Van-e még létjogosultsága 2019-ben annak, hogy kis túlzással naponta rendeznek valamilyen szépségversenyt, hogy aztán egy-egy győztes fejére csillogó koronát tegyenek, majd az illető bevágódjon a masnijával a szponzi autóba? Jó üzenet-e még az, hogy a külcsín alapján kirakatba teszünk embereket, és kicsit piedesztálra emeljük őket, miközben matekolimpiát vagy gátfutást nyerő bajnokainkat nem követik 0–24-ben kamerák? A világbéke jegyében megpróbáltuk alaposan körbejárni a kérdést, a gyermekszépségversenyektől a Miss Worldön át egyenesen a terhességük miatt koronájuktól megfosztott királynőkig, és egy kis kitekintést is adunk arra, hányféle szépségverseny létezik, létezett.
Itt a kupon, lehet plasztikázni
2007 környékén egy alig 17 éves lány nyerte meg az egyik modelleknek szánt versenyt. A fiatal lány egyik nyereménye egy plasztikaiműtét-csomag volt, melynek értéke akkor majdnem elérte az egymillió forintot – a „kupont” azonban öt éven belül fel kellett használni (már ha akarta az ember). Na de álljunk meg: egy tizenéves győztes kezébe adni egy csekket, hogy tessék, lehet menni a kés alá, hogy még szebb legyél, és hogy a modellek vetélkedésének győzteséből is tucatlányt lehessen faragni? Ezek után kit lep még meg, hogy az Egyesült Államokban és Kínában a legmenőbb érettségi ajándékok közé tartozik a plasztikai műtét, a mandulaszem megszüntetése, a bőrfehérítés, a mellműtét? Kit lep még meg, amikor a hazai szépségverseny zsűrijében rendre ott ül a celebek leghíresebb plasztikai sebésze? Abban mi a verseny, ha minden szépségkirálynő-jelölt egyforma bájokkal vonulgat a kifutón, miközben valamelyik Vastag tesó énekel fájdalmas tekintettel a színpadon? Akkor ez most szépségverseny, vagy „kinek jobb az orvosa”-, esetleg „kiből lehet még jobb nőt műteni”-verseny?
Vannak pozitív változások
A Miss America verseny szervezői 2010-ben jelentették be, hogy többet nem lesz bikinis vonulás a műsorban. „Nem vagyunk többé szépségverseny. Hazánkban kulturális forradalom zajlik, melynek során a nők elég bátrak lettek ahhoz, hogy felálljanak, és több területen hallassák a hangjukat” – mondták a szervezők.
Gyerekek a kirakatban
A szépségkirálynőkkel és azok tökéletességével foglalkozik a nálunk tavasszal bemutatott Dumplin’ – Így kerek az élet című film is. Ennek a két főszereplője Jennifer Aniston és Danielle Macdonald, ám még Aniston nevénél is fontosabb a mozi üzenete: a történet szerint egy vidéki duci lány megelégeli, hogy az anyja élete a szépségversenyek körül forog, így fogja magát, és benevez a helyi fordulóra azzal a céllal, hogy lesöpörje az asztalról a felszínességet. De nem Aniston filmje az egyetlen, ami arról szól, hogy egy duci, szeplős, szemüveges lányból is lehet szépségkirálynő, vagy ha mégsem, akkor lázadásával új megvilágításba helyezheti a szépségversenyek kicsit sem pozitív üzenetét. A család kicsi kincse egy alacsony költségvetésből készült, de az Oscar-gálán több díjat is bezsebelő produkció 2006-ból. A történet szerint a sokszorosan terhelt család (amelyben a nagybácsi öngyilkosságot követett el, a kamaszfiú némasági fogadalmat tett, a nagypapa pedig drogfüggő) útra kel, hogy a dundi, szemüveges, de saját magában nagyon is bízó, önmagát szerető és elfogadó Olive részt vehessen egy gyermekszépségversenyen. A film nemcsak azt mutatja meg, hogyan kovácsolódik össze a család, és hogyan merik végre hangosan kimondani a problémáikat: rávilágít arra is, hogy mennyire természetellenes, ahogyan póthajakkal teletűzdelt, kilónyi sminkkel kidekorált hat-hétéves kislányok pózolnak kicsit sem természetes mosollyal az arcukon, és hogy mennyire nincs ennek köze az egészséges versenyszellemhez.
Mindemellett Tom Hanks is megpróbálta felhívni a figyelmet egy show-műsorban arra, hogy a gyermekszépségversenyek mennyire messzire mennek. Ő az egyik népszerű valóságshow-t parodizálta, amelyben túlpörgött édesanyák és normális gyermekkora vágyó, de azt meg nem kapó lányaik készülnek szépségversenyekre.
