„Nem Anne Hathaway a leggyűlöltebb személy Hollywoodban” – kárörvendett öt évvel ezelőtt a Star magazin közönségszavazásának végeredményén a fél internet vagy inkább az egész. És hogy kit volt még nála is jobb utálni úgy a szavazóknak, mint az eredményen élvezkedőknek? Noha még bőven Vg. e. (vaginagőzölés előtt) készült a felmérés, az első helyet természetesen már ekkor is Gwyneth Paltrow bérelte ki magának, és a publikum ezzel nem is nagyon foglalkozott – az igazi céltábla, lábtörlő és nyelvköszörű (szóval az, aki nem csak ott volt, hanem kapott is) a második helyezett Kristen Stewart lett. Az Alkonyat-filmek sztárja akkoriban gyakorlatilag levegőt sem tudott venni anélkül, hogy ne hördült volna fel rajta mindenki, azóta viszont sok víz lefolyt a Dunán, változott ő is, meg a szélirány is, úgyhogy a huszonnyolcadik születésnapja alkalmából megnézzük, hogy áll a szénája.
Az eredendő bűn
A vicc az, hogy miközben Kristen Stewartot bármiért lehetett és mindenért szokás volt utálni, az összes okot ugyanoda lehetett visszavezetni: az Alkonyat-sorozatra. Tényleg ilyen egyszerű volt az egész – az önmagát kicsit is műértőnek gondoló közönség nyilván élből elkönyvelte ócska színésznőnek a Bella Swan szerepében nyújtott halovány alakításáért, az ilyesmire meglehetősen érzéketlen, vámpírrajongó tinihordák pedig azért fordultak ellene, mert először minden álmukat valóra váltva és a fanfiction műfaját értelmetlenné téve a valóságban is összejött filmes szerelmével, Robert Pattinsonnal, de aztán megcsalta egy idősebb férfival, majd még azt is felvállalta, hogy pillanatnyilag épp inkább a lányok érdeklik. Sőt, hogy tutira menjen, mind a magánéletét, mind a szakmai ügyeit érő kritikákkal és megjegyzésekkel kapcsolatban (és úgy általában is) egy nagy középső ujjat tűzött a zászlajára.
Robert Pattinson és Kristen Stewart (Fotó: Ian Gavan/Getty Images)
Öt éve tehát itt tartottunk: volt egy tehetségtelen, hűtlen, sőt könnyűvérű színésznőnk, aki még nagy ívben tett is rá, hogy ki mit gondol róla, sőt módszeresen beszólongatott a tömegfilmekre, a fiatalokat célzó mozikra, a nagy franchise-okra, közölte, hogy utálja a hírnevet, közben pedig folyton csak biggyesztette az ajkát. Milyen életpályamodellek állnak nyitva az ember előtt egy ilyen lendületvétel után? Egyrészt, mondjuk, eláshatja magát, ez mindig mindenkinek járható út, másrészt meg elkezdheti tanulmányozni Macaulay Culkin és Lindsay Lohan életrajzát a gyors ütemben a trashkategóriáig csúszott celebek kies életére készülve. És mit tett ehhez képest a még feliratos ruhákon is savazott Kristen Stewart? Na, ez a nem mindegy.
Állhatatosság – fél egészség
Mégpedig azért nem mindegy ez az elmúlt öt év, mert hősnőnk tulajdonképpen semmi mást nem csinált ezalatt, mint vitte tovább következetesen azt, amit felvállalt, és meglepő módon szinte minden fronton jól jött ki belőle. Ami a munkát illeti, az üres blockbustereknek többé-kevésbé hátat fordítva ráment a jobb híján független filmesnek nevezhető vonalra, az eredmény pedig az, hogy egyre jobb kritikákat kap, sőt a Sils Maria felhői című filmjéért 2015-ben a César-díjat is elnyerte a legjobb mellékszereplő kategóriájában. Csak a miheztartás végett: ő a második amerikai és az első amerikai nő, aki megnyerte a francia Oscart, előtte harminc évig pedig még csak női jelölt sem akadt az USA-ból. Eközben a magánéletét most már tökéletes nyugalommal éli a legteljesebb mértékig a maga szabályai szerint, ez az új, boldog Kristen Stewart pedig nyilván akarva-akaratlanul is az önelfogadás és a biszexuálisok egyfajta szószolójává vált.
