kaptam, és a beszélgetés ezzel véget is ért. Idén először éreztem igazi érdeklődést és kíváncsiságot, amikor elmondtam, hogy Németországba megyünk nyaralni, és ebből nagyjából egy hetet a német tengerparton töltünk. Persze, a kérdés egyből az volt, hogy:
DE MÉGIS MIÉRT A NÉMETEKHEZ UTAZTOK?
Többen úgy gondolták, hogy a tömeget szerettük volna elkerülni, mert oda aztán tuti a kutya se megy majd rajtunk kívül. (Erősebb megfogalmazásokban azért szerepelt, a rajtatok kívül más hülyének nem jut eszébe ilyen ötlet.) Aztán volt olyan megjegyzés, hogy erős bennünk a kalandvágy, mintha csak valami barbár vidékre készültünk volna. Logikus magyarázatok között pedig a “biztosan a nyelvet szeretnéd gyakorolni” előkelő helyen szerepelt. Ezzel nagyjából kifújtak az ötletek, és igen tanácstalanul néztek, amikor kiderült, hogy valójában a német tengerpart felkapott hely, még ha nem is szerepel az élen a magyarok listáján, nem egy kalandos hely, sokkal inkább turistaparadicsom, és az utazás alatt, bár gyakorolhatom a németet, alapvetően beszélnek angolul ott is.
A magyarázat egyébként annyi, hogy nem kedvelem a meleget, és mindig is vonzottak az északi területek. Sokat olvastam ebben a témában, amikor idegenforgalmat tanultam, akkor pedig egyenesen beleszerettem a német vendéglátásba. Szóval, nagyjából ilyen helyeket akartam látni:
Németország retusálatlanul is pazar
Az igazság az, hogy értek csalódások, de több volt a kellemes meglepetés illetve nagyon üdítő volt, hogy éppen azt kaptuk mondjuk a szálláson, mint amire számítottunk. Míg mondjuk egy olasz vagy egy spanyol apartmannál vagy szállodai szobánál kétszer is leellenőrzöm, hogy mit is kapok a pénzemért, itt erre nem volt szükség. Tudom, az interneten és a közösségi oldalon minden mindig olyan mesés és a #nofilter sem hihető, de itt tényleg nem kell szépíteni a dolgokon. Van, amin nem kell, van, amin pedig felesleges.
A német tengerparton is vannak strandbárok, mint például ez itt Warnemündében, ahol este 9 után felváltják a strandolókat azok, akik a naplementét akarják nézni a bár teraszáról
1. Tényleg büszkék a szállásaikra, és joggal
Már az utazás előtt meglepő volt, hogy a német szállások értékelése a különböző oldalakon jellemzően 8 és 9 pont között volt egy tízes skálán, kiemelve a tisztaságot. Ebben nem is csalódtunk. Igaz, az sem fordult elő, hogy bár a legolcsóbb szobát kértük, valami tengeri kilátást kaptunk (mint mondjuk, ahogy Szlovéniában már előfordult), de a németeknél tényleg azt kapod, amiért fizetsz és nem tudtunk rosszul járni. Nem hazudok, többnyire egy jól megépített ’70-es-’80.as évekbeli szállodát újítottak fel, és ez azért látszott, bár tényleg mindent beleadtak. A személyzet pedig soha nem volt ilyen kifogástalan, és ez igaz a reggelikre is.
2. A sirályokkal vigyázni kell, de amúgy az utcai ételek a legjobbak
Nem kulináris kalandokért utaztam, de mint mindenhol, itt is szívesen megkóstoltam a helyi ételeket. Egy ponton túl – bevallom, ez elég hamar elérkezett – már nemigen okozott örömöt a hideg hal–langyos saláta–forró burgonya hármas, és kezdtem érteni, hogy miért is van annyi pizzéria és fagyizó a tengerparti üdülőhelyeken, mint mondjuk Jesolóban. Sok olasz faluban nincs annyi olasz étterem, mint Cuxhavenben vagy az egykori Kelet-Németország tengerparti városkáiban. Északon a németek kevesebb húst esznek, és ha mégis azt választják, szeretik tudni, honnan származik az, ami a tányérra kerül. Ennek környezetvédelem mellett nyilván történelmi oka is van: alapvetően északon nem a kolbászé, hanem a halféléké a főszerep. Délen már inkább az elképzelésekhez közelebb álló helyi konyha van, alapvetően burgonya, csülök, kolbász, káposzta és a türingiai gombóc a menő.
Az életekből a teljesség igénye nélkül mutatok néhányat, a helyi kenyérlángostól (vagy nevezzük német pizzának) a nyári kocsonyán át a megszokott kolbászig akad mindenféle.
