Az Operettszínház művésze az elmúlt néhány napban számos díjjal gazdagodott: anyaszínházában elnyerte az évad legjobb karakterszínészének járó Honthy-díjat, amelyet idén osztottak ki először. A Karinthy Színházban pedig ő lett idén a közönségdíjas férfi színész.
„Van egy polcom, ott gyűjtöm a díjakat. Nagyon jó érzés, hogy elsőként kaptam meg a Honthy-díjat. Annak idején a pályakezdőknek járó Marshall-botot is én nyertem el először. Azóta beértem. Felemelő érzés, hogy ez már a második díj, amit az alapításakor elsőként én kaphatok meg. A Karinthy Színházban pedig életem első apaszerepét játszhattam a Tanár úr, kéremben.”
Peller Károly azonban nem elégszik meg azzal, hogy színészként szép sikereket könyvelhet el magának. A színháztudományban is mélyre ásta magát.
„Amikor a szakdolgozatomat írtam, egy tanárnő azt mondta, szeretne engem elvinni egészen a doktori fokozatig, így aztán megszereztem a mesterdiplomát, és néhány napja érkezett meg a hivatalos értesítés, hogy felvettek a doktori iskolába”– mondja Károly, aki bizony nem sokat pihenhet az elkövetkező hónapokban.
„Ez nagyon kemény időszak lesz, nehéz lesz a színház mellett folyamatosan kutatni, tanulni. Sok órát kell majd a könyvtárakban eltöltenem, de mindegy, nem panaszkodom, mert nagyon szeretném ezt a címet, úgyhogy most már csinálni fogom. Nem sok színész szerzett eddig doktori fokozatot, az operett műfaját kutatva pedig úgy tudom, hogy még senki. Ebben én lehetek az első, hiszen a kutatási területem természetesen ez lesz. Az előző év sem volt már sétagalopp, hogy úgy mondjam, két bemutatóm volt, a Kékszakáll az Operettben és a Tanár úr, kérem a Karinthyban, ráadásul ezeket részben párhuzamosan próbáltuk. Mindezek mellett tanulnom kellett, vizsgáznom, és írnom a szakdolgozatomat, ami nagyrészt úgy készült, hogy éjszakánként, az esti előadás után, amikor hazaértem, egy-két órát írtam belőle. Precíz vagyok, mániákus és maximalista, így szerencsére ennek az eredménye is meglett: minden vizsgám jó vagy jeles lett.”