Hogy a gyermekszépségversenyek mennyire kártékonyak lehetnek, arra a valóságshow-ja miatt nálunk is ismert Honey Boo Boo és családja az egyik legjobb példa. Itt az anyuka mindent megtett, hogy kicsit dundi lánya a lehető legtöbb versenyen elinduljon, csakhogy a kislány szereplései nem a pozitív testkép fontosságáról szóltak, hanem a stílustalanságról, a kritika hiányáról, a felszínességről és a butaságról. A család aztán megkapta a saját valóságshow-ját is kapott, de amikor az anyuka összeállt egy férfival, aki molesztálta a másik gyerekét, és ő a partnere mellé állt a lányával szemben, a szerződésüket felbontották. A korábban kórosan elhízott anyukát beszippantotta a celebélet, lefogyott, míg szépségversenyekre küldözgetett lányából elhízott, boldogtalan kamasz lett.
Mama June és Honey Boo Boo (Fotó: Desiree Navarro/Getty Images)
A gyerekszépségversenyekkel kapcsolatban Franciaországban határozott véleményt fogalmaztak meg: miután egy szavazáson a többség arra voksolt, hogy tiltsák be ezeket a rendezvényeket, ennek megfelelő törvényt is hoztak, és most már két év börtönnel, valamint 30 ezer eurós pénzbírsággal sújthatják azokat, akik 16 éven aluli gyermeket szépségversenyre neveznek be. „Ne hagyjuk, hogy a lányok már egészen kicsi koruktól azt higgyék, hogy kizárólag a külsejük alapján ítélik meg őket!” – mondta Chantal Juanno korábbi sportminiszter az intézkedés kapcsán.
Babát vársz? Ugrik a korona
Sok vitát kavar a szépségversenyek kapcsán a várandósság kérdése is – 2019-ben ugyanis még mindig megfosztanak egy királynőt a koronájától, ha kiderül, hogy teherbe esett. Az indok? A legnépszerűbb versenyek nevében benne van, hogy „Miss”, ennek megfelelően a lányságát minden szépségkirálynőnek meg kell őriznie legalább egy-két évig, amíg a koronát viseli.
Persze ezen a kell-en a szervezők könnyűszerrel változtathatnának, ha akarnának: valószínűleg sokkal népszerűbb is lenne egy olyan szabályzat, amely nem szab gátat annak, hogy egy megkoronázott hölgy édesanya legyen akár öt hónappal azután, hogy a győzelmét ünnepelte, és kifejezetten pozitív üzenet volna, hogy egy szépségkirálynőt támogatnak a gyermekvállalásban még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy nagy pocakkal vesz részt egy világversenyen. Az egy dolog, hogy a jelentkezéskor senki nem lehet sem várandós, sem házas, de az kifejezetten visszás, ha visszalépésre kényszerítenek valakit, aki a győzelme után teherbe esett. És ezzel el is jutottunk oda, hogy mennyire is szólnak a szépségversenyek az elfogadásról.
Elfogadás és tolerancia
Nos, ma már van szépségverseny anyáknak, börtönlakóknak, rendőröknek és meleg férfiaknak is, vagyis mindenki megtalálhatja a maga rendezvényét, akinek az az életcélja, hogy kimondják: ő a legszebb. Sőt a Mr. Gay verseny ennél többről is szól: itt a versenyzők nem a világbéke fontosságát emelik ki, hanem azt, hogy egy nyitottabb, elfogadóbb társadalomban kellene élnünk, ahol a meleg párok összeköthetik az életüket, és gyermeket fogadhatnak örökbe, ami hazánkban különösen aktuális kérdés, ha figyelembe vesszük az elmúlt hetek történéseit.
Egyébként éppen idén májusban járt először magyar férfi a Mr. Gay világdöntőjén, ráadásul Pusztai Olivér a 24 indulóból az előkelő harmadik helyet szerezte meg, sőt ő lett a közönségszavazás győztese is. „Melegként azt érzem, hogy kötelességem tenni a magyar LMBTQ társaim életéért, jogaiért, a boldog és kiegyensúlyozott mindennapjaikért. Mert mindenkinek joga van a hátrányos megkülönböztetés nélküli élethez, és ha ehhez én csak egy kicsit is hozzá tudok tenni, akkor már megérte” – írta bemutatkozójában a magyar verseny előtt Olivér.
A pozitív példák sora még folytatható: csak kerekesszékes nőknek rendezett szépségversenyből is több van például a Miss Wheelchair Worldtől a Miss Coloursön át a Miss Spinnerig. Hogy ez mennyire sokat segít a nyitottság és a sokszínűség fontosságának kihangsúlyozásában, azt talán mondani sem kell – de igazából evidensnek is kellene lennie az ilyen kezdeményezéseknek, és annak, hogy ezeken a versenyeken is megjelennek a szponzorok, beszámol róluk a média.
Lehetne másképpen?
