Míg kortársaitól, Steve McQueentől, Paul Newmantől vagy épp Clint Eastwoodtól hosszan tudnánk sorolni az emlékezetes filmek címeit, a tegnap elhunyt Burt Reynolds kapcsán gyorsan bajba kerülnénk. Gyilkos túra, Smokey és a bandita, Hajrá, fegyencváros!, Ágyúgolyó futam, Boogie Nights és… Nagyjából ennyi. Hihetetlenül sovány felsorolás ez egy olyan filmográfiában, ami az IMDb filmes adatbázis szerint közel kétszáz címet számlál. Ezzel eszem ágában sincs azt mondani, hogy Reynolds rossz színész lett volna, távolról sem volt az. Annyi történt csupán, hogy néhány rossz döntéssel beskatulyázta magát az autóval száguldozós, csibészes amerikai macsó szerepkörbe, és ehhez a szerepkörhöz jobbára nem túl emlékezetes – bár a mozikasszáknál sokszor sikeres – akció-vígjátékok dukáltak. Burt Reynolds úgy lett egy korszak legnagyobb filmsztárja, hogy közben folyamatosan ásta a gödröt a saját karrierje alatt.
A Gyilkos túra és a nagy áttörés
Pedig minden olyan jól, már-már túl jól kezdődött. Fiatalon még úgy álltak a csillagok, hogy az elképesztően jóképű Reynolds – sokan egyenesen Marlon Brandóhoz hasonlították – nem a mozivászon, hanem az amerikai foci csillaga lesz, az apja is efelé terelgette őt, ám a sikerek nem tartottak sokáig: egy súlyos sérülés hamar derékba törte a profi pályafutását. Az iskolai drámatanára terelte végül a színház és a színészkedés irányába, ahonnan egyenes út vezetett a televízió felé. A fiatal Burt azzal vetette észre magát a feltűnő jóképűségén túl, hogy egyáltalán nem ijedt meg a fizikai kihívásoktól. Azon kevés színész közé tartozott, akik úgy gondolták, hogy nekik munkaköri kötelességük végrehajtani a forgatásaikhoz szükséges kaszkadőrmutatványokat, nem kért a kaszkadőrök segítségéből. A tökös srác híre hamar terjedt a szakmában, és hamarosan tévésorozatok ünnepelt csillaga lett, akit a jó dumája és a laza sármja miatt mindig örömmel láttak vendégül a televíziós talk show-kban.
A hatvanas és hetvenes években még nem volt egyenes átjárás a tévésorozatok és a mozifilmek között: attól, hogy valaki népszerű volt a tévében, még egyáltalán nem volt biztos, hogy kap mozifilmes szerepeket is. Reynoldsnak azonban kicsinek bizonyult a képernyő, és addig-addig próbálkozott, míg meg nem kapta az egyik főszerepet John Boorman Gyilkos túra című mozijában. A színész haláláig ezt tartotta a legjobb munkájának, és ez volt az egyetlen olyan filmje, amiről elmondása szerint már a forgatókönyv elolvasásakor biztosan tudta, hogy hatalmas siker lesz. Igaza lett. A film kihasználta, ugyanakkor ki is forgatta sztárja macsó attitűdjét azáltal, hogy eleinte hősként mutatta, később azonban áldozattá tette meg őt, és helyette abból a karakterből faragott hőst, akiről ezt senki sem gondolta volna. Az elképesztő siker előrejelezte a ragyogó mozis karriert, ami mégsem úgy következett be, ahogyan Reynolds számított rá.
Burt Reynolds a Gyilkos túra című filmben
Egy fotó, ami miatt félrement egy karrier
A Gyilkos túrát 1972-ben mutatták be, és Burt Reynoldsot az amerikai Cosmopolitan magazin szerkesztője szintén ebben az évben kereste meg egy fotózás ötletével. A koncepció az volt, hogy a sztár anyaszült meztelenül – péniszét a kezével takarva – feküdjön el csábosan egy medveszőrmén, és bár 2018-ban ezt a tervet hallva mindenki sikítófrászt kapva menekülne el, Reynolds akkoriban azt gondolta, hogy jó móka lesz. Önbizalomért sosem kellett a szomszédba mennie, és ő maga viccnek fogta fel a dolgot, azonban rajta kívül ezt nem sokan találták viccesnek. Bár rengeteg nő imádta a fotót, a férfiak inkább egy öntelt hólyagot, egy magamutogató pojácát láttak benne, és ez a kép évtizedekre ráégett a színészi karrierjére.
Az ominózus fotó Burt Reynoldsról a Cosmóban
Állítása szerint a fotónak köze volt ahhoz is, hogy a Gyilkos túra végül egyetlen Oscar-díjat sem vihetett haza, de ez volt a kisebbik gond. A nagyobb problémát az jelentette, hogy Hollywood ezután nem vette őt komolyan, és egy-két kivételtől eltekintve szinte csak könnyed, szórakoztató marhaságokba hívták őt. Az 1979-es Egy elvált férfi ballépései című filmjéért szerinte a Cosmopolitan-fotó miatt nem jelölték Oscarra. Ő vágyott arra, hogy egy másfajta arcát is megmutathassa, de ha nem akció-vígjátékhoz hívták, akkor csakis romantikus filmek macsójaként vagy musicalekben számítottak rá a kiváló énekhangja miatt.
