A Backstreet Boys a kilencvenes évek leghíresebb fiúzenekara, Magyarországtól New Yorkon át a Fiji-szigetekig kislányok, lányok, nők, asszonyok milliói rajongtak, rajonganak érte. Első aktív korszakuk 1993 és 2001 közé datálható, legnagyobb sikereiket ekkor érték el, azóta jól időzítve alakulnak újjá, adnak ki dalt, vagy indulnak turnéra. 2019-es koncertsorozatuk Budapestre is elért, utoljára 1997-ben játszottak itt.
Fotósunk a koncertre is bement a kamerájával, de a Papp László Aréna biztonsági emberei hamar rászóltak, hogy itt biza’ profi géppel nincs fotózás. Az emberekre volt kíváncsi, nem a zenekarra, még szerencse, hogy jó párat addig is meg tudott szólítani, míg sorban álltak a bejáratnál. Innentől az övé és a kamerájáé a szó. Interjúalanyai elmondják, hogy miért érkeztek, hogy nosztalgiázni jöttek, vagy új rajongók, és az is kiderül, hogy a Pantera-pólót viselő férfi a BSB közönségében remekül elfér a hazai BSB cover band tagjai mellett. Nagy kép.
Fotó: Bankó Gábor
Evelin a harmincas éveiben járó orvos, aki nem tudott ellenállni a koncert hírére újra rátörő rajongói érzéseknek, előtúrta a szekrény mélyéről a legalább húsz éve nem hordott pólót, amit a nagyijától kapott, és eljött. 12 éves korától kezdve éveken át intenzíven imádta a bandát, minden pénteken a legjobb barátnőjével délutántól elalvásig tartották a BSB-szeánszokat. Kedvenc énekese állítólag nincs, de „ha muszáj választani”, akkor csakis Nick Carter.
Fotó: Bankó Gábor
„Nem volt választásuk, mert csak ezt hallották tőlünk” – meséli a fodrász házaspár, Krisztián és Zsanett, hogy miként lett két kisfiukból, Flavióból és Rubenből öt negyvenes, közepesen ráncosodó pasas kortárs rajongója. Az újabb lemezeket is hűségesen hallgató Krisztián felvilágosít, hogy rosszul tudom, az első single nem a Get Down, hanem a We’ve Got It Goin’ On volt, és a bennem lakó tízéves kínosan feszengeni kezd. A család kedvence egybehangzóan a napszemüveges keménycsávó A.J., kivéve Zsanettet, aki kevéssé meglepő módon Nicket preferálja, mert mégiscsak ő a legcukibb.
„Anélkül, hogy bármiféle homoszexualitás lenne bennem, én mindig szerettem fiúbandákat hallgatni” – szögezi le Máté, aki szintén huszonéves barátjával, szintén Mátéval már a BSB-rajongók második hullámát képviseli a koncerten, és egyébként a híres veszprémi egyetemi cover band, a VENstreet Boys tagjai. Máté kedvence értelemszerűen Nick Carter, Máté viszont becsületesen Brianre voksol, akit a fellépéseiken megszemélyesít. „Nem így néznénk ki, ha nem szeretnénk őszintén ezt a zenét” – mondják.
Fotó: Bankó Gábor
„Minél nyálasabb, annál jobb” egy Backstreet Boys-dal a 32 éves tanár, Zsolt szerint: a lényeg, hogy lehessen rá félmeztelenül vagy egy szál ingben, esőben szenvelegni. A barátaival fiatalon tribute zenekart alapított, házi készítésű klipeket is csináltak, mert „jól lehetett vele csajozni”. Minden irónia nélkül jött el a koncertre.
Fotó: Bankó Gábor
Timi amellett, hogy 32 évesen főállású anyuka és vállalkozó, az egyetlen Howie D.-rajongó, akivel valaha találkoztam. „Mindig az elkülönült karakterek tetszettek, sose a szépfiú, a jógyerek vagy a rocksztár – mindig az a figura, aki nem illett be sehova” – mereng Howie nonkomformitásán, miután kitárgyaltuk barna haját és szemeit.
Fotó: Bankó Gábor
Enikő anyukájával, Judittal érkezett a koncertre, a zenei ízlésük mindig nagy közös keresztmetszet volt, a Backstreet Boyst is együtt fedezték fel. Még mindig hallgatják, bár Enikő szerint a legtöbb ember inkább a nosztalgia miatt van itt, és a mai magyar harmincas korosztálynak speciális a kötődése a fiúkhoz: „A 90-es években a tinédzserek nagy része még emlékezhetett, milyen volt a rendszerváltás előtt gyereknek lenni, utána tudták először felszabadultan megélni a tinédzserkorukat, kinyílt a világ, megjelentek a zenecsatornák, később az internet.” Aztán vonakodva bevallja, hogy valószínűleg Nick Carter volt a kedvence, és sietve eltűnnek a beléptetőkapu mögött.