Kristen Stewart a Sils Maria felhői című filmjért járó César-díjjal (Fotó: Marc Piasecki/WireImage)
A legnagyobb pláne a történetben azonban így is a leszarom-faktor, ugyanis Kristen Stewartnak még a közönség kegyeit nem feltétlenül kereső stílusát is úgy sikerült továbbvinnie, hogy ennek az egésznek az őszinteségét ma már nem kérdőjelezi meg senki, amikor pedig barátságosabb és közlékenyebb hangulatában van, a nyilatkozataiból még az is kitűnik, hogy a bunkóságai nem is feltétlenül bunkóságnak voltak (vannak) szánva. A Pattinson-ügy és biszexualitása kapcsán például eléggé támadhatatlanul elmagyarázta, hogy szíve szerint a végtelenségig védte volna a magánéletét, mert ahhoz senkinek semmi köze, de rá kellett jönnie, hogy ha egy kicsit lemond a neki kellemes felállásról, azzal a státuszánál fogva talán egy-két embernek segíthet – bizonyos szempontból pedig neki is jobb így, mert ha titkolózni akarna, meg se foghatná az utcán annak a kezét, akit szeret. Ez így együtt már egyáltalán nem egy kelletlen, hanem sokkal inkább egy keresetlen ember benyomását kelti, és ez egyáltalán nem mindegy – nem véletlenül tartják egyre többen Kristen Stewart érdességét sokkal hitelesebb hétköznapiságnak a nemrég még ünnepelt Jennifer Lawrence napról napra erőltetettebb lazáskodásánál.
Kristen mimikáján élcelődik az internet
Hosszú az út felfelé
Hasra esni persze ma sem kell az egyébként már rendezésben is utazó Kristen Stewarttól, hiszen bőven akadnak még ballépései: mindegyik jó szakmai húzására jut egy olyan megmagyarázhatatlan film, mint A stylist, vagy egy együttműködés Woody Allennel, és hát a példaképüzemmóddal se nagyon egyeztethető össze, amikor épp eldönthetetlen, hogy kivel jár a Soko–St. Vincent–Stella Maxwell–stb.-tengelyről, de azért lenyilatkozza, hogy még biztosan kezd majd férfiakkal is a jövőben, mert mindent ki akar próbálni. (Mi legalábbis megnéznénk, ki örülne, ha a partnere arról beszélne, hogy tuti lecseréli majd, de azt is, aki szívesen lenne együtt valakivel, aki deklaráltan „próbálgat”. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy milyen bélyeget jelent a biszexuálisoknak nélküle is az, hogy sokan minden alap nélkül hedonista, promiszkuus embereknek gondolják őket.)
Stella Maxwell és Kristen Stewart (Fotó: Northfoto/Marksmen/ MEGA)
Ha viszont azt nézzük, hogy egy volt gyereksztárról beszélünk, aki a nyilvánosság előtt nőtt fel, ünnepeltünk már nem is szerepel annyira rosszul: nem lett belőle roncs, és el sem szállt magától, rovottnak is csak idézőjelben nevezhető múltja pedig lényegében egy tételben kimerül, és lassacskán felül is íródik. Ráadásul még mindig csak 28 éves, szóval innen még bárhova eljuthat. Ha Anne Hathawaynek összejött a dolog, pár év múlva talán még arról is szólhatnak majd a hírek, hogy már rég nem a csalfa Kristen Stewart a leggyűlöltebb sztár.
