Amikor néhány hónapja Herendi Gábor rendezővel beszélgettem a Valami Amerika 3 forgatása kapcsán, a rendező arra panaszkodott, hogy rendszeresen több napra le kell állítani a forgatást, mert a színészek nem érnek rá: mindenki sorozatot forgat. Rengeteg egyeztetés szükséges ahhoz, hogy a sorozat mellett a színész ráérjen egy nagyjátékfilmre is. A problémát csak növeli, hogy Magyarországon nincsenek igazi filmszínészek. Főállásban szinte mindenki színházban játszik, ezért a forgatások nagy része nyáron zajlik, így a filmek és sorozatok javának bele kell férnie ebben a nagyjából 2-3 hónapos szezonba. Persze, ami a filmeseink számára rossz hír, az a magyar sorozatok rajongóinak maga a Kánaán. Végre újra készülnek magyar sorozatok, és nem csak mutatóba egy-kettő, hanem annyi, hogyha szétdobnánk őket az évben, szinte minden hónapra jutna egy sorozatpremier. Persze az amerikai piachoz képest ez a szám szinte semmi, de Magyarország egy apró piac, ahol alig tízmillió lakosra kell gyártani a tartalmakat, köztük sok olyanra, aki egyáltalán nem néz tévét, vagy ha igen, akkor csak Mezzót.
Az MTVA-val és az HBO-val kezdődött
Az, hogy egyáltalán az elmúlt években léteztek magyar sorozatok, leginkább két műhelynek, az MTVA-nak és az HBO-nak köszönhető. A még mindig köztévének tartott MTVA ugyanis a csatorna régi hagyományait szem előtt tartva gyártotta a sorozatokat (Hacktion, Munkaügyek stb.). A gond csak az volt, hogy a minőség erősen ingadozott, ráadásul a csatorna állami tévé jellege miatt nem volt rákényszerítve arra, hogy valóban versenyezzen a nézőkért. Aki nem állandó nézője a Dunának, és nem botlik bele valamelyik reklámblokkban az ajánlóba, jó eséllyel maradt le az olyan sorozatokról mostanában, mint a Csak színház és más semmi, a Tóth János vagy az Egynyári kaland. Ezeket a tartalmakat olyan ügyesen sikerült elsüllyeszteniük, hogy még egy olyan, amúgy pompásan sikerült ifjúsági sorozat is alig kapott visszhangot, mint az Egynyári kaland második évada. Vagyis az MTVA szorgalmasan gyártja a sorozatokat, azok pedig – színvonaluktól függetlenül – már a bemutatójuk idején eltűnnek a nagy semmiben.
Ezzel szemben az HBO évi egy sorozatot vállal be a 2011-es Társas játék óta, de ezek egyetlen kivételtől eltekintve (valljuk be, a Társas játék második évada elég gyengus lett) mind kiváló produkciók, ráadásul a csatorna olyan marketing- és PR-hadjáratot tol mögéjük, hogy még az is hallott a Terápiáról vagy az Aranyéletről, aki soha az életben nem volt HBO előfizető. Viszont nem lehet csodát várni egyetlen előfizetéses kábelcsatornától, ami amúgy is a közönség igényesebb részét igyekszik megcélozni. Évi egy új sorozattól, legyen az bármennyire jó, nem virágozhat fel a magyar sorozatipar. Ehhez kellett a két legnézettebb kertévé, az RTL Klub és a TV2 beszállása is.
Válótársak kontra Korhatáros szerelem
A két nagy kertévé közül az RTL Klub eszmélt valamivel korábban, és már 2015 végén műsorra tűzte a hazai viszonylatban A-kategóriás színészekkel teli sorozatát, a Válótársakat. A sorozatgyártás piszkosul drága business, ráadásul ha jól csinálják, akkor egy nagy halom tervre, szinopszisra és elkészített forgatókönyvre jut csak egyetlen tényleg elkészült sorozat, vagyis rengeteget kell fejleszteni, és igen, a műfaj velejárója, hogy sok pénz landol a kukában, vagyis a csatornáknak az olyan fejlesztési munkákért is perkálniuk kell – már ha saját körön belül tartják a dolgot, és nem külsős gyártó cégtől vásárolnak –, amikből sosem lesz sorozat. Így nem csoda, hogy a kertévék évekig ódzkodtak a dologtól, de a kinti televíziós trendeket alapul véve rá kellett jönniük, hogy sokáig nem tudnak széllel szembe… na tudjuk, mit csinálni. Az, hogy az RTL Klub kapcsolt először, előnyt szerzett a csatornának. Mire a TV2 2017 végén előállt az első sorozatával, a külső cégtől berendelt Korhatáros szerelemmel, addigra az RTL Klub már túl volt két évadnyi Válótársakon (a harmadik most megy), egy évadnyi A mi kis falunkon (mindjárt itt a második, és amúgy ezt is ugyanaz a cég gyártja, mint a konkurenciának a Korhatáros szerelmet), és hamarosan láthatjuk A tanár című viccesnek ígérkező szériájukat is Nagy Ervin és Anger Zsolt főszereplésével. A TV2 tehát egyetlen sorozatnál jár, míg az RTL Klub már háromnál, ami mindenképp helyzeti előny az egyik oldalon.
Licenc helyett hazai?
A hazai sorozatgyártás, bár fellendülőben van, bátornak még egyáltalán nem mondható. Egyedül a nézettséggel nem igazán foglalkozó MTVA az, ami hazai, eredeti ötletekből gyárt szériákat, a többiek mind külföldi licencből dolgoznak. A Válótársak holland, A mi kis falunk szlovák, az Aranyélet finn, a Terápia izraeli, a Tanár német, a Korhatáros szerelem pedig egy új-zélandi sorozaton alapul. Az HBO az Aranyélettel már eljutott addig, hogy a második és a most készülő harmadik évad már gyakorlatilag teljesen saját fejlesztés legyen, és a Terápia 3. évadába is alaposan belenyúltak az eredetihez képest, de a többiek inkább a biztonsági játékra esküsznek, legalábbis egyelőre.
Mind az RTL Klub, mind a TV2 a lehető legszélesebb körre belőtt, romantikus limonádékban utazik, illetve A mi kis falunk esetében a régi, cseh falusi komédiák Magyarországon még mindig széles körben kedvelt hagyományaira. Egyelőre még arrébb van, hogy a röhögtetés és a romantika mellett mást is bevállaljanak, netán saját, eredeti ötletből forgassanak sorozatot, de talán arra már nem kell sokat várnunk, hogy a két kertévé is rendesen hozzányúljon a licencelt szériákhoz. Úgy hírlik, hogy a Tanár forgatókönyve már bátrabban bánik a változtatásokkal, és rendesen átdolgozták a német sorozatot hazai viszonyokra. És melyik csatorna lesz az, amelyik az MTVA mellett végre hazai ötletből fog először sorozatot készíteni? Ha tippelnünk kéne, elég nagy téteket tennénk az HBO-ra!