Furcsán kettős a szépségversenyek világa. Persze büszkeséggel tölt el minket is egy-egy magyar lány sikere, de elegünk van már az egyforma szereplők felszínes mondataiból és a plasztikai sebészek által megálmodott tökéletességből. Vajon minek kellene változnia ahhoz, hogy olyan világméretű szépségverseny is szülessen, ahol egy kerekesszékes és egy plus size nő, egy egyetemista és egy fizikus családanya együtt versenyeznek? Mert az erő, a sokszínűség itt mutatkozna meg leginkább.
És egyáltalán, jó lenne tudni, mi értelme ezeknek a versenyeknek. Már persze azon túl, hogy jó pénzt hoznak a szervezőknek, mert ez egyértelmű – máskülönben Donald Trump sem fektetett volna nagyobb összeget a Miss Universe-be. Mondjuk a legrosszabbon már szerencsére túl vagyunk: az igazán gátlástalan rendezvényeknek leáldozott. Elrettentő példaként a Miss Atomic, vagyis Miss Atombomba nevű versenyt szokás említeni, amelyet Las Vegasban rendeztek meg az ötvenes években azzal a céllal, hogy a szép nőket és az atombombákat – igen, az atombombákat – ünnepeljék. Itt aztán tényleg csak a külső számított, nem kellett célokról vagy világbékéről beszélni (ez utóbbi ugye nevetségesen is hatott volna), lehetett viszont olyan viccekkel dobálózni, hogy a nyertesek sugárzóan szépek. Hátborzongató.
A 19 éves Beverly Jones, az 1951-es Los Angeles-i Miss Atomic győztese (Fotó: Los Angeles Examiner/Getty Images)
Az mindenesetre még ma is kérdés, hogy valójában mennyire céla a szépségversenyeknek az elfogadás és a sokszínűség éltetése. Önmagában a sok különböző rendezvény létezése jó jelnek is tekinthető, de a mainstreamet még mindig a Miss World, a Miss Universe és ezek kistestvérei jelentik, ahol inkább az egyformára plasztikázott lányok versengenek. Pedig a szépség relatív, bármennyire sablonos is ez a gondolat.
A Wikipédia szerint „a szépségverseny olyan – általában évente megrendezett – esemény, ahol elsősorban a versenyzők külseje, mozgása és általános megjelenése alapján egy zsűri hirdet győztest. Komolyabb országos és világversenyen a jelentkezők műveltsége, intelligenciája és beszédkészsége is fontos szerepet kap.”
Ha ezt és a szépségversenyek előtti és utáni eseményeket tekintjük, akkor nagyjából a következőképpen lehet összefoglalni, hogy mi szükség van ezekre a rendezvényekre.
- A hatalmas médiaérdeklődésnek köszönhetően a szépségversenybiznisz virágzó iparág, amely felemeli a benne szereplő embereket (versenyzőket, zsűritagokat és házigazdákat).
- Elvileg arra hivatott, hogy mindenkinek esélyt adjon, aki szeretné megmutatni, hogy egyenlőek vagyunk és sokfélék, és mindenkinek ugyanolyan esélyek járnak.
- Munkahelyeket teremt, mert nemcsak a versenyzőknek nyújt lehetőséget arra, hogy megmutassák magukat, hanem számos más cégnek, iparágnak is a médiától a vendéglátáson és az idegenforgalmon át a reklámcégekig, a divattervezőkig, a kozmetikai vállalatokig. A sort még hosszan lehetne folytatni
- A különböző országok résztvevői nyelvtől, vallástól, bőrszíntől függetlenül a verseny teljes időtartama alatt együtt élnek. Ez összehozza őket, a közönségnek pedig azt a pozitív üzenetet közvetíti, hogy lehet egyetértésben élni.
- A verseny után a résztvevők előtt sok lehetőség megnyílik a fent említett iparágakban, de a mai színészek és modellek közül is sokan indították szépségversenyen a karrierjüket
- A verseny résztvevői támogatják családjukat, ezenfelül pedig tesznek a közjóért is: a médiafigyelemnek köszönhetően eredményesen folytathatnak jótékony tevékenységet, akár egyéni kezdeményezések, akár állami szervezetek mellé állnak. A hatékonyságukat ráadásul megsokszorozza, hogy a hetekig tartó versenyfelkészítő alatt rengeteg külföldi kapcsolatot tudnak kiépíteni, így akár az országok közötti együttműködést is elősegíthetik.
- A résztvevők saját döntésükből szerepelnek a versenyeken, és a többségük azt mondja, hogy ez is egy lehetőség az önmegvalósításra – tulajdonképpen egy befektetésről van szó, ahol a beugró az ember külseje. Ugyanakkor azt is mindig hozzáteszik, hogy aki valóban el akar érni valamit, annak ennél többre van szüksége.
Végezetül hallgassuk meg, mit mond a versenyekről a legeredményesebb magyar szépségkirálynő, Kulcsár Edina.
