Az „érzelmein uralkodó”, azaz bánatát, szenvedését, gyengéd érzéseit és gyakran még az örömét is lenyelő vagy elnyomó férfi figurája ugyanolyan sarokköve az elmúlt évszázadainkat alapjaiban meghatározó társadalmi berendezkedésnek, mint a passzív szerepbe kényszerülő, önállóságától és egyenjogúságától megfosztott nő – és ha minden jól megy, előbb-utóbb ugyanúgy a múlt ködébe is vész majd. Elvégre ha lassan, döcögősen és sokszor rengeteg fájdalom árán is, de a berendezkedés mégiscsak több évtizede átalakulóban van, és bár egyelőre talán kevesebb szó esik a férfiakról, azért sokan hangoztatják már azt is, hogy az olyan, fiúkra szabott nevelési jelszavakkal, mint a „katonadolog” és „a pityergés a kislányoknak való”, még véletlenül sem lehet valóban erős, kiegyensúlyozott, a környezetükre is pozitívan ható embereket nevelni (a dologról sokat tudnak mesélni az érintett férfiakkal kapcsolatban álló nők, és érthető módon keveset az érintett férfiak).
Ezzel együtt a beidegződéseket elengedni nehéz, úgyhogy az alábbiakban bemutatunk néhány jó példával elöl járó férfit, akik még bőven a „régi” modellben nevelkedtek, és kifejezetten kemény ember hírében állnak, mégsem szégyellték a legnyilvánvalóbb módon felvállalni az érzelmeiket, és elsírni magukat a kamerák előtt.
Bear Grylls
A túlélőművész a sivatagi hőségtől a sarkvidéki fagyon át a dzsungelek fojtogató világáig bárhol megállja a helyét – ha sikerül olyan helyzetbe manővereznie magát, hogy innia kelljen a vizeletéből, egyenesen szárnyakat kap –, de amikor egy kicsit kitárulkozik, simán előbukik belőle is a sok lenyelt feszültség, és eltörik nála a mécses.
50 Cent
Az amerikai rapper rossz környékre született, és anyja példáját követve gyerekkorától fogva nepperkedett, szabadidejében pedig bokszolni járt. A törvénnyel már tizedikes korában meggyűlt a baja, amikor lebukott az iskolai fémdetektornál egy pisztollyal, amit a drogárusításból szerzett pénzén vett. Pár évvel később, a tizenkilencedik születésnapja körül pedig három hét alatt kétszer is letartóztatták, így fél évet javítótáborban kellett töltenie. Nehézfiúnak tehát annak ellenére is nyugodtan nevezhetjük, hogy ezután jó útra tért. Ám amikor az idei Golden Globe-on világrengető beszédet mondó Oprah Winfrey-vel visszatért régi otthonába, és visszaemlékezett kiskorában elhunyt anyjára és a nagyszüleire, akik felnevelték, neki is végiggördült egy könnycsepp az arcán.
Michael Schumacher és Mika Häkkinen
Michael Schumacher a mai napig a Forma–1 legeredményesebb versenyzője, és ezt minden hozzáértő szerint gépies precizitásának és érzelemmentes hozzáállásának köszönheti. Ezért is tartozik a sportág történetének legmegrendítőbb pillanatai közé a 2000-es Olasz Nagydíj sajtótájékoztatója, ahol zokogni kezdett, miután megtudta, hogy 41. futamgyőzelmével utolérte a tragikus balesetben elhunyt Ayrton Sennát. Ugyanakkor persze az is nagy szerepet játszik a dologban, hogy ezután maroknyi legyőzőinek egyike, a kétszeres bajnok Mika Häkkinen minden rivalizálást félretéve vigasztalólag meglapogatta, majd intett a riporternek, hogy kérdezze inkább őt – közben viszont maga is úgy elérzékenyült, hogy végül nem jutott szóhoz.
Jamie Foxx
Noha elmondása alapján elég kemény asszony lehetett, a színész-énekest szintén nagymamája emléke ríkatta meg, amikor átvette Oscar-díját a Ray főszerepéért. Mint a beszédből kiderült, az életmentő Foxx az édesanyját, majd őt is örökbefogadó és felnevelő Esther Marie Nelsont tartja első tanárának színészként, és a mai napig hallja a hangját álmában.
Barack Obama
Nyolc év az Egyesült Államok élén a létező legjobb bizonyíték arra, hogy valaki a végtelenségig tűri a stresszt, és simán képes egymás után hozni a nehéz, hatalmas felelősséggel járó döntéseket, Barack Obama pedig ezt a nyolc évet még jóformán végig is tréfálkozta olyan nyilvános szereplései alkalmával, amelyekbe belefért az ilyesmi. Néhányszor viszont azt sem szégyellte megengedni magának, hogy könnybe lábadjon a szeme – ilyen pillanat volt például az is, amikor búcsúbeszédében a feleségéhez és a lányaihoz szólt.
Jamie Oliver
Talán még az elérzékenyüléseknél is bátrabb, amikor valaki a kudarcát vállalva fakad sírva. Ez történt az imádni való Jamie Oliverrel is, miután elvitte a brit iskolai étkeztetést megreformáló Feed Me Better kampányát az Egyesült Államokba, és csúfosan megbukott a projekttel.
Gianluigi Buffon
A legendás kapus is felvállalta csalódottságát és könnyeit, amikor tavaly ősszel egy svéd–olasz selejtezőmérkőzésen eldőlt, hogy hazája hatvan év után először nem jut ki a futball-világbajnokságra, a későbbiekben pedig még messzebbre ment: egy nemrég debütált dokumentumfilm-sorozat első részében elmondta, hogy kifejezetten gyakran sír, mert ez mindig felszabadítóan hat rá, és segít neki, hogy embernek érezze magát.
Philip Mudd
Az elmúlt hetek legmegrendítőbb férfikönnyei Philip Mudd nevéhez fűződnek. Az FBI sokat látott exmunkatársa a CNN-nek nyilatkozott a floridai iskolai mészárlás kapcsán, amikor eluralkodott rajta a tehetetlen düh és a kétségbeesés, és miközben azt kérdezte, hogyan lehetséges, hogy gyerekek halnak meg, de az amerikai társadalom nem fogja fel, hogy ez így nem mehet tovább, kirobbant belőle a sírás. A terrorszakértőt annyira elragadták az érzelmei, hogy a mondandóját be sem fejezve jeleznie kellett a műsor házigazdájának, hogy nem tudja végigcsinálni az interjút.
