„Az erős férfiakat nem zavarják az erős nők” – 65 éves lett Udvaros Dorottya

Időnként láthatjuk tévéműsorokban vagy magazinok címlapjain, de nagyon ritkán mond igent a felkérésekre. A mi kis falunk Kati nénijeként is csak azért láthatjuk, mert szerinte olyan jó a szereposztás, hogy ezekkel a színészekkel ő bárhol és bármikor szívesen játszana együtt.

A 65. születésnapját ünneplő Udvaros Dorottya imád teljesen hétköznapi nőként lemenni a piacra, és nem tartja magát dívának. Hét emlékezetes idézetével köszöntjük.

(Fotó: SMAG/Story és Best archívum)

1.

„…Persze bennem is van kíváncsiság, de egészséges kíváncsiság, és nem a mindenbe belekukucskálni akarás. Magamból is igyekszem annyit mutatni, ami a nézőknek még érdekes lehet, nem akarom őket terhelni a napi rutinnal.” (Index)

2. 

„A legnagyobb harcaimat a fiamért vívtam, miatta kellett leginkább észnél lennem, akár hegyeket is megmozgattam volna érte, hiszen az anyaságot és a karriert minden nőnek iszonyú nehéz összeegyeztetni.” (Bors)

Udvaros Dorottya a Story Gálán (Fotó: SMAG/Schumy Csaba)

3.

„Az igazán jó versek olyanok, mintha a lélek mélyéről szakadnának fel az érzelmek. Ha megérint, nehezen tudom sírás nélkül elmondani.” (Színház.org)

Udvaros Dorottya ritkán mond igent a tévés műsorok felkérésére (Fotó: SMAG/Tóth Beáta)

4.

„Az erős férfiakat nem zavarják az erős nők. Úgy vélem, a nő feladata úgy nézni egy férfira, hogy az erősnek érezze magát.” (HVG)

Udvaros Dorottya (Fotó: Smag/ Toroczkay Csaba)

5.

„A színházi próbafolyamat nem kedélyes kávéházi csacsogás, hanem kemény, kegyetlen, szenvedélyes harcok sorozata. Sok akarat csap össze, sokféle igazság.” (Nők Lapja)

6.

„Ahol férfiak és nők dolgoznak egymás mellett, ahol vannak, akik hatalmi pozícióban vannak és mások pedig beosztottak, ott a kiszolgáltatottság mindig jelen van. A vezető felelőssége és emberi nagyságának bizonyítéka, hogy hogyan kezel egy ilyen alá-fölérendeltségi viszonyt.” (24.hu)

Udvaros Dorottya a piacon (Fotó: Steindl Gabi/SMAG)

7.

„Egy szerep megformálása nem szép ruhákban csillogás, hanem kőkemény, kegyetlen, fizikai és lelki munka. De ez nem tartozik a nézőkre. Rájuk a végeredmény tartozik, és ott már – ha a szerep azt kívánja – én úgy fogok állni, mint egy nagy díva. Ha el tudom hitetni az emberekkel, akkor az is én vagyok. Meg az is én vagyok, aki tök lazán lemegy a piacra, és nem érdekli, hogy a mellette álló ránéz, hogy »Maga az, művésznő?« Nekem sem kell fodrásznál kezdeni minden napomat.” (Index)