Fotó: Keystone/Getty Images
A csúcson
Persze a fent felsoroltak mind népszerű műfajok, és 1978-ban szinte képtelenségnek tűnt nagyobbnak lenni Hollywoodban Burt Reynoldsnál. Ötéves, hihetetlen sikerszéria vette kezdetét. Ő volt az a sztár, akivel a férfiak szívesen megittak volna egy sört, a nők meg szívesen lefeküdtek volna vele, és ez sokáig nagyon jövedelmező volt. 1978-tól 1983-ig bezárólag ő volt Hollywood legtöbb pénzt termelő férfi sztárja, aki szinte bármihez nyúlt, az arannyá változott. Az Ágyúgolyó futam és a Smokey és a bandita miatt a népszerűsége kilőtt a sztratoszférába, ráadásul a bulvársajtó számára is szolgáltatott ínyencségeket. Románca Sally Field színésznővel bátran állítható rokonságba olyan későbbi sztárpárok népszerűségével, mint Tom Cruise és Nicole Kidman vagy Brad Pitt és Angelina Jolie.
Sally Field és Burt Reynolds (Fotó: Profimedia, Zuma Press)
Olyan magasságokban szárnyalt, hogy még azt is megengedhette magának, hogy nagyokat hibázzon. Amerikai létére felkínálták neki James Bond szerepét, de ő nem kért belőle, és Han Solo szerepe is csak azért kerülhetett Harrison Fordhoz, mert Tom Selleck mellett Burt Reynolds sem kért belőle. Neki azonban nem volt szüksége emlékezetes szerepekre ahhoz, hogy a csúcsra kerüljön. Egy idő után elengedte ezt a minőségdolgot, amire egy rossz tapasztalata vitte rá. Állítása szerint az egyik filmjén fél éven át keményen dolgozott, hogy aztán a mozikba kerülve a kutya se üljön be rá. Innentől az volt a cél, hogy minél több gyorsan elkészíthető moziban vállaljon szerepet.
Ha az egyik rosszul sikerül, sebaj, nemsokára jön a másik
– foglalta össze egy időskori interjújában az akkori munkafilozófiáját.
Egyszer fent, de utána már lent
Bármekkorákat is hibázott a szerepválasztásaival, a karrierje mélyrepülése nem ezek miatt vette kezdetét. Clint Eastwooddal együtt forgatta az 1984-es Párbaj a városban című mozit, aminek egy verekedős jelenetében baleset történt. Reynolds jó szokásához híven kaszkadőr helyett maga csinálta a bunyót, amiben egy puha kelléktárggyal kellett volna őt a partnerének jól pofán vágni, ám véletlenül egy kemény eszköz keveredett oda, amivel a színészt úgy megcsapták, hogy az állkapcsa ripityára tört. Beszélni is alig tudott utána, és mivel csak folyékony/pépes dolgokat tudott enni hosszú ideig, iszonyatosan lefogyott, gyakorlatilag saját maga árnyékává vált. Az AIDS-től való félelem ekkoriban éppen csúcsra járt, és a drasztikusan megváltozott, beteges kinézetű Reynoldsról el is terjedt, hogy AIDS-es, amit egy tévés talk show-s vendégszerepléssel volt kénytelen helyre rakni.
Az ijesztően sovány Burt Reynolds és Elizabeth Taylor egy Los Angeles-i díjátadó gálán, 1985-ben (Fotó: Kevin Winter/Getty Images)
Milliókat kaszálhatott volna sajtóperekkel, de ő nem ilyen figura volt: inkább csak elküldte a búsba a róla hazugságokat pletykálkodókat. A felépülés a sérüléséből évekig tartott, ezalatt pedig a macsó image-e alaposan megkopott.
Nem sokan mondhatják el magukról, hogy a földkerekség legnépszerűbb színészéből egy-két év alatt a 138. helyre küzdötték le magukat
– emlékezett vissza évtizedekkel később keserédesen erre az időszakra. Továbbra is kapott szerepeket, de már nem Hollywood nagy költségvetésű produkcióiban, hanem a B-ligában. Egy idő után visszatért a tévéhez, ahol több babér termett neki, mint a mozivásznon.
Esély a visszatérésre
Több mint egy évtized kellett ahhoz, hogy Hollywood ismét valamirevaló szereppel kínálja meg. Ő lehetett a veterán pornórendező a Boogie Nighstban, és bár a szerepért Oscarra jelölték, Reynolds ott szúrta el, hogy nem mutatkozott érte elég hálásnak. A szerep lelkiismereti válságot okozott neki, ugyanis gyűlölte és megvetette a pornófilmeket, és ezt nem győzte sok interjújában is hangsúlyozni, ráadásul a forgatáson csúnyán összeveszett P. T. Anderson rendezővel. Az egy film erejéig ünnepelt Reynolds bekerült a „nehéz eset” skatulyába, és bár halovány jelei voltak egy másodvirágzás lehetőségének, ez végül nem következett be.
Közben idős korára meglehetősen betegessé vált, a fiatalon elvégzett kaszkadőrmutatványok és az ezek során szerzett sérülések ekkor nyújtották be a számlát. Rengeteg fájdalomcsillapítót szedett, egy időre rájuk is szokott, és a drága válásai, valamint a kétes értékű befektetései csak úgy vitték a pénzt. A karrierje során Burt Reynolds többször is kénytelen volt csődöt jelenteni. A problémái ellenére (vagy miatt?) folyamatosan dolgozott, nem sokkal a halála előtt látott például napvilágot a hír, hogy szerepet kapott Quentin Tarantino Volt egyszer egy Hollywood című mozijában. A harmadvirágzását azonban már nem élhette meg: még azelőtt meghalt, hogy leforgathatta volna a jeleneteit a legendás rendezővel. Hollywood egyik utolsó klasszikus macsója volt. Nyugodjék békében!
Burt Reynolds a The Bandit című dokumentumfilm bemutatóján 2016-ban (Fotó: Mike Windle/Getty Images for SXSW)