Azért volt, amire nem vitt rá a kíváncsiság sem, az úgynevezett Labskausra, amit még szépen fotózni is nehéz. Elsőre úgy tűnhet, hogy egy hatalmas adag tatárbifsztek, pedig valójában céklával kikevert darált hús és burgonyapüré, mellé hering, ecetes uborka és tükörtojás jár. A helyiek rendszeresen fogyasztották az egykor halászok eledelének számító ételt.
Labskaus, amire nem vitt rá a lélek
Az egyik leghangulatosabb viszont Warnemünde folyópartjánál volt, ahol a kikötőben horgonyzó hajókról friss tengeri fogásokat lehetett megkóstolni, amolyan helyi talponállókban.
Warnemünde egyik halas büféje
Egyedül arra kellett vigyázni, hogy egy sirály ne kapja ki a halat a szendvicsből.
Egy tipikus jelenet: az ügyesebb madarak csak a halat, rákot, kagylót vagy a tintahalat kapják ki a szendvicsből
3. Akár esik, akár süt a nap, a németek bizony nyaralnak, és élvezik, hogy este 11-ig nincs sötét
Talán őrültségnek tűnhet egy német tengerparti nyaralás, mondván, ott aztán mindig hideg van, de azért az igazság ennél árnyaltabb. Igaz, hogy nagyobb szerencse kell ahhoz, hogy stabil 25-28 fok körüli időt fogjunk ki, de ez sem lehetetlen. A víz 18 fok körüli így júliusban, és a helyiek ebben már bátran fürdenek. Amikor mondjuk 17 fokra hűlt a levegő, kifejezetten melegnek éreztük a vizet mi is. Az esősebb napokon sincs 17 foktál hidegebb, és úgy általában is elmondható, hogy a hőmérséklet-ingadozás minimális, noha nagy különbség tud lenni egy szeles 18 fok és egy napos és enyhén szellős 24 fok között, ezt elismerem.
Délebbre, Türingiában vagy Drezdában például már 22-25 fok volt az átlag, de melegebb napon simán 30 fok fölötti értékeket mutatott a hőmérő, de sokkal melegebbnek éreztük. Bajorországban, főleg délen nagyjából ugyanolyan volt az idő, mint nálunk.
4. Fókák, fehér homokos strand, mesés látnivalók – photoshop nélkül is látványos az egész
Sok szép helyet találtam, amiről azt gondoltam, hogy szeretném megnézni. A férjem kikötése az volt, hogy nem szeretne nagyvárosba menni, ezért az út során – bár érintettük Berlint, Hamburgot és Münchentől sem voltunk messze – nem mentünk városnézésre.
A német tengerpartok varázslatosak, még esőben is. Mert mi tagadás, voltak esős napok, de ellenben mondjuk egy déli ország esős napjával, vagy mondjuk, ha a Balatonnál kifogsz egy esős időszakot, a németeket ez semmiben sem gátolta. Ugyanúgy megtartották a fesztiválokat, ugyanúgy koktéloztak a tengerparton, sétáltak, csak egy esőkabátot vettek fel. Mi ahhoz szoktunk, hogy ilyenkor aztán kiürül minden, de itt erről szó sem volt. A kolbászsütő és a halárus sem zavartatta magát, sőt a fagylaltos sem zárt be, mert ugyanúgy sorban álltak az emberek.
Ezeken a partszakaszokon jártunk: Warnemünde, Rügen, Stralsund, Heiligendamm, Cuxhaven
A német városokra is igaz, ami a tengerpartokra, hogy az eső sem gátolja meg őket. Nem tudtunk úgy elmenni sehova, hogy ne szólt volna zene, például kifogtunk Brémában egy ilyen zenekart:
A városok tiszták, itt már azért a többség ért angolul is, és könnyű kellemes sörözőt vagy cukrászdát találni, kicsit nehezebb dolog egy hangulatosabb német éttermet (mert főleg olasz, török, kurd, vagy épp indiai helyek vannak).
Német városok, ahol jártunk az utazás során: Lübeck, Schwerin, Rostock, Bréma, Eisenach, Wartburg, Erfurt, Weimar és Jéna. Mindegyik más-más hangulatú, de érdemes helyi idegenvezetőket felfogadni, mert Rostockban például így derült ki, hogy a város egyik büszkeségét a köznyelv egyszerűen csak Pornószökőkútnak nevezi.
5. Tisztára, mint a délieknél, csak itt hidegebb van, és több a programlehetőség
Utazás előtt mindenki azzal riogatott bennünket, hogy a németeknél csak a sörivás, kolbászevés és a sramli számít bulinak, más programjuk pedig nincs is. Ahogy vártuk, ez azért barokkos túlzás. Rengeteg programot kínálnak az utazóknak, korosztálytól függetlenül lehet válogatni, kinek mihez van kedve. Igaz, az éjszakai élet azért nem erős. A hőmérsékletet leszámítva a hangulat olyan, mintha egy családbarát fesztiválon lennél egy mediterrán tengerparton